Hogyan tároljuk a zöldségeket és gyümölcsöket?

Hogyan tároljuk a zöldségeket és gyümölcsöket?

A gyümölcsök és a zöldségfélék jó kétharmadát közvetlenül a beérésük és a betakarításuk után fogyasztjuk el, egyharmadát azonban hosszabb-rövidebb ideig tároljuk és feldolgozzuk, ezért étkezésünkben fontos szerepet játszanak a tartósított kerti termények.

A piacokon, a sarki zöldségesnél és a hipermarketben mostanában a bőség zavarával (és a pénztárcája vastagságával) küzd a vásárló. Miért érdemes a kertben termett vagy a vásárolt gyümölcsöt, zöldséget bespájzolni a téli hónapokra?

Mindenek előtt azért, mert a saját termény friss, zamatos, a kellő mértékben érett és - feltéve, hogy szakszerű növényvédelmet folytattunk - nem tartalmazhat az egészségünkre ártalmas vegyszer maradékokat.

A saját vagy a közvetlenül a termelőtől beszerzett termény megfelel a családtagok ízlésének: van, aki az erős, csípős savanyúságot, a kevéssé édesített lekvárt kedveli. Lehet diétás, tápláló vagy épen fogyasztó készítményeket előállítani. Speciális dzsem, lekvár, befőtt készíthető a cukorbetegek számára, vagyis a háziasszony a feldolgozás, a tartósítás során is kiélheti konyhaművészeti szenvedélyét. A korszerű háztartási gépek leveszik a háziasszony válláról a termény mosásának, kimagozásának, aprításának, hámozásának, pépesítésének nem kis gondját.

A kerti termények tárolása, tartósítása igen sokoldalú téma, amely jócskán meghaladja a rendelkezésre álló terjedelmet, ezért itt és most csak néhány igen fontos tudnivalóra szeretném felhívni Olvasóink figyelmét.

Az alma, a körte, a birs és naspolya gondos leszüretelése után a terményeket minél hűvösebb, de fagymentes helyiségben kell tárolni, mert a lebomlási folyamatok annál lassúbbak, minél alacsonyabb a tároló léghőmérséklete.

A Jonatán alma fekete-foltossága is a meleg tárolókban gyorsul fel. A birset külön helyiségben ajánlatos eltartani, mert a többi gyümölcs is felveszi a birsalma erős illatát.

A diót, a mandulát és a mogyorót nem kell félteni a téli hidegtől, csak a nedvességtől, ezért száraz, jól szellőzött kamrában vagy a padláson vékony rétegbe kiterítve jól tárolhatók, és nem avasodnak meg.

A gyökérzöldségeket (sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, retek, cékla) nagyobb mennyiségben pincében, nyirkos homok között kell tárolni. Kisebb tételt érdemes megtisztogatni, felaprítani és műanyag zacskóban a háztartási hűtőszekrényben eltartani.

A káposztafélék (fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol, kalarábé) ugyancsak pincében telelnek jól, de célszerű módszer az is, ha a kertben, 40-50 centi mély árokba, fejjel lefelé helyezzük el a gyökeres növényeket és csak a felhasználásuk előtt emeljük ki őket. A leveles (fodros) kel teljesen télálló, a szabadban maradhat, a leveleit folyamatosan lehet szedni.

A burgonyát pincében, vagy veremben ajánlatos elhelyezni, de megfelel erre a célra a nagyobb vízóra-akna is. A betárolt gumókat két-háromhetenként át kell vizsgálni, mert a romló, penészedő, rothadó gumók a körülöttük levőket is megfertőzik. Meleg helyen már a tél közepén megkezdődik a betárolt gumók csírázása; ezeket a gumóról mielőbb le kell tördelni, mert sok vizet és tápanyagot vonnak el a gumóból, amely ennek következtében fonnyadt, ráncos, íztelen lesz.

A vöröshagymát száraz kamrában vagy a padláson kiterítve lehet tárolni. A fagy nem árt neki, de a fagyott hagymát nem szabad mozgatni, mert gyorsan megrohad.

A fűszernövényeket (rozmaring, bazsalikom, borsikafű, majoranna, kakukkfű, stb.) szárítva, szellős, hűvös helyen lehet eltartani.

A fokhagymát és a csípős pirospaprikát, fűzérbe kötve ne a konyhában, hanem a kamrában aggassuk fel. Az erdőn-mezőn gyűjtött gombákat - alapos ellenőrzés után - megszárítva lehet tárolni.

• A tökmag tárolása most és a régmúltban