A tengeri hagyma (Urginea maritima)

A tengeri hagyma (Urginea maritima) bemutatása

Tengeri hagyma (Urginea maritima)

A tengeri hagymának egyetlen virágzó hajtása van, ez díszíti az alatta levő nagy leveleket, a fehér virágú változatnak pedig sűrű szakálla

van. Ha jobban el akarjuk képzelni a tengeri hagymát, rajzoljunk egy káposzta nagyságú hagymát, melynek súlya majdnem 6 kg, virágzó szára pedig 150 cm magas. A tengeri hagyma hagymája rengeteg vegyi anyagot tartalmaz. Ez a növény a mediterrán éghajlatú homokos tengerpartokon, valamint Dél-Afrika és a Kanári-szigetek partjain őshonos. Érdekes módon a tengeri hagyma hosszú ideig több hasznos és fontos gyógyszernek szolgáltatott alapanyagot.

A tengeri hagyma levél nélküli lilás szárának tetején halvány vagy rózsaszínes fürtös virágzat nő. Évente egyszer virágzik, a virágzat 30-60 cm hosszan helyezkedik el a kocsány végén. A virágzat egyedi, olyan értelemben, hogy a virágok fürtökben nyílnak alulról felfelé.

Normális esetben a kocsány késő nyáron nő, jóval a tavasz eltelte után, miután már kinőttek a dekoratív lándzsás levelek. Minden levél körülbelül 45 cm hosszúra nő az elhervadt növény tövéről. A tengeri hagyma hagymáját rendszerint a hagyma pihenési ideje és a növény leveleinek elhervadása közötti időszakban gyűjtik be, ugyanis ilyenkor tartalmazza a legnagyobb mennyiségű hasznos anyagot. Napjainkban a tengeri hagymát a világ több részén is termesztik, viszont a növényből nyert anyagok többségét a vad példányokból nyerik.

A hagyma külsejének színétől függően a hatóanyagok összetétele eltérő lehet. A vörös tengeri hagyma széles körben elterjedt, de kétféle hagyma létezik: a fehér és a vörös. Mindkettő számottevő gyógyszer-alapanyagot tartalmaz, és mindkettőt használják a gyógyászatban különböző rendellenességek kezelésére. Mindemellett a vörös hagymájú változat, amelyet általában Algériában és Cipruson lehet megtalálni, szcillorozid nevű mérgező anyagot tartalmaz. Ezért többnyire a fehér tengeri hagymát használják gyógyászati célokra.

Az ókori görög, egyiptomi és arab orvosok a tengeri hagyma hagymáját köptető, vízhajtó és köhögés elleni gyógyszerek alapanyagaként használták. Ugyanakkor tudatában voltak annak is, hogy a növény hagymájában található anyag túlzott fogyasztása káros lehet, hányingert okozhat. Mindezek mellett napjaink kutatói úgy gondolják, hogy az ókori arab, görög és egyiptomi orvosok valószínűleg azzal is tisztában voltak, hogy a hagymában található összetevők frissítő hatással vannak a szívfunkciókra is. A hagyma gyógyszer értékét különösen az európai orvosok ismerték el, míg a gyűszűvirággal nem helyettesítették. Végül a tudósok felfedezték a szívre serkentően ható kristályszerű összetevőt, melyet szcillarén A-nak neveztek el. A szcillarén B elemmel együtt ezek képezik a kortárs orvostudomány alapját.

Amint az előzőekben szó volt, a tengeri hagyma vörös változata egy szcillorozid nevű mérgező anyagot tartalmaz, amelyből patkánymérget állítanak elő. Miután a szcillorozid bekerül az állati vagy akár az emberi szervezetbe, először borzasztó hányást vált ki, és csak azután terjed szét a méreg. Az ember képes leküzdeni a szcillorozid mérgező hatását hányás útján, ezzel szemben a rágcsálók erre nem képesek, és így a halálos méreg áldozatául esnek.

A tengeri hagyma, mint minden gumós növény, több vékony buroklevél-rétegből áll. Főként a gumó vagy hagyma külső, valamint a belsejéhez közel álló rétegek gyógyhatása jelentős. Ahhoz, hogy a hagyma gyógyhatású részéhez hozzájussunk, válasszuk le a külső rétegeket és vágjuk vékony szeletekre, mint a normális hagymát, végül pedig szárítsuk meg. Miután a hagyma vagy gumó hasznos, középső része megszárad, por lesz belőle. Ebből a porból nyerik a gyógyszer összetevőit.

• Felhasznált részek: Hagyma

A tengeri hagyma gyógyhatása

A tengeri hagymát széles körben használják különböző betegségek kezelésére, mivel vízhajtó, hánytató, valamint köptető hatású gyógynövény. Nagyon jó vízhajtó, különösen folyadék-visszatartás esetén. Mivel a benne található anyagok nem engedik a víznek a testben való túlzott mértékű felhalmozódását, a gyűszűvirág helyettesítőjeként szívelégtelenség kezelésére szokták használni. A tengeri hagyma kis mennyiségben kitűnő köptetőszer lehet. Nagyobb dózis fogyasztása hánytató hatású. Amellett, hogy létfontosságú gyógynövény, homeopátiás gyógyszerként is használják.

A tengeri hagyma egy erős és hatékony köptető szer, amely serkenti a flegmaképződést, illetve a hörghurut kezelésére széles körben használt gyógyszer, különösen csökkent nyáltermelés esetén, ami irritáló, száraz köhögést eredményezhet. A tengeri hagyma használata segíthet a folyékony nyálkatermelés megállításában, csillapítja a nyálképződést. Ugyanakkor a nyálka anyaga simává teszi, és csillapítja a hörgőket, ily módon segíti a glikozidok stimulálását. A természetgyógyászok a tengeri hagymát az asztma és a szamárköhögés kezelésére is használják. Ezen kívül ez a növény serkentőleg hat a szívre, ezért szívelégtelenség kezelésére is használják, illetve segít a folyadék visszatartásában is.

A tengeri hagyma hatóanyagai

A tengeri hagyma szívglikozidokat (0,15-2,4% bufadienolid, szcillarén A-t is beleértve), flavonoidokat, növényi nyálkát, illetve antociánokat tartalmaz. A szívglikozidok erős és aránylag gyorsan ható vízhajtó hatású anyagok.

Szokásos adagolás:

A fehér tengeri hagyma hatóanyagát teafőzet, illetve tinktúra formájában lehet fogyasztani.

• Teafőzet: ha főzet formájában kerül be a hatóanyag, az adag legyen kicsi. A hagymából csak 0,06-0,2 grammot szabad elfogyasztani. Mivel ez egy nagyon kis mennyiség, ajánlatos egyszerre egy fél liter keveréket elkészíteni a következőképpen: fél liter fövő vizet öntsünk ½-1 teáskanálnyi hagymára. A keveréket hagyjuk 10-15 percre ebben az edényben, majd miután eléggé lehűlt, tegyük hűtőszekrénybe. Ebből igyunk egy csészével naponta háromszor.
• Tinktúra: a tengeri hagyma tinktúrából ½-1 ml-t fogyasszunk naponta háromszor.
• Gyűjtés, betakarítás: A tengeri hagyma hagymáját rögtön virágzás után kell begyűjteni.
• Kombinációk: Hörghurut kezelésére a tengeri hagyma mellett használhatunk martilaput és orvosi pemetefüvet, a szamárköhögésre pedig harmatfüvet.