-
Programmatic specialista
-
Autószerelő
-
Eladó, szabász
-
Értékesítési menedzser - Állásportál.hu
-
Kisgyermeknevelő gondozó
-
Sofőr
-
Pincér
-
Épületkarbantartó munkatárs
2023. 10. 27
-
Pék - Kemencés
2023. 10. 27
-
Összeszerelő pozíció 2 műszakban Kunszentmiklóson
2023. 10. 27
-
Gépkezelő munkatárs (Szeged)
2023. 10. 27
-
Karbantartás támogató technikus
2023. 10. 27
-
Szállodai Karbantartó / Villanyszerelő
2023. 10. 27
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
A varjúháj gyógyhatása (Rhodiola rosea, régebben Sedum roseumnak hívták)
Fokozza az állóképességet és az erőnlétet. Erősíti az immunrendszert (a szervezet ellenállóképességét), amellett fájdalomcsillapító hatású. A varjúháj serkenti az agyműködést, lassítja az agy elöregedését és segít a szexuális problémák megoldásában. Védi a szívet, jó hatású a keringési rendszerre és rákellenes hatású. Cukorbetegeknél serkenti az inzulin képződését, illetve növeli az inzulinérzékenységet. Segíti a máj méregtelenítő működését. Egy szibériai mondás szerint 100 évig él az, aki a Rhodiola teáját issza.
Rhodiola rosea |
A varjúháj élőhelye
Ez egy évelő növény, amely az északi félgömbön az alhavasi zónában szeret élni, a nyílt kőgörgetegeken, a bőrlevél, az altáji zergevirág, a rebarbara és a lisztes kankalin társaságában. Elsősorban Oroszországban, Szibériában, az Altáj hegységben és Kína északi és délnyugati részén tenyészik, de megtalálható Skandináviában, Izlandon, Kanadában, Alaszkában is. Nem vízigényes, megél meszes vagy savanyú talajon is.
Óriás varjúháj |
A varjúháj termesztése és története
Héthelyi B. Éva (SE, Gyógyszerészettudományi Kar, Pharmacognosiai Intézet) egy cikkében azt írja, hogy 1994-2004 között megoldották a termesztését egy finnországi kutató intézettel együtt. A megfelelő minőségű rhisoma (gyökértörzs) előállításához 5 évre van szükség.
1725-től 1960-ig már írtak a varjúhájról néhány tudományos értekezést, 1960-óta pedig 180 tanulmány foglalkozott vele. 1755 táján a vikingek gyakran használták fizikai erőnlétük fokozására, de más számára ismeretlen maradt 1931-ig, amikor dr. Utkin orosz botanikus és táplálkozástani tudós újra fölfedezte. 1947-ben mint adaptogént fedezte fel újra egy Lazarev nevű orosz tudós. Németországban Dr. Brechman kezdte meg a kutatását. Ma már Svédországban, Norvégiában, Franciaországban is tanulmányozzák, és igen sokféle gyógyhatását fedezték fel.