Hogyan befolyásolja testsúlyunkat a genetikánk?

Vajon genetikai adottságainknak köszönhetően megúszhatjuk-e a nagy lakomákat úszógumi kialakulása nélkül?

Egy kanadai vizsgálatban 8 sovány és 8 elhízott férfi segítségével keresték a választ arra, genetikai tényezőink segítenek-e egy-egy túlevés esetén. A férfiak köldök alatti régiójából zsírmintát vettek, és megnézték genetikai profiljukat is. A túltáplálás kapcsán 45 gén volt érintett, és ebből hatnak a változása volt szignifikáns, de érdekes módon azonban csak a sovány férfiak esetében. Összegzésként megállapították, hogy e hat gén különböző megnyilvánulása védő mechanizmusként játszhat szerepet molekuláris szinten válaszolva az energiatöbbletre, tehát kapcsolatban állhat a túlsúly kialakulásával.

Bár a publikációkból kiderül, hogy vannak embertársaink, akik genetikai vagy hormonális tényezőknek köszönhetően kevésbé hajlamosak az elhízásra, ne feledjük azonban, hogy a szükséges (és nem több) energiát tartalmazó, megfelelően összeállított, kiegyensúlyozott étrend és a mozgás a legfontosabb!

Mozgással kijátszhatjuk genetikai adottságainkat

A genetikai adottságaink nem csak testi jellemzőinket, pl. szemünk vagy hajunk színét határozzák meg, hanem hatással vannak a túlsúly kialakulására, sőt a fizikai aktivitáshoz történő hozzáállásunkat, szokásainkat is befolyásolhatják. Kevés vizsgálat történt azonban az azonos génállománnyal, vagyis megegyező genetikai háttérrel rendelkező, mindemellett elhízott és fizikailag inaktív, hasonló körülmények között élő egyének -  ikrek - részvételével.

Egy nemrégiben, finn szakemberek által elvégzett kísérletben pontosan ezt a bonyolult összefüggést vizsgálták, vagyis azt, hogy milyen mértékben képes befolyásolni a fizikai aktivitás a gének hatását a testtömegindex, valamint a legalább ilyen fontos metabolikus rizikótényező, a derékkörfogat alakulására.

Egy vizsgálat során több mint 4300, 1975 és 1979 között született, a felmérés időpontjában átlagosan 25 éves fiatal felnőtt iker testtömegét, testmagasságát, derék körfogatát és fizikai aktivitásának sajátosságait rögzítették.

A vizsgálat során fordított összefüggést véltek felfedezni a fizikai aktivitás mértéke és a derékkörfogat alakulása között a férfi és a női résztvevők esetében egyaránt, míg a nőknél a fizikai aktivitás mértéke a testtömegindex alakulásával is korrelált. Összefoglalásként elmondható, hogy a fizikai aktivitás szignifikáns mértékben módosította az örökletes tényező befolyását a BMI és a derék körfogat alakulására.

A genetikai predesztináció így nem lehet ürügy a túlsúly, elhízás kialakulására, hiszen a nagyobb genetikai kockázattal rendelkezők (pl. a szülők túlsúlya) a fizikailag aktív életmód kialakításával sokat tehetnek saját egészségük megőrzése érdekében.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által javasolt mozgásmennyiség felnőttek számára naponta legalább 30-60 perces közepes erőkifejtést igénylő aktivitás.

Létezik egy energia-egyensúlyt szabályozó hormon

A testalkat kapcsán gyakran hallhatunk olyan megjegyzéseket, mely szerint a soványság és a túlsúly genetikai vagy hormonális kérdés, és nem csupán a táplálkozással, mozgással áll kapcsolatban. Ki ne mondta volna még jókat evő, mégis karcsú ismerősének, hogy ő milyen szerencsés alkat, vagy állította bármely, néhány plusz kilóval rendelkező barátja, hogy ő nem is eszik sokat, hanem a hormonok, vagy a genetika felelős a pocakjáért? Kérdés, miként befolyásolják a hormonok, vagy a genetikai háttér a testsúlyunkat.

Tudjuk, hogy vannak olyan hormonok, melyeknek szintje befolyásolja, befolyásolhatja az éhségérzetet. Emberek esetében azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, ezért a Baltimore-i kutatócsoport azt tűzte ki célul, hogy megpróbálja megfejteni, a három étvágyfokozó hormon miként hat ránk. Mivel a túlsúly szív-és érrendszeri megbetegedések fontos kockázati tényezóje, ezért, egy ezzel a megbetegedéssel kapcsolatos vizsgálat részeként került sor a vizsgálatra. A résztvevők - akiket nem, kor, testtömeg index, fizikai aktivitás és dohányzási szokások alapján csoportokba osztottak - vérnyomása kissé magasabb volt, de egyéb tekintetben egészségesek voltak. A vizsgálatok megerősítették, hogy bizony az étvágyra ható hormonok szintje eltérő a normál súlyúak, és a túlsúllyal rendelkezők esetében!