Ismerjük meg a sztíviát!
Ha csodák nem is, de csodanövények léteznek. Ilyen például a sztívia névre keresztelt növény is, amelynek hajtásai édesebbek a méznél, ráadásul fogyasztásuk nem is hízlal. Miért csak most szólunk?

Ha csodák nem is, de csodanövények léteznek. Ilyen például a sztívia (jázminpakóka) névre keresztelt növény is, amelynek hajtásai édesebbek a méznél, ráadásul fogyasztásuk nem is hízlal. Miért csak most szólunk?

 

Édesebb, mint a méz? Sztívia, alias édesfű
Édesebb, mint a méz? Sztívia, alias édesfű

 

 

A sztívia (Stevia rebaudiana Bertoni) a fészkesek családjába tartozó, szubtrópusi, évelő növény.


Közel fél méter magas, bokros növekedésű. Lándzsás hegyű, fűrészes szélű levelei, illetve apró, fehér virágai ránézésre nem is olyan különlegesek. Ami egyedi benne, hogy leveles hajtásai édesek. Sőt! A szárított leveleiből készített őrlemény tízszer olyan édes, mint a kristálycukor. Ha pedig kivonjuk leveleiből az édességért felelős molekulákat, 300-szor édesebb anyagot kapunk, mint az azonos tömegű cukorból. Ráadásul fogyasztása nem hízlal, mivel a benne lévő - az édes ízt adó - glükozidok energiatartalma alacsony. Valószínű ezzel a tulajdonságával vívta ki a növény a mesterséges édesítőszerek gyártóinak ellenszenvét.

 

sztívia por és sztívia csepp



A Földön több mint 150 Stevia faj ismert, de csak ez az egy tartalmaz édes "steviol glükozidokat". Brazília és Paraguay hegyvidéki lakosai - a guarani indiánok - már több száz éve felismerték édességét, és használják teaédesítésre, étvágycsillapításra. De alkalmas bőrbetegségek, vágási sérülések kezelésére is, mert állítólag gyorsabban gyógyul a seb, és a hegesedést is csökkenti. Európába az 1800-as években került, de nem vált népszerűvé, mivel a kertészeknek nem sikerült termesztésbe vonniuk.

Elterjedése a második világháború cukorhiányának köszönhető. Néhány országban termesztik, és ha a helyi szabályozás nem tiltja, édesítenek vele gabonapelyhet, teát, italokat. Az USA - valószínű az édesipari érdekcsoportok nyomására - 1991-ben betiltotta a sztívia bevitelét és árusítását, mondván, hogy nem bizonyított ártalmatlansága. Három évvel később engedett a szigorból, jóváhagyta a forgalmazását, mint étel-kiegészítőt.

 

sztívia

 

Nyugat-Európában az utóbbi években cserepes növényként árusítják. Szereti a jó vízáteresztésű, középkötött talajt és a világos helyet. Nem különösebben igényes, hamar eléri a fél méteres magasságot. Apró fehér virágait nyáron hozza. Cukortartalma a virágzást megelőzően a legmagasabb.


A sztevia használata egyszerű:


Egy levélkéjét kell a hideg vagy meleg italhoz keverni, vagy főzés közben az edénybe dobni, s mivel a cukormolekula "hőálló", a főzés hatására sem csökken édessége.

Aki nem bízik a mesterséges édesítőkben, próbálja ki!

értékelés