Egzotikus szuperzöldség a kertben: Tatsoi

Tavasszal nem jött össze, a fóliában február végén túl hideg, később meg túl meleg volt neki, a legszebb példányok is csak halvány utánzatai lettek ezeknek a nyár végi vetésű szépségeknek, amelyek most büszkén, fényeszölden terülnek szanaszét az első sátorban és egy szabad földi ágyásban is - az utóbbiak kétségtelenül szebbek és kevésbé látogatottak az apró lyukakat harapdáló apró meztelencsigáktól (a nagy vörös spanyol dögök miniatűr változatai, csak nekik még nem volt idejük megnőni).

Hogyan termesszünk tatsoit?

A termesztésükkel kapcsolatos egyetlen tanulság, hogy sem csírázásnál, sem növekedésnél nem szeretik a forróságot: az augusztus végi kánikulában a magok szaporító tálcástól a nagyjából huszonöt fokos előszobában dekkolták végig a kelés idejét, majd óvatosan áthelyeződtek a fólia alá a palántanevelő asztalra/hokedlire/akármire, de ott is inkább preferálták a sátor szellős elejét, mint a fülledtebb belső térségeket.

Kiültetés után fátyolfólia, kevés fahamu, öntözés, (aztán meg már az sem, mert mostanság heteken át mindig volt elegendő csapadék), az első turnus palánta szigorúan kint, fólia alá csak később, október elején, és az álmom valóra vált, nem győzök gyönyörködni bennük és idióta fotókat készíteni a levélrózsák közepéről, el tudnék bámészkodni felettük naphosszat.

Távol-keleti gyöngyszerm magyar földben

A legtöbb leírás, videó, amit a tatsoiról találni a neten, egyszerűen termeszthető, pár leveles korában vágható levélzöldségként említi, és talán épp emiatt nem is emelik ki mindenütt, hogy ha kifejlett növényt szeretnénk, az őszi termesztés sokkal több sikerrel kecsegtet a tavaszinál.

Én egyébként egyre gyakrabban azon kapom magam, hogy valamiféle csalásnak érzem ezt az egész bébizöldség-mániát - nem mintha kifogásom lenne a fiatalon vágott mennyei tépősaláták, a cérnavékony, édes sárgarépák lemészárlása és fogyasztása ellen, sőt, elismerem, hogy salátakeverékben nyersen lelegelve még a mángoldpalánta is jó ízű (pedig márciusban hogy örülök akár-egy egy felbukkanásának is a szaporítóládában!), de egyfajta igényem van arra, hogy a növények teljes életciklusát végigkövessem, átéljem, megfigyeljem, pláne, ha ennyire látványos tud lenni, mint ennél a távol-keleti gyöngyszemnél. A folyamat jó esetben a magfogásban teljesedik ki, ami persze kisebb léptékben nem minden növénynél kivitelezhető, a tatsoinál azonban valószínűleg pont az. Ha igaz, amit állítanak róla, ez a tányérszerű zöld csoda a hó alatt is virít, nem elhanyagolható C-vitamin tartalmával segít átvészelni a téli hónapokat, és remélhetőleg a szerencsés kiválasztottak (főként a fóliásak, mivel náluk a keresztesvirágúak maghozásához szükséges magasabb páratartalom is adott lesz) folytatják karrierjüket a virágba borulás és magérlelés felé.

Ja igen, nagyon finomak nyersen és párolva is – a kisebbek meg a csúnyácskák, a szebbeket magfogás ide vagy oda, nem lenne szívem leszedni.

Ha szerencsénk van, hamarosan rendelhetünk is a KÁOSZKERT oldaláról akár ebből a finomságból is!