Miért hasonlít a gyerekünk ránk?

A borsók is örökítik tulajdonságaikat

Gregor Mendel, osztrák biológus, a tudományos örökléstan megalapítója, a 19. század elején az öröklődést a borsón vizsgálta. Legérdekesebb felfedezése, hogy megtalálta az arányosságot az eltérő tulajdonságok átörökítésében.

Bebizonyította, hogy a második generáció borsói 25%-ban a felmenőik tulajdonságait, színeit is megöröklik.

Megállapította, hogy két csoportja van a géneknek. A domináns gének felelősek azért, hogy a gyermek sok tulajdonságában a szüleire hasonítson. A lappangó gének a későbbi generációkban bukkanhatnak fel, így megvan az esélye annak is, hogy egy kisgyermek a korábbi felmenőire hasonlít majd.

A szülő és az utód hasonlítanak

Az örökletes jellegzetességek, a biológiai tulajdonságok alapja a gének összessége. Mi a gén? A DNS-molekulában tárolt információk egyik nemzedékről a másikra öröklődnek a szaporodás során. A DNS tehát az örökítő anyag, és a gének pedig azok az egységek benne, amelyek meghatározzák egy-egy tulajdonság természetét. Ezek fognak öröklődni, és ezek fogják meghatározni a tulajdonságokat. Az adott tulajdonság kialakulásáért, az egyes kromoszómapárok által hordozott gének a felelősek.
Az ivaros szaporodásból következik, hogy minden tulajdonság génje kétszeresen van meg az egyedekben, egy az anyától és egy az apától.
a molekulaszerkezetek határozzák meg, hogy kik vagyunk, és hogy milyen lesz a gyermekünk. Minden génnek meghatározott feladata van.
Vannak, amelyek a szemszínért, hajszínért felelősek, mások az arc, a testfelépítés, kialakításában játszanak fontos szerepet.
Mind a hímivarsejtben, mind a petesejtben 23 kromoszóma található, ami a test más sejtjeiben lévő kromoszómáknak (46) a fele. DNS-ünk négy alkotóeleme négy nukleotid : adenin (A), citozin (C), guanin (G) és timin (T).
Az öröklődés nagyon bonyolult és összetett dolog, ezért nem állíthatjuk, hogy egy gyermek csak a szülei génjeinek terméke lenne.

semmiből nincs két teljesen egyforma?

A neveltetés, környezet, és még számos tényező befolyásolja a személyiségének alakulását az örökölt alapokon túl. Igaz ugyan, hogy nem esik messze az alma a fájától,és az is, hogy a gyümölcséről megismerjük a fát, de a gyümölcs nem azonos a fával, amelyről leesett, sőt, két egyforma gyümölcs sem létezik. Ahogyan ember sem. Fontos azonban tudni, hogy az életünk során tanult, elsajátított képességeinket, nem tudjuk átörökíteni. Az mindenkinek a saját feladata és öröme a az életében.