Lámpát a növényeknek!

Aki szokott digitális készülékkel fotózni, van állványa és egy hétig nem mozdítja el, érdemes megvizsgálni, hogyan tornáznak a dísznövények a kevéske fényért. Nappal 4-5 óránként kellene pontosan ugyanarról a növényegyüttesről fényképet készíteni, majd a számítógép képernyőjén egymás után le kell játszani a sorozatot, s kiderül, ki-ki hogyan próbál több fényhez jutni.

A legtöbb szobanövény életében kritikus napok következnek. Bár a kertből csak telelőre bekerülteknek az első hetek „meleg fürdőt” hoznak, és látványos fejlődésnek indulnak, később azonban fakulnak, nyurgulnak, elhagyják eredeti formájukat.

A lakásban tartott növények szempontjából a megfelelő hely megtalálása a lényeges. A szobában a fényviszonyok jelentősen változnak. Akinek fénymérős fényképezőgépe van – de ezer forintért vásárolható régi fénymérő –, megmérheti, hogy az ablaktól egy méterre a bejövő fény erőssége már a felére csökken, három méterre pedig már csak annak tizede mérhető. Ha az ablakon függöny is van, tovább romlik a helyzet. Nem véletlen tehát, hogy még a déli fekvésű szobának sem minden zugában érzik jól magukat a fénykedvelő növények.

A tájolástól függetlenül az ablakfelületek közelében a legerősebb a fény. A szoba belseje felé három fényzónát lehet elkülöníteni. A természetes fénynek az ablak közelében – 5–20 centiméteren belül – a fele hasznosul a levelek felületén, félméteres távolságban már csak 25–50 százaléka, egy méterre 10–25 százaléka, és ennél távolabb, ott, ahol az emberi szem még képes megkülönböztetni a betűket, csak a fény 5-10 százaléka segíti a fotoszintézist.

Szerencse, hogy a legtöbb szobanövény a trópusi, szubtrópusi vegetáció aljnövényzetéhez tartozik, ezért természetes élőhelyén sem jut hozzá a közvetlen napfényhez. Talán ezért kell néhányukat védeni még télen is a közvetlen napsütéstől, mert a déli ablakpárkányon a napégés károsíthatja őket. Ha a lakás fényszegény – és a legtöbb ilyen –, az árnyékot kedvelők közül kell növényt választani. A borostyán, kúszóka, páfrány mindegyike szép dísze lehet a lakásnak. A déli fekvésű szobákba valók a kaktuszok, a fűszernövények, a citrusfélék, a leander, a jukkák, a pálmák.

Az északra néző ablakok nem kapnak közvetlen napfényt, a nyári fény szórt, a téli pedig gyenge. Idevaló az aszparágusz, begónia, borostyán, ciklámen, filodendron, a fodorka, a szobafutóka, a monstera vagy a papucsvirág. A keletre néző ablakot délig éri a napfény. Vagyis az ide helyezett növények sok fényt kapnak. A keleti fekvés az ananász, afrikai ibolya, bromélia, hanga, filodendron, mikulásvirág, anyósnyelv, veronika, páfrányok és pálmák számára kedvező.

A lakás nyugati oldalán a leghosszabb a nap. Ez a hely tökéletes a fiatal növényeknek, de e környezetben jól érzik magukat a citrusok, leanderek, az azálea és a begónia is.

A téli, fényszegény időszakkal függ össze az is, hogy a kisebb virágzó vagy bimbós növényeket nem jó mozgatni, mert ilyenkor bajt érzékelnek, s virágjaikat inkább eldobálják, nehogy sérült termést hozzanak. Megfigyelhető, hogy a nagyobb növények levelei maguk keresik a kedvezőbb pozíciót. A szobanövényeknek a növekedéshez és fejlődéshez tápanyagra, vízre és fényre van szükségük. A mérsékelt égövi teleken az átlagos lakásban tartott példányoknak fényből van a legkevesebb. A növényekre általában jellemző, hogy a természetes élőhelyüktől eltérő körülmények között a viselkedésük megváltozik. A hozzáértők számára jelzik, hogy a környezetükben valami nem stimmel. Növekedésük lelassul, a természetestől eltérő módon fejlődnek, leveleik színe is módosulhat. A táplálék- és vízigényüket viszonylag könnyen ki lehet elégíteni, feltéve, ha a növény gazdája tudja, kedvencének mire van szüksége. A fény, pontosabban a megvilágítás helyes megválasztásával viszont rendszerint baj van.

A növény pontosan jelzi, mi nem tetszik neki. Bizonyos határokon belül képes maga reagálni a betegségként is felfogható hiányra. Ha nem megfelelő a megvilágítás – főként a fény mennyisége, minősége –, próbálja leveleit hosszabb és vékonyabb nyéllel a fényhez, ablakokhoz közel küldeni. Egyik levélírónk panaszkodott, hogy filodendronjának levelei a szokottnál jobban lecsüngenek. Kiderült, hogy a növény szobájának ablakán függönyt cseréltek. A trópusi Amerikából származó kúszó filodendron a központi fűtéses lakásokban viszonylag fényszegény környezetben is jól megél. Úgy tűnik, az új függöny azonban már neki is kevés fényt eresztett át. Ha az ilyen növényen nem segítenek, el is pusztulhat, hiszen az anyagcseréjéhez nélkülözhetetlen energiához nem jut hozzá. Akit a tudományos magyarázat is érdekel, jó, ha tudja, hogy ehhez a 400–800 nanométer hullámhosszúságú fény alkalmas, amelyet a nap szolgáltat. Aki lámpázással kívánja pótolni a természetes fényt, ne lepődjön meg, ha az izzókat, fénycsöveket forgalmazó üzletben az eladó értetlenül néz, ha a mesterséges fényforrás által kibocsátott fény hullámhosszáról érdeklődik. Általában a normál égők nem a növényeknek fontos hullámhosszon bocsátják ki a fényt. A szaküzletekben és nagyobb áruházakban megtalálhatók a különleges, fotoszintézist segítő fényforrások. Léteznek kimondottan növényeknek való lámpák, ezek az emberi szemnek furcsa színt adnak. A levéldísznövények többsége szépen fejlődik, ha kék és vörös fényt kibocsátó izzókkal világítják őket. A halogén izzók fénytartománya áll a legközelebb a nap fényéhez. Célszerű ezért a természetes fehér (F3) és a nappali fehér (F7) csövek együttes alkalmazása. A terrarista szakboltokban is vásárolhatók ilyen fényforrások, ugyanis az akváriumok és a terráriumok lakói is igénylik a műnapot. Itt azonban még borsosabbak az árak.

Vannak energiatakarékos LED fényforrások is. Múlt héten az orchideakiállításon láthattunk ilyeneket: a reflektorok ára borsos, de egy 10 wattos spotlámpa pontosan ugyanannyiba kerül, mint egy normál LED. Az ilyenek vásárlásán már érdemes elgondolkodni. Az internetes csomagküldő kereskedelem világában magukat jobban kiismerő növénybarátok függetlenedhetnek a hazai forgalmazóktól, és a kínai gyártóktól az itthon elkért árnál jóval olcsóbban beszerezhetik a fényforrásokat.

Szerző:    
Czauner Péter