Az eperfa

Figura József uradalmi erdész így ír róla 1880-ban: "Európába Chinából hozatott, s ma a tenyész­tés által töb válfajt számlál, melyek közül legismertebbek a következők : a fehér vagy vörhenyes gyümölcsű édes eperfa, Morus alba; a fekete gyümölcsű savanyu eperfa, M. nigra; a nagylevelü eperfa, M. Moretti, mely névét Moretti Pál olaszországi tanártól vette, ki e fát Európában elterjeszté; a legnagyobb levelii eperfa, M. ledvona és M. Giarvola, melyek selyemtenyésztés czéljából - leveleik tápértékét tekintve - kivéve a savanyu eperfát, legkedveltebb fajok. Ezekhez tartozik még a piros eperfa, M. rubra; a cserje eperfa, M. multicaulis, valamint a török eperfa, Morus constantinapolitana, nagy fekete gyümölcsével. Ide tartozik továbbá a festő eperfa, Broussonetia tinctoria, mely Braziliában a fiset-fusztik vagy sárga fát szol­gáltatja; és végül a chinai és japáni papir-eperfa, Broussonetia papyrifera."

A 10–15 m magas, széles koronájú fa Kínában őshonos, a selyemhernyó fő tápláléka volt. A növényt az utazók már a középkorban elhozták Európába, de igazán csak az európai selyemhernyó-tenyésztés fellendülésével terjedt el a 18-19. században. Ha tudjuk, hogy egyetlen selyemhernyó havonta kb. 110 liter falevelet is elfogyasztott, akkor el lehet képzelni, mennyire elterjedt a növény egész Európában.

Az eperfának két faja ismert, a fehér (Morus alba) és a fekete eperfa (M. nigra). A fehér faeper íze semlegesebb, egyszerűen édes, a fekete (igazából sötétkék) faeper sokkal aromásabb. Az eperfát a Dunántúlon szederfának is nevezik, mivel a termése valóban első ránézésre a szederére emlékeztet. Sokáig nem is tudtam, hogy a nagymamám kertjében álló szederfa és a versben szereplő, feketén bólingató eperfa tulajdonképpen azonos. A valaha igen gyakori fa állománya mára megritkult. Piacokon se nagyon találkozhatunk a gyümölcsével, melynek oka az is, hogy nem áll el, leszedés után néhány órán belül fel kell dolgozni. Viszont akár egy hónapig is folyamatosan érik.

A 19. században nálunk szinte minden parasztház udvarába ültettek, sőt ugyanebben az időben a Monarchia idején út menti sorfának telepítették, de a 20. századi útszélesítések után ezeket a fákat kivágták. A felszámolás másik oka volt, hogy az amerikai fehér szövőlepke hernyói (is) nagyon szeretik, és védekezés hiányában ezek a kártevők mindent elpusztítanak.

A fehér eperfa (Morus alba)

Közepes vagy magas termetű lombhullató fa. Kérge vöröses- vagy szürkésbarna, idősebb korában hosszanti repedésekkel tarkított. Vesszői világos szürkésbarnák, közepesen vékonyak. Friss zöld hajtásai szabad szemmel nézve csupaszok, erős nagyítóval szemlélve gyéren apró szőrösek, rajta kissé megnyúlt, szabálytalan paraszemölcsök vannak. Rügyei kúposak vagy gömbölyded szív alakúak, 5-7(-9) vörösbarna rügypikkellyel fedettek. Levelei kissé aszimmetrikusak, tojásdadok, 6-12 cn hosszúak, viszonylag vékonyak, általában, és a termő hajtásokon tagolatlanok, a hosszúhajtásokon karéjosak, hasadtak vagy osztottak is lehetnek. A levél széle fűrészes, válla szíves, csúcsa többé-kevésbé kihegyezett. A levélnyél vékony, átlagosan 2 cm hosszú, szőrös, színi oldalán csatornás. A lomb színe élénk zöld, ősszel aranysárgára színeződik. Keskeny, lándzsás pálhalevelei lehullók, hosszuk 12, szélességük 2 mm közüli. Virágai váltivarú egylakiak, előfordul, hogy egy fán túlnyomó részt porzós vagy termős virágok vannak.

A porzós virágok hosszúnyelű világossárga barkavirágzatot, a termősek rövidnyelű fejecskéket alkotnak. A virágtakaró négytagú lepel, mely a termős virágzatban elhúsosodik, így alakul ki a makk-terméságazat áltermés. Apró makktermései átlagosan 2,3 mm hosszúak, tojásdadok, világossárgás vagy világosbarnás, színűek. A terméságazat majdnem csupasz, többnyire 1,5-2 cm hosszú, hengeres, húsos lepellevelei éretten fehérek, rózsaszínesek, lilák vagy feketék egyaránt lehetnek, ízük azonban színüktől függetlenül émelyítően édes, alig savas.

A fehér eperfa június-júliusban hozza fehér, ritkábban fekete vagy rózsás árnyalatú, mézédes termését. Ezt leginkább nyersen fogyasztják, de pálinkát is lehet belőle főzni. A sokkal népszerűbb fekete faeper később, nyár végén érik, belőle befőttet, gyümölcslevet vagy eperbort készíthetünk.

Összefoglalva:

• Magasság: 10-15 m
• Virágzás: Április-június
• Termésérés: június-július
• Származás: Kína
• Élőhely: Hegyvidéki erdők; nálunk utak mentén, régi kertekben, kivadul, pl. ártéri erdőkben.

Figura József bővebb leírása az eperfáról itt olvasható. >>

Szerző:
thunbergia