Ne üljön le!

Legalábbis így vélik egyes orvosok.

Nem csoda, ha meggondoljuk, hogy sok ember átlagosan napi 14 órát ülő helyzetben tölt el, szorgalmasan használva erre a legkülönbözőbb eszközöket - beleértve a parkok padjait, az irodai, templomi, színházi és börtönszékeket.

Ami egykoron a királyok és az egyházi méltóságok privilégiuma volt, napjainkban népbetegséggé vált. Hiszen az ember fejlődéstörténete alapján négy lábú lény, aki az idők folyamán felegyenesedett, és a hátgerincét inkább rosszul, mint jól egyensúlyban tartja. S ez még nem minden: minél kevesebbet mozog valaki, annál inkább elgyengül törzsének az izomzata, amelynek valójában a hát tartását kellene biztosítania. Ráadásul ezt az izomzatot ülés közben helytelen módon még folyamatosan meg is feszítjük.

Tíz emberből nyolc szenved hátfájásban

A következmény: előbb-utóbb szinte mindenkit utolér a hátfájás. A porckorong-károsodások a kórházi páciensek körében a 20 leggyakoribb diagnózis közé tartoznak. A hátfájások miatti betegszabadságok évente mintegy 50 millió munkanapkiesést jelentenek, amelynek természetesen hatalmas anyagi költségei is vannak. Emellett megközelítőleg minden 5. német leszázalékolt a háti panaszainak köszönheti korai nyugdíjazását.

A gyerekeknél is fontos, hogy ne üljenek sokat

Mindennek azonban nem kellene így lennie, ha az emberek többet mozognának és megtanulnák a helyes ülésmódot. Hiszen az ülés - a legújabb ismeretek szerint - tudomány. Már gyermekkorban sok mindent rosszul csinálunk, Németországban például az iskolás gyerekeknek csak a 17%-a ül megfelelő iskolabútoron. A gyerekek gerincoszlopának fejlődését is megzavarja a mozgáshiány és a túl sok ülés - állítják német ortopédiai szakorvosok. Ahelyett, hogy a szabadidejükben játszanának és ugrándoznának, a tanítás után még 4-5 órát ülnek a számítógép vagy a tévé előtt. Ez végzetes hatású a mozgásszerveikre.

Izgő-mozgó gyerekek

Van azonban segítség. Hagyjuk, hogy gyermekeink „tomboljanak", ami esetükben annyit jelent: szükségük van arra, hogy a széken kalimpáljanak, hintázzanak, vagyis kiélhessék mozgásigényüket.

Az ülőmunkát végző felnőtteknek az orvosok szerint hozzá kellene szokniuk a „dinamikus" vagy „mozgásos" üléshez, nevezetesen ahhoz, hogy folyamatosan váltogassák munka közben a pozíciójukat: dolgozzanak hol ülve, hol állva vagy akár járás közben. Időnként megengedett az elterpeszkedés és a szék peremén való ülés is. Nagyon fontos, hogy ne merevedjünk bele órákon át ugyanabba az ülőpozícióba.

Tartsuk szem előtt a folyamatos mozgást

Fontos a mozgás

A porckorong, azaz a gerincoszlop egyes csigolyái közötti ütközésgátló, kocsonyás anyagú tömés, csak a nyomás és ellazulás váltakozásán keresztül jut hozzá a szükséges tápanyagokhoz. A támasztó- és tartóapparátus izmait is a mozgással kombinált ülés folyamán mozgatjuk meg, lazítjuk el és tápláljuk. Ezenkívül fontos a szabadidő sportosan aktív eltöltése, amelynek magába kell foglalnia egyrészt a kitartást igénylő sportokat, mint amilyen a gyaloglás, a kocogás, a tenisz vagy az úszás, másrészt az erősítőgyakorlatokat, az aerobikot vagy a gimnasztikát.

_{Forrás: Der Mensch ist nicht zum Sitzen gemacht, gesundheit.de}