A kávézás története: a kávébogyót legelésző kecskéktől az espressóig

A kávé eredete

Az, hogy mikor és ki ihatta meg az első kávét, vagy hogy ki jött rá először, milyen kincset rejt ez a növény, az idők homályába vész. Viszont több legenda is fennmaradt ezzel kapcsolatban.

Az egyik szerint az ókori Etiópiában, i. e. 300-ban egy Káldi nevű pásztor figyelt fel kecskéinek különös viselkedésére. Az állatok ugyanis szokatlanul élénkek lettek, miután megkóstolták az egyik cserje piros színű bogyóit. Káldi a legenda szerint beszámolt erről a közelben élő szerzeteseknek, akik érdeklődni kezdtek a különös cserje termése iránt. Miután szedtek belőle, valahogy rájöttek, hogy a kávébabokat megpörkölve, megőrőlve és megfőzve ízletes ital nyerhető. Ami ráadásul fel is élénkíti azt, aki elfogyasztja. A kávé etióp eredetére utalhat az egyik etióp tartomány, Kaffa neve is.

A hagyomány szerint egy Razhes nevű arab orvos a 900-as évek környékén már orvosságként használta. Akárcsak Ibn Szinna (latinosan Avicenna), a középkori muszlim gondolkodás egyik legnagyobb alakja.

A Közel-Kelet meghódítása

Palesztin kávéház. Képek: Wikipédia. Nyitókép: Pixabay

A 15. század elejére a kávé eljutott Jemenbe, ahol nagyon népszerűvé vált. Valószínűleg a szúfi szerzetesek is előszeretettel fogyasztották, mivel virrasztó szertartásaikon megkönnyítette az ébren maradást. A kávét hamarosan a jemeni társadalom szinte minden rétege megismerte és megkedvelte. A muszlim zarándokok azután rövidesen elterjesztették a Közel-Kelet és az arab világ egész területén.

Divatba jönnek a kávéházak

Arábiában, Egyiptomban és a Közel-Keleten általánossá vált a kávéfogyasztás, ezt pedig rövidesen követte a kávéházak elterjedése. Isztambulban például 1550-re már számos kávéház üzemelt, de a térség többi országában is sorra nyíltak a közösségi kávéfogyasztás színterei.

A 16-17. században a Balkán, illetve Európa felé terjeszkedő török birodalom a kávézás szokását is magával vitte a meghódított területekre. Emellett a Közel-Keletre és Arábiába látogató nyugati utazók is megismerkedtek a fekete színű, keserű itallal. Arról is beszámoltak, hogy az ital fogyasztásának apropóján a helyiek többször is összegyűlnek és elbeszélgetnek az erre szolgáló nyilvános helyeken, vagyis a kávéházakban. A kávé végül Velencébe is megérkezett, az európaiak a velencei kereskedők közvetítésével is elkezdtek ismerkedni a kávé ízével, a kávézás szokásával.

A budapesti New York Kávéház

Az első európai kávéházat is Velencében nyitották meg: La Bottega del Caffé néven, 1624-ben. Az 1600-as években aztán sorra nyíltak a kávéházak Londonban, Párizsban és fokozatosan a többi európai fővárosban, majd a nagyobb városokban is. Az 1700-as évek közepére már pezsgő kávéházi élet zajlott a kontinensen, kialakult a Német és az Osztrák-Magyar kávékultúra is. Ezek a vendéglátó helyek ekkora már a társasági élet központjaivá váltak.

A 18. századra a kávétermesztés is globalizálódott. A hollandok Indonéziában, a franciák karibi gyarmataikon, a spanyolok pedig Latin-Amerikában létesítettek nagy kiterejedésű kávéültetvényeket. Ennek köszönhető, hogy többek között Brazília máig az egyik vezető kávétermelő és exportáló ország a globális kávépiacon. A robusta felfedezésével pedig a kávé ára is csökkent a kevésbé kényes, nagy mennyiségben termeszthető, ezért olcsóbb alapanyagnak hála. Ez végképp megnyitotta az utat az előtt, hogy a kávé a kevésbé módos tömegek italává (is) váljon.

A kávé Magyarországon

A kávéval a magyarok is az ország jelentős részét meghódító törökök révén ismerkedtek meg. A fekete leves kifejezés is innen származik a hagyomány szerint. Az történelmi tény, hogy 1685-ben a váradi pasa foglyul ejtette hozzá segítségért forduló Thököly Imrét.

A szájhagyomány szerint az elfogatáshoz vezető tárgyalás egy ebédmeghívás keretében történt. Thököly azonban gyanakodott, így ebéd után rögvest távozni készült. Ám az őrséget vezető janicsár aga a következő szavakkal állította meg: “Ne siess, Uram! Hátra vagyon még a fekete leves!”. Miután a fejedelem megitta a kávéját, láncra verték és az isztambuli Héttorony börtönébe vetették - ami megint csak történelmi tény.

Török kávé - Fotó: Pixabay

Az mindenesetre biztosra vehető, hogy a kávé fogyasztása a török étkezés elmaradhatatlan, záró elemeként vált ismertté a középkori Magyarországon.

Az olasz kávékultúra és az espresso

Az olaszok kicsit úgy jártak a kávéval, mint mi, magyarok a paprikával. Ugyan maga a növény nem őshonos - sőt, még csak nem is honos - náluk, a világ ma mégis elsősorban Olaszországgal azonosítja a kávét mint italt. Ennek egyik oka, hogy - az egyébként magyar származású - Francesco Illy, vagyis Ily Ferenc alkalmazta először a vákuumcsomagolást, és az ő szabadalmaztatta a világ első automata espresso kávégépét is. A technológiát Giovanni Achille Gaggia tökéletesítette tovább, aki 1948-ban megalkotta azt a rendszert, amiben már a maihoz hasonló presszókávé főtt le.

Olaszországban maga “a kávé” az espresso, vagyis elég egy kávét kérni - olaszul: “un caffé” -, és egy presszókávét kapunk. Az igazi olasz espresso 7 g őrölt kávéból készül 90 fokos vízzel, 9 bar nyomáson, a csapolási ideje pedig 20-25 másodperc. A kifolyó kávé mennyisége 25-35 ml, a rajta lévő bársonyos habbal, a cremával együtt. Az olaszok az espressót szigorúan tej és cukor nélkül fogyasztják, 70 ml-es csészében, ideális esetben 67 Celsius fokon. De az olasz eredetű a barista kifejezés is, ami kávékészítést mesterfokon űző szakembereket jelenti bárhol a világon.