AZÉ LEGYEN A FÖLD, AKI MEGMŰVELI!

A tőke szabad áramlása című tárgyalási fejezet Magyarország és az Európai Bizottság között a nyáron lezárult. Ennek eredményeként a fejezet kritikus pontjának számító földkérdés sem maradt kérdés a továbbiakban. A megállapodás értelmében az uniós állampolgárok bizonyos feltételek mellett, akár már három év múlva is földtulajdonossá válhatnak hazánkban, a csatlakozástól számított hét év elteltével pedig megnyílik számukra a teljes földpiac. A nyáron született döntés a politikai élet szereplői és az átlagpolgár számára egyaránt további fejtörést és kételyeket eredményezett. A megállapodás hatályba lépéséig természetesen sok minden változhat, és sok a teendő a jogalkotók számára is földügyben.

A Magyarországon jelenleg hatályos 1994. évi LV. termőföldről szóló törvény úgy tűnik több szempontból is megérett a módosításra. Jelenleg sem az Unió, sem a honpolgár nem talál kielégítő választ elvárásaira, kétségeire a jelenlegi földtörvénnyel kapcsolatban. Az Egységes Európai Okmány 1986-ban hozott rendelkezései értelmében, az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő mellett, a tőke szabad áramlását is biztosítani kell a jelenlegi és majdani tagállamokban. Uniós értelembe véve tehát egy ország legfőbb természeti kincsének, a föld forgalmának korlátozása, az Okmány hatályba lépésével (1987. július 1.) tilos, a tagállamok illetve bármely tagállam és egy harmadik ország között.

A termőföldek használata esetén a hazai jogszabályok nem tesznek különbséget belföldi és külföldi magán és jogi személy között a föld területének nagyságát és a megköthető haszonbérleti szerződés időtartamát tekintve. Ez alapján a bérelhető területnagyság mindkét esetben legfeljebb 300 ha vagy 6000 AK értékű föld, a bérleti idő hossza pedig, eltekintve egyes művelési ágaktól, 10 év lehet. A haszonbérlőt a törvény értelmében elővásárlási jog illeti meg a termőföld vagy tanya eladása esetén, azonban a külföldit meggátolja ebben az e felett álló, tulajdonszerzését általában korlátozó, korábban említett paragrafus.

Külföldi jelenleg a hatályos jogszabályok megkerülésével, ún. zsebszerződések útján juthat, sokszor nem elhanyagolható nagyságú földhöz. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium becslése szerint a 7200 ezer ha hazai termőföldből, mintegy 100-150 ezer ha került ilyen úton külföldi állampolgárok tulajdonába.

A külföldiek tulajdonszerzése körül itthon kialakult, újra és újra éledő indulatok megalapozottságát vizsgálva, szét kell tehát választani, hogy valójában mi váltja ki ezeket az érzéseket: a földtörvény vagy a jogszabályokat megkerülő egyedi esetek.

A törvény módosítása tagállammá válásunk érdekében nemcsak időszerű, de szükségszerű, mert a módosítással egyszersmind a hazai polgárok elvárásainak is meg kell tudni felelni. A két cél: teljesíteni az Unió követeléseit és biztosítani legfőbb természeti kincsünk védelmét és ésszerű használatát, nem áll távol egymástól. Mindkettő elérhető, ha az alapkérdés - Szerezhet –e külföldi föltulajdont Magyarországon?- a jövőben változik.

Az állampolgárok érzelmeire apelláló politikai csatározások középpontjában azonban a külföldiek tulajdonszerzése állt, s áll a mai napig is. A nemzeti öntudat felkorbácsolásával ugyanis háttérbe szorítható a hazai politikai, gazdasági érdekek földdel kapcsolatos szerepvállalása. Az uniós csatlakozás előtt sorra kerülő földtörvény módosítás esetén a jogszabályoknak nem az állampolgárság alapján kell megengedőnek vagy kizárónak lennie, hanem biztosítania kell azt, hogy azé legyen a föld, aki megműveli. Amennyiben a jogalkotásban ez az alapelv érvényesülne, úgy süket fülekre találnának a termőfölddel kapcsolatos politikai indíttatású szólamok, és ugyanakkor az Unió elvárása a tőke szabad mozgásával kapcsolatban is megvalósulna.