Növények az ablakpárkányon - készüljünk elő a magvetésre

A melegkedvelő növényfajok széltől is óvott bölcsődéi sorakoznak szép rendben a napsütötte ablakpárkányon. A mi éghajlatunkon csak április végére, májusra melegszik fel a kert talaja annyira, hogy biztonságosan kiültethessük a kis palántákat, de addigra szépen meg is erősödnek valamennyien. A meleg ablakpárkányon több zöldségfélét is előnevelhetünk, például a paradicsomot, a cukkinit, a paprikát, az uborkát, a bazsalikomot.

Készüljünk elő a magvetéshez

Bazsalikom palánták

Először is készítsük elő az edényt a magvetésre. Fontos, hogy a hajtatáshoz megfelelő edényt válasszunk. Tulajdonképpen bármi megfelel: agyagtálak, virágcserepek, tejfölöspoharak vagy bármely már nem használt konyhai edény is. Egyetlen feltétel, hogy legalább 2,5 cm mélyen földdel tölthessük meg, és legyenek rajta alul vízelvezető lyukak. Legpraktikusabb a gazdaboltokban beszerezhető, fűthető palántanevelő edény, mert ennek átlátszó műanyagból készült burája is van. Ha nagyobb méretű zöldségmagvakat, például uborkát vagy cukkinit egyesével akarunk vetni, használjunk tőzegből préselt edénykéket. Tálca formájút is lehet kapni, ezekben egymástól elkülönítve több növényt is nevelhetünk. Mivel minden mélyedésbe csak egy vagy két magot teszünk, zöldségnövénykéinknek kezdettől fogva elég helyük van a növekedéshez. Az ilyen szaporítóedények helyett vethetjük a magokat egyszerű tojástálcába is; és mivel a papír jó nedvszívó, még vízelvezetésről sem kell gondoskodnunk.

Minden más edényfajtánál azonban szükség van a felesleges öntözővíz elvezetésére. Bevált módszer, hogy az alsó vízelvezető lyukat lefedjük egy összetört agyagedény laposabb darabkájával, így a lyuk biztosan nem tömődhet el, és a fölösleges víz lassan szivárog majd ki az alátétbe.

Közvetlen a cserépdarab fölé terítsünk némi homokot az edény aljára. Laposabb edényekben ez a drénréteg (= vízelvezető réteg, az angol "drain" szóból magyarosítottuk) ne legyen vastagabb 0,5 cm-nél, a magasabb cserepekben viszont akár 2 cm-es is lehet. Ezzel egyben a lyukra is rögzítjük a cserépdarabot. Hogy a vetemény ki ne száradjon, a magok kikeléséig borítsuk az edényeket (hacsak nem eleve fedővel ellátott hajtatóedénybe vetettünk) üveglappal, fóliával, vagy a laposabb edényeket egyszerűen bújtassuk átlátszó nejlonzacskóba.

Paradicsom palánták

Megfelelő ültetőközeg és sok fény

Amint azonban a növénykéken megjelenik a szikleveleket követő első levélpár, haladéktalanul távolítsuk el a takarást. A vetemény kelését és fejlődésének sebességét alapvetően meghatározza a talaj minősége. A gazdaboltokban beszerezhető földkeverékek sajnos nem éppen tökéletesek, így aztán jobban járunk, ha magunk állítjuk össze a vetőágy talaját.

Keverjünk össze kétharmad rész morzsalékos, érett komposztot egyharmad rész jól átmosott homokkal. Tegyünk hozzá egy kevés lombföldet. Ezzel a keverékkel töltsük fel az edényt úgy, hogy a felső pereméig legalább 1 cm-nyi hely maradjon, így később nem lesz gond a vetemény öntözésével.

Csírázó vetemények a palántanevelő edényben

Ezután óvatosan nyomkodjuk le az egészet, végül pedig finom porlasztású rózsát téve a kannára, öntözzük meg. Nem könnyű dolog ilyen kis területre magot vetni, némi ügyességre, gyakorlatra van hozzá szükség. Bánjunk takarékosan a vetőmaggal. Leggyakoribb hiba a túl sűrű vetés. A nagyon apró magvakat késhegyről vagy megnedvesített üvegdarabról apránként leejtve „pettyegetjük" a talaj felszínére. Az olyan nagy magokat, mint a cukkinié, a dinnyéé vagy az uborkáé, a vetés előtt egy éjszakán át hagyjuk langyos vízben ázni.

Ezalatt megpuhul a maghéjuk, és a sziklevelek könnyebben bújnak majd elő, vagyis korábban kelnek ki.

A paradicsom és paprika magjait hasonlóan, egyesével vessük el. Vetés után finom szemcséjű talajjal vékonyan fedjük be a vetést, aztán az egész felületet gyengén nyomkodjuk le, végül pedig óvatosan öntözzük be. Ne felejtsük el a kannára feltenni a rózsát!

Az így elkészített palántanevelő edényeket tegyük meleg, világos helyre. Kerüljük a délre néző ablakokat! Lehetőleg egy keleti vagy nyugati ablak párkányát válasszuk, ahol a tűző, erős napfényt még árnyékolással is tompíthatjuk. Az edény talaját folyamatosan tartsuk nedvesen. Ne öntözzünk azonban meggondolatlanul; a pangó víz éppolyan káros a palántákra, mint a kiszáradás. A veteményt naponta szellőztetni is kell; ez annyit jelent, hogy egy időre levesszük róla a tetőt vagy a fóliatakarást. Ekkor ügyeljünk arra, hogy ne érje a növénykéket hideg levegő vagy huzat. A fiatal palánták ugyanis érzékenyek, nagyon könnyen megfázhatnak.

Forrás: Veteményeskert