A kalciumhiányos paradicsom -és a paprikatermések csúcsi végén eleinte világosbarna vizenyős foltok képződnek, amelyek később megbarnulnak vagy megfeketednek, élesen határoltak és enyhén süppedtek. Mit tehetünk a kalciumhiány ellen?
Ennek a zavarnak az oka a kalciumhiány. A zavar bizonyos körülmények között elegendő meszet tartalmazó talajokon is megjelenik.

A paprika "száraz" csúcsrothadása gyakorlatilag relatív Ca-hiány következtében lép fel, azaz nem feltétlenül a Ca-ionok abszolút hiánya okozza a tüneteket (bár a "megbetegedett" bogyókban a Ca-tartalom mindig alacsonyabb), hanem a felvehetőség is lehet akadályozott. Ez az akadály lehet a talaj magas sótartalma (magas EC), a magas K-tartalom, a rossz és egyenetlen vízellátás vagy a nagyon magas léghőmérséklet és a túl magas (22 °C feletti) talajhőmérséklet, esetleg több tényező együtes hatása. Ezen okból kerülendő a túltrágyázás, ne erőltessük a "túltápozást", különösen ne a túlzott kálium adagolást.
Mit tehetünk relatív kálcium hiány esetén?
Leggyorsabban Ca-lombtrágyával orvosolható a probléma, a tápoldatban való kijuttatás mindig emeli a sótartalmat, ezért a tápoldatozást nem feltétlenül javasolt. Tudnunk kell azonban, hogy lombtrágyával csak a későbbi termést védhetjük, a már meglévő tüneteket nem, "gyógyítja".
Fóliasátrakban a tünetek megjelenésekor (pici bogyón keressük ) az öntözést napi több alkalomra osszuk szét és enyhén (nem túlzott mértékben!) árnyékoljunk, majd következhet a Ca-lombtrágya.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a "csúcsrothadás" nagyrészt fajtakérdés is, egyes fajták érzékenyebbek rá, míg mások ellenállóbbak.

Házikertben hagyjuk fogyasztási érettségig megérni a bogyókat, aztán dolgozzuk fel lecsónak. Semmi híja annak a "csúcsrothadt" paprikának, kiváló lecsó-alapanyag, fölösleges kidobni, ráadásul soha nem nedves, mint a baktériumos rothadás.