A hagyma története és gyógyhatása

A hagyma ismert volt már az ókori afrikai- és ázsiai civilizációkban

A Sham El Neseem fesztiválon Egyiptomban amikor a tavasz érkezését ünneplik, sózott halat és hagymát esznek. Ez a szokás már az ókori Egyiptomban, a fáraók idejében is megvolt és átnyúlt napjainkig. A legelterjedtebb hagymaféle a vöröshagyma (Allium cepa), kerti hagymaként is emlegetik. Arab neve Basal.

A hagyma fűszer vagy zöldség?

Mindkettő nevében kitűnően megállja helyét. Több, mint 4000 évvel ezelőtt már fogyasztották, az egyiptomiak pedig i.e 3200 körül, de lehet még korábban háziasították a közép-ázsiai hegyekben vadon élő fajtákat. Mivel felismerték gyógyító és erősítő hatását a piramis-építő munkásoknak is adtak bőven hagymát és fokhagymát. Tutenkhamon fáraó sírjában is találtak belőlük.

A híres görög orvos Hippokratesz is előírta a hagymát, mint vizelethajtó, seb- és tüdőgyulladást gyógyító orvosságot.

A Szentírás szerint az Ígéret Földjére vándorló izraelitáknak, megszokott fűszereik közül leginkább a hagyma hiányzott. Mózes imádkozott Istenhez és népét utasította, hogy Egyiptomból szerezzék be ezt és az egyéb konyhakerti növényeket.

A középkorban már Európában is honos a hagyma, Kolumbusz Kristóf hozta magával Amerikából. Ott az indián őslakosok termesztették. A középkorban is ismerték gyógyító hatását, álmatlanság ellen szeletelt hagymát tettek a párna alá.

A második világháborúban a szláv katonák sebfertőtlenítésre használták a hagymát.

A növény hagymája alkalmas a fogyasztásra. Egy régi és kedvenc hagymás az Allium cepa, egyszikű évelő növény. A botanikusok a liliomfélékhez sorolják, de rokonítják az Amarillys-szel is. Az Allium nemzetséghez tartozik. A vöröshagyma és a gyöngyhagyma hasonló ízűek és ugyancsak ételek ízesítésére használják, akárcsak a póréhagymát, a snidlinget, a fokhagymát és a kínai metélőhagymát. Az Allium nemzetséghez tartozó hagymák jellegzetes szagát a bennük található alkil-szulfidok okozzák. A friss hagyma gyömbérízű és enyhén csípős. Főzéskor elveszti ezt az ízét és édeskés aromájú lesz. A szén-grillezésű hagyma édes íze még hangsúlyosabb.

Különböző vöröshagymafajtákat hozhatunk létre, ha keresztezzük őket egymással. Ilyen a mogyoróhagyma vagy az egyiptomi hagyma. Ez utóbbi erős hagymája sok apró gumóból tevődik össze. Bizonyos fajtáknál ezek kihajtanak és a hagyma eredeti szárán növekednek tovább. A szár meg is hajolhat a súlyuk alatt. Ezek a „vándor"-hajtások.

A hagyma nyomokban ugyan, de tartalmaz illóolajat (0,01%), amely leginkább kénvegyületekből áll, két meghatározó összetevője azonban a kén és a kvercetin, mindketten erős antioxidánsok. Kimutatták, hogy védik a szövet sejtjeinek hártyáját a károsodástól és megkötik a szabad gyököket a szervezetben. A teában is található kvercetin, de sokkal kisebb mennyiségben. A fehér hagymában is kevés a kvercetin, de annál több található a sárga- és a vörös fajtákban. Egy kevés sótlan főtt hagyma 0,8 gramm fehérjét és 1,3 gramm rostot tartalmaz. Gazdag ásványi anyagokban, kálium, foszfor, magnézium, nátrium, szelén található benne. Kis mennyiségű vas, mangán, réz és cink is kiegészíti ezt a széles skálát.

Miért könnyezünk a hagymától?

Mindenki tapasztalhatta már, hogy a hagyma reszelése, felszeletelése könnyezéssel jár. Ezen műveletek során összezúzódnak a hagyma sejtjei, amelyek az allinases elnevezésű enzimeket és szulfidokat tartalmaznak. Az enzimek hatására a szulfidok kénsavvá alakulnak át. Ez bomlékony és gáz fomájában a szembe kerül, ahol a az ott lévő nedvekkel reakcióba lép és a kénsav vizes oldataként irritálja könnymirigyeket. A szem bepirosodik és könnyezni kezd. A kénsav-tartalomtól függően egyes hagymafajták jobban, míg mások kevésbé izgatják a szemet. A hagyma az ételek leggyakoribb összetevője. Sokszor használják gyógyászati célra is.