Építsünk támrendszer a paradicsomnak

A szabadföldi síkműveléshez képest legfőbb előnyei a jobb minőség és a magasabb hozam, de növényvédelmi előnyökkel is jár. Ezekért azonban magasabb munkaráfordítással, a technológiai fegyelem fokozott betartásával és magasabb beruházási költséggel kell számolnunk. A fokozott munkaráfordítás a gépesíthetőség alacsonyabb szintjéből, valamint a növényzet rendszeres kacsozásából s kötözéséből adódik.

A szokásos kialakítások az alábbiak (a zárójelben szereplő nagybetűk a tartóoszlopok sorokra merőleges alakjára utalnak):

• egyedi: a növényegyedeket karókra kötözik fel, huzalokat nem alkalmaznak. Az egyedi karó készülhet akácból, de egyre gyakrabban alkal-mazzák a bambusz-rudakat is.
• egysíkú (I): a leggyakrabban alkalmazott tám-rendszer, amely egyetlen függőleges felületet bocsát a növényzet rendelkezésére,
• többsíkú (Y, V, T vagy F): az asszimilációs felület további növelése érdekében a nagyobb lombozati felület hordozására készülnek.

A támrendszereket I, Y, V, T vagy F alakú támosz-lopok, végoszlopok, az ezeket összekötő huzal vagy huzalok, huzalrögzítő elemek, valamint a végoszlopokkal összekötött, talajba süllyesztett horgonyzó elemek alkotják.

A tartóoszlopok anyagául vasbeton, fa, fém, műanyag szolgálhat. Időállósága és olcsósága miatt hazánkban az akácfa az elsődleges oszlopanyag. Huzal anyagának általában fémet használnak, ennek jobb a teherbíróképessége. A tartóoszlopok alkalmasak lehetnekárnyékoló hálók rögzítésére, védve így a növényt a túlzott sugárzástól, a bogyókat a napégéstől, az esetleges szél- és jégkártól. A tartó fémhuzalrendszer kialakítása után az egysíkú (I) támrendszer forgatható csúszókampóval is kombinálható. Ekkor az alkalmazandó műanyagzsinórt 10-20 m hosszúságban feltekerik a speciális kampóra, ennek révén a paradicsom szára később elfektethető. Így a folyamatos termesztés azután is folytatható, ha a növény a tartóhuzalok magasságát elérte.

A gyakorlatban a sorok távolsága 80-180 cm között változhat a rendelkezésre álló gépek függvényében. 50 méternél hosszabb sorokat nem célszerű kialakítani.

Kötözés támrendszeres termesztésben

A folytonos növekedésű paradicsomfajták termesztése során szükség van a növények folyamatos támrendszerhez való rögzítésére, amit kötözésnek hívunk. A paradicsom kötözéséhez használni kívánt zsinegek és egyéb anyagok fertőtlenítését vagy már a tél folyamán kell végezni, vagy gondoskodni kell újak beszerzéséről. A komposztálható kötöző anyagok előnye, hogy a szüret után a növénnyel együtt könnyűszerrel eltávolíthatók és együtt kezelhetők. A kötöző zsineg minőségét a kultúra hosszának megfelelően kell megválasztani, hogy a növény tömegét biztonságosan megtartsa. Ügyelni kell arra, hogy a lombleveles szár és a zöld bogyós fürtök mindig függőleges helyzetben legyenek. Hosszúkultúrás termesztésnél a letermett és az érő fürtöket hordozó szárat tartóvasakra leengedik.

Szabadföldön az egyedi (karós) támrendszer használata szélesebb körű vetésforgó alkalmazást tesz lehetővé a karók könnyű telepítése miatt.

Forrás: http://biokutatas.hu/

A paradicsom ökológiai termesztése