Cikóriatermesztés Belgiumban

Mezei katáng

A cikóriahajtatás a napóleoni háborúk idején terjedt el széleskörűen.

Akkoriban ugyanis a gyarmati kávéimportot blokád gátolta, ezért nagy mennyiségben termesztették a pótkávénak is használható cikóriagyökeret. A fagyok ellen letakart gyökerek fehér hajtásokat hoztak, amelyet sokan fogyasztottak. 1845-ben, amikor Belgiumban a teljes burgonyatermés tönkrement, a cikória sok embert mentett meg az éhhaláltól.

Mára termőterülete 12 300 hektárra nőtt, egy főre eső fogyasztása 5,5 kg évente. A hagyományos termesztőkörzet a Brüsszel-Leuven-Mechelen háromszögben alakult ki, de Nyugat-Flandriában is nagy területen termesztik, és a termés harmadát exportálják.

A gyökerek termesztése

A cikóriagyökér-nevelés és -hajtatás mára elvált egymástól. A hajtatással foglalkozók készen veszik a gyökereket. A cikóriagyökeret szabadföldön termesztik. A magot május végén vetik, hogy a felmagzást elkerüljék, és hogy a hajtatásra legmegfelelőbb, 3-4 cm átmérőjű gyökerek alakuljanak ki.

A cikóriagyökeret szabadföldön termesztik.

Négyzetméterenként 40-45 magot vetnek, amelyből 20-25 növény fejlődik. A tőelrendezés egyenletes vagy ikersoros. Belgiumban a bakhátas művelés terjedt el, ez nagyon jó talajszerkezetet biztosít a növényeknek. A bakhátak kiképzéséhez, töltögetéséhez speciális gépek állnak rendelkezésre.

A gyökerek érettségét újabban a cukortartalom mérésével határozzák meg. A kiszedést többnyire géppel végzik október-november folyamán. A felszedett gyökereket felhasználásig -1 oC-on tárolják. és hajtatás előtt fokozatosan, kb. 1 hét alatt engedik fel.

A gyökerek érettségét újabban a cukortartalom mérésével határozzák meg

Hajtatás régen és ma

A hagyományos cikóriahajtatás nagyon egyszerű volt. A hajtatáshoz földkupacot halmoztak fel, egy fal mellett rézsűt készítettek, vagy 1-2 m széles, 5-8 m hosszú, 20-25 cm mély ágyást ástak a földbe. A gyökereket nyaki résszel fölfelé sűrűn egymás mellé a földbe dugdosták, földréteggel betakarták, majd beöntözték. A levelek fejlődéséhez szükséges hőmérsékletet istállótrágyás melegtalppal biztosították. A levélrozettákat 2-3 alkalommal is vágták, az első hajtás volt a legnagyobb és a legdrágább.

A vízkultúrás hajtatás egymás felett elhelyezkedő fémtálcákon történik, a felülről adagolt tápoldat csöveken keresztül jut a legalsóig.

Manapság a cikórát több módszerrel hajtatják. Szabadföldben, zárt helyen (raktár, pince, üvegház) talajban vagy ládákban, illetve vízkultúrában.

A földkupacos termesztés már a múlté, az ágyásos technológiát azonban mind a mai napig használják. A hajtatásra alkalmas gyökereket szabadföldi vagy a termesztőhely talajába ásott ágyásba helyezik, földdel és zsákvászonnal takarják, beöntözik. Szabadföldön erre még szalmatakarás és fedél (pl. fólialagút) kerül.

Bár Belgiumban nincsenek komoly téli fagyok, a régi, de fűthető üvegházak talajában biztonságosabban lehet hajtatni, mint a fűtetlen helyiségekben. Az üvegházban a hőmérséklet pontosan szabályozható, ami az esetleges fagyok idején megóvja a cikóriát, ugyanakkor jobban ütemezhetővé teszi nevelését.

A ládás hajtatás talaj nélküli építményekben alkalmazható. A kb. 1 x 1 méter alapterületű, távtartós farekeszekbe sűrűn egymás mellé helyezik el a gyökereket, úgy, hogy csak a nyaki részük látszódjék ki. Beöntözésük után villás emelővel 5-6 ládát egymásra raknak, amely javítja a helykihasználást.

A kiszedést többnyire géppel végzik október-november folyamán.

A fokozatos lombfejlődés érdekében csak 2 óránként 10-10 percre árasztják el a növényeket, aztán az oldatot leengedik. Tápoldatozás előtt a kívánt tápanyag-összetételt, -koncentrációt, -hőmérsékletet és oxigéntartalmat automatikus rendszer állítja be. Kiemelt figyelmet fordítanak a tápoldat kálciumtartalmára.

A levélrózsa növekedésének üteme döntően befolyásolja a minőséget. A tapasztalatok szerint 12 oC körül optimális a lombfejlődés. Csak ilyen hőmérsékleten állítható elő a legrövidebb idő - kb. 3 hét - alatt a legjobb minőségű cikória. Az első osztályú levélrózsa 18-20 cm hosszú, fehér színű, csúcsa halványsárga, egyes fajtáké lila. Levelei a csúcsnál szorosan zártak.

A cikória szedése

A levélrozettákat letörik (nem vágják!) az egyenként kiszedett gyökerekről, majd csúcsukkal egymás felé fordítva faládába, papírdobozba sorolják. A párolgás csökkentésére paraffinpapíros bélést használnak. Hagyományos termesztéssel, fedett helyen a hasznosított felületre számítva 50 kg/m2 termést lehet elérni.

A hajtatott cikória szezonja szeptembertől májusig tart. Az értékestési csúcs a vitaminhiányos téli hónapokra esik. Táplálkozási szempontból jelentős tény, hogy a cikória kalóriaszegény, ugyanakkor A-, B1-, B2- és C-vitaminban gazdag zöldségnövény, amely nyersen is fogyasztható. Íze leginkább a spárgáéra emlékeztet.

Mivel a nagyobb élelmiszer-áruházakban már hazánkban is kapható cikória, megkóstolásához kedvcsinálónak álljon itt a Belgiumban legnépszerűbb recept:

Cikória recept hozzávalók:

8 fej cikória, 8 szelet füstölt sonka, 1 citrom leve, 1 kávéskanál só, 2 ek. vaj vagy margarin, 2 ek. liszt, 10 dkg reszelt sajt, 2 dl száraz fehér bor, 2 ek. parmezán sajt, szerecsendió

A cikóriát sós, citromos vízben 10 percig pároljuk, leszűrjük. A levélrózsákat egyenként egy-egy sonkaszeletbe csavarjuk, és sorban kivajazott tűzálló tálra fektetjük. Vajat olvasztunk, beletesszük a lisztet, felöntjük a borral és kis lángon sűrűre főzzük. A tűzről levéve belekeverjük a sajtot és a szerecsendiót. A mártást ráöntjük a cikóriára, megszórjuk a parmezánnak, majd 10 percig forró sütőben tartjuk. Tálaláskor apróra vágott petrezselyemmel díszítjük.