Hogyan termesszünk sztíviát (Stevia rebaudiana )? - 2. rész

Hogyan kezdjük el a sztívia termesztését?

Bizonyosodjunk meg felőle, hogy Stevia rebaudiana palántákat veszünk (a Stevia a nemzetség, és a rebaudiana a faj), mivel ez az egyetlen édes sztíviafaj. A sztívia szárak törékenyek, de a kertészetek jó megoldásokat találtak a szállításukra. Úgy intézzük, hogy a palánták az utolsó fagy után érkezzenek meg, mert később, a nagy melegben megsínylik az átültetést. A megérkezésük után a lehető leghamarabb tegyük ki őket a kertbe, hogy biztosan ne száradjanak ki időközben.

A kerti ágyásokba 25-30 cm távolságra tegyük a sorokat, egy ágyásba csak két sort tegyünk. Ne egyenes sorokba ültessük, hanem úgy, hogy a végén cikkcakkban nőjenek. Ássunk egy lyukat, majd öntsünk bele vizet, és egy kicsivel mélyebbre ültessük a sztívia palántákat, mint ahogyan a cserépben voltak, hogy a gyökérlabdát elfedje egy vékony talajréteg. Miután betakartuk, öntözzük meg újra.

Ha meleg, napos időben palántázunk, jó, ha teszünk egy kis mulcsot a növény köré, hogy megtartsa a nedvességet. A hűvös éjjeli levegő előmozdítja a növény növekedését. Ha korán palántázunk vagy hidegebb helyen lakunk, fedjük be a sorokat, hogy gyorsabban nőjenek, és hogy megóvjuk a késői fagytól. De azért ne hagyjuk felforrósodni a palántákat a nyári napokon sem.

Ha elég szerencsések vagyunk, és kapunk jó minőségű sztívia magokat, akkor könnyen kicsírázhat bent is fény alatt. A palánták lassan nőnek, úgyhogy beletelhet 7-8 hétbe, amíg kiültethetjük őket. Csak a fekete vagy sötét magok életképesek.  A világos vagy sárgásbarna magok valószínűleg üres héjak, amiben nincs embrió. Ezt meg is nézhetjük úgy, hogy kettőbe törünk egy pár magot.

A jó magoknak erős és fehér belsejük van. Még a szilárd, fekete magok is hamar elveszíthetik az életképességüket. Egy csíráztatási próba által nyilvánvalóvá válik, hogy mennyi palántára számíthatunk. Tegyünk 10 vagy több magot egy nedves papírtörlőre, majd hajtsuk össze a papírt, és tegyük bele egy műanyag zacskóba, amit 22-26 fokon tartunk. Hét nap után számoljuk meg a kihajtott magokat, és osszuk el a vizsgált magok számával, majd szorozzuk meg 100-al, hogy megkapjuk a csírázás százalékát.

Egy műanyagból készült kis szoba nagyszerű csíráztatási hely, amennyiben fényt is szolgáltatunk. Tegyünk be egy hőmérőt és ne hagyjuk, hogy 21-24 Celsius fok alá essen a hőmérséklet (ezt a fény szabályozásával érhetjük el). Kis lyukas aljú konténereket használjunk. Mindegyik konténerbe 3-4 magot vessünk, majd takarjuk be őket egy vékony réteg (3 mm) vermikulittal. Alulról öntözzük őket, a vizet az alátétbe öntsük. A palántáknak 1-2 heten belül meg kell jelenniük, ezután ritkítsuk ki őket, és csak egy palántát hagyjunk konténerenként. A fölösleges palántákat át lehet ültetni másövé.

A sztívia gondozása

A sztíviát zöldségként kell kezelni. A meleg idő beálltával, körülbelül egy hónap után mulcsozni kell a talajt 7.5-15 cm mélyen olyan szerves hulladékkal, mint a fű, a levágott levelek, a szalma, a széna vagy a komposzt. Ez megvédi a sekély gyökereket, és tartja a nedvességet. A sztívia először lassan nő, de a nyár közepe felé felgyorsul a növekedése.

A sztívia számára fontos az egyenletes nedvességtartalom. Hetente egyszer vagy kétszer öntözzük meg, amikor nem esik eső. A homokos talaj gyakoribb öntözést igényel. A csepegtetős öntözőrendszerek tökéletesen megfelelnek a célnak, mert folytonos nedvességet biztosítanak, anélkül, hogy bevizeznék a leveleket (a víztakarékosságról nem is beszélve).

Egy egyszerű és hatásos módszer a ˝csöpögő˝ kerti öntözőcső, amelyet újrahasznosított gumiból készítünk. Tegyünk egy ilyen öntözőcsövet két sor közé, a mulcs alá, majd indítsuk el egy pár órára. Ezt az öntözőrendszert automatizálni is lehet, ha szerelünk rá egy időzítőt.

Következő oldal >>