A maracujatermesztés fortélyai - 2. rész

A maracujatermesztés fortélyai - 2. rész
A maracuját nem nehéz magról termeszteni, csak az kell hozzá, hogy a mag friss legyen. Valami oknál fogva a régi magnak több idő kell a csírázáshoz, ezért csak friss gyümölcsöt vegyünk. Ebben a cikkben a maracuja magról való termesztéséről lesz szó.

A maracuja magról való termesztése


Ha valamit lehet magról termeszteni, akkor miért is ne? Ha használhatjuk az üzletből megvásárolt gyümölcs magját, akkor miért költenénk pénzt a faiskolákban nevelt növényekre?

Válasszunk el vagy hat magot a hústól, és minél hamarabb vessük el őket.

 

 

A friss magok 10-12 nap után csíráznak ki. Ha megvesszük a magot, valószínűleg nem lesz friss, szóval készüljünk fel a várakozásra. Az idős magoknak akár hónapokba is telhet, amíg kicsíráznak. Úgy tűnik az egyetlen megoldás az, hogy elvetjük a kertbe és ott hagyjuk: majd kibújik, ha eljön az ideje, vagy nem.

Vannak kis trükkök, amik segítenek, például, ha vízbe áztatjuk a magokat elvetés előtt, mások az ecetre esküsznek. Egyesek azt állítják, hogy a savas talaj a megoldás, míg mások a friss magban hisznek.

 

Miért NE termesszünk magról maracuját?

A hibrid változatok magjai nem hűek az eredetükhöz. Ha hidegebb helyeken élünk az üzletben vásárolt maracuja talán egy hibrid változat. Ha elvetjük ezt a magot, soha sem tudhatjuk, hogy mi fog kikelni belőle, ezért előbb tudjuk meg, hogy milyen gyümölcsöt veszünk. Esetleg vásároljunk magot vagy palántát egy faiskolából.

Egy másik ok, amiért nem ajánlott a magról való szaporítás, az a lila és a hibrid fajok túlzott érzékenysége a fuzáriumos hervadásra. Vannak azonban ellenálló fajok is (a flavicarpa változatok). Amennyiben ez gondot jelent a talajunkban, és erre a betegségre érzékeny változatokat kell termesztenünk a hideg éghajlat miatt, talán okos lenne befektetni egy faiskolából beszerzett oltott növénybe.

 

 

Jó dolog lenne a trópusokon élni, mivel az összes trópusi maracuja ellenáll a fuzáriumos hervadásnak, és a fonalféreggel szemben is ellenállóbbak.

 

A maracuja ültetése

Kiültethetjük a hajtásokat, amikor elérték a 20 cm-es magasságot. Ha túl sokáig várunk, és ennél nagyobbra nőnek, akkor vágjuk vissza őket, amikor kitesszük. Ez segít a nedvesség csökkentésében, miközben a gyökérrendszerük megerősödik. Bizonyosodjunk meg róla, hogy a támaszték elég erős az indáknak, mert nagyra nőnek, és hamar súlyossá válnak, így szükségük lesz valami igazán erős támasztékra.

Azt is tudnunk kell, hogy egy szépen növő maracuja mindenre felfut, ami csak az útjába akad, és hamar megfolyt más növényeket. Megkönnyítjük a saját dolgunkat, ha távol ültetjük a maracuját minden cserjétől és fától.

A lehető legkevesebbet zavarjuk a gyökereket. Ássunk egy kétszer akkora gödröt, mint amilyen a gyökérlabda. Keverjük össze a talajt komposzttal, mielőtt betakarnánk vele a palántát, majd tegyünk tömör mulcsot a növény köré. Az első napokban talán hozzá kell kötnünk az indát a támasztékhoz, hogy a megfelelő irányba fusson. De hamar veszi az adást, és amint talál valamit (a lugas első rácsát), a kis indák azonnal felfutnak rá.

 

 

A maracuja táp- és vízigénye

Mind a kettőből jó sokat kér. A maracujának állandó víz és tápanyag ellátásra van szüksége. Természetesen, nem kell túlzásba esni, mert a túl sok víz a gyökér megbetegedéséhez vezet. Vigyázzunk, hogy ne legyen pocsolya körülötte. A túl sok tápanyag szintén problémákhoz vezethet. A túl sok nitrogén (a legtöbb műtrágyában sok nitrogén van) következtében puha, zöld levelek jönnek létre, amelyek vonzzák a rovarokat és a betegségeket, és kevés gyümölcsöt terem majd.

Tehát, sok komposztot, sok mulcsot és lassan oldódó, szerves trágyát igényel.

 

értékelés