A málna leggyakoribb betegségei és kártevői

Hol terem meg a málna?

A málna a nedves, hűvös helyeket kedveli, legjobb termőhelye a hideg mérsékelt éghajlati öv északi része, ahol a nyarak rövidek. A nálunk honosított fajtái, a vad málnával ellentétben, sokkal igényesebbek úgy éghajlat és talaj, mint gondozás szempontjából. Jól megterem a dombos területek déli, dél-keleti és keleti részein, még a száraz területek esetében az északi és északkeleti lejtőket kedveli. Legideálisabbak a málna termesztésére azok a helyek, ahol a nyári hőmérséklet nem túl magas, a téli pedig nem túl alacsony. A hűvös, hosszú őszök pozitívan befolyásolják a hajtások fejlődését. Ahhoz, hogy a gyümölcsök jól megérjenek, egy 17-19 fokos hőmérsékletre van szükség. Nedvesség szempontjából, a málna sikeresen megterem a csapadékos helyeken, ahol a csapadékmennyiség 700 mm/év, májusban és júniusban pedig 275-200mm között inog.

A talaj nedvességen kívül, a málnának egy magas légköri nedvességre is szüksége van. Azokon a helyeken, ahol a talaj és levegő nedvességszintje alacsony, a málna kicsi és íztelen gyümölcsöket terem, mivel a hajtások túl korán elszáradnak. A málna egy fénykedvelő növény, fényben gazdag területeken sok, édes és aromás gyümölcsöt terem. Megterem az árnyékos, vagy akár félárnyékos helyeken is, viszont a gyümölcsök kevésbé édesek és aromásak. Az erős szelek rossz hatással vannak a málnára, főleg téli időszakban, mikor a rügyek egy része, vagy akár az egész törzs megfagy.

A málna számára megfelelő talaj

A málna bármilyen talajban megterem, de ha egy bőséges termést akarunk, ajánlatos egy gazdag, nedves, de nem hideg talajba ültetni, melyet a nyár folyamán nem ér szárazság. Azonban a nagyon vizes talaj sem tesz jót neki, éppen ezért, a nagyon nedves területek esetében tanácsos a málnát kicsit dombosabb helyekre ültetni. Száraz területeken a málna termesztés meghiúsul, mivel a hajtások gyengén fejlődnek, a bokor vitalitása gyenge,így a termés gyengécske és nem a legjobb minőségű. A 5,6-6,5 ph értékű talaj az ideális a málna termesztésére. A meszes talajban, ahol a ph érték eléri a 6-6,5-öt, a málna nagyon jól megterem, gyümölcse édes és nagyszemű lesz.

A málna szaporítása

A málna szaporítására több módszert alkalmaznak, ilyen például a tőosztás, gyökereztetés és öszzenövesztés. A piros málna különböző fajtái és az amerikai málna könnyen szaporíthatóak tőosztással. A fekete és a bíborvörös málna fajták gyökereztetéssel és inda felhasználásával szaporíthatóak.

A málna leggyakoribb betegségei:

Rozsda: A betegség tünetei: a levelek alsó részén megjelenő vöröses-sárga, majd később fekete foltok. Az erősen érintett levelek hamar elszáradnak. A betegség legyőzhető a megtámadt levelek összegyűjtésével és elégetésével. Ha nem gyűjtötték össze a leveleleket e tünetek megjelenésekor, feltétlenül tegyék ezt meg ősszel, mikor a levelek el is pusztulnak.

A hajtások elszáradása: a gomba megtámadja a hajtásokat, melyeken julius és augusztus között kékes foltok jelentkeznek, és idővel egyre jobban növekednek. A végek elszáradnak, a levelek lehullnak és az ágak kérgén mély sebek jelentkeznek. Ha észreveszik ezeket a tüneteket, vagják le és égessék el a megtámadot ágacskákat, permetezzék meg és fertőtlenítsék a talajt kálcium-acetáttal.

A szürke rothadás: a levelek szélein és a gyümölcsökön megjelenik egy réteg szürke, vattaszerű rothadás. Az érintett levelek elfonnyadnak, elfakulnak és rothadásnak indulnak. A betegség könnyen terjed. A betegség elterjedésének elkerülése végett gyűjtsék össze és pusztjtsák el a beteg gyümölcsöket.

A legveszélyesebb és leggyakoribb kártevők

Málna vesszőszúnyog

A málna sarj- és vesszőkárosítói A málna legfontosabb kártevői és kórokozói között több esetben szoros összefüggés van, ezért célszerű együtt tárgyalni őket ésa lehetséges védekezési módokat. A málnavessző-szúnyog (Resseliella theobaldi) a legjelentősebb sarjkártevő. A nőstények a fiatal, felrepedő sarjak kérge alá rakják tojásaikat. A kikelő, kezdetben áttetsző, majd rózsaszín vagy citromsárga, 2-3 mm-es, nyűszerű lárvák (a képen) az elváló kéreg alatti fás részeket szívogatják, aminekhatására barna, besüppedő foltok keletkeznek. Ez nem különösebben szembetűnő kár, azonban a sérülések kiváló fertőzési kaput jelentenek a vesszőpusztulás kórokozói számára. Ezek közül legjelentősebb a leptoszfériás betegség (Leptosphaeria coniothyrium), amely a sebeken át behatolva, a szár bélszövetéig terjedő elhalást okoz. Ha az elhalt rész körbeéri a szárat, biztos a pusztulás. A leptoszfériás betegség tünetei - a belső szárszövetbarnulás mellett - a kívülről is jól látható sötét foltok a vessző felületén, általában az alsó, körülbelül50 cm-es zónában, amelyek olyanok, mintha a szár korommal lenne bekenve. A kártevő ellen engedélyezett készítmény a a Sherpa. Az ismételtvédekezést az első szúnyognemzedék imágónak rajzására időzítsük (kb. április második dekádjától május legelejéig). Az említettkészítménnyelszigorúan virágzás előtt végzettkezelés más kártevők (pl. kis málnalevéltetű, sodrómolyok) ellen is hatásos lehet. (Vétek Gábor - Növényvédelmi mérnök)

Málna gubacsszúnyog

A málna-gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) kártétele bár hasonlóan szembetűnő, kevésbé veszélyes. Itt a tünet egy 1-2 cm átmérőjű, karfiolszerű gubacs, amely olyan, mintha egy féloldalas kitüremkedés lenne a száron. Mivel ezen kártevők előrejelzése jelenleg nem megoldott, a permetezés nem célravezető. Sokkal eredményesebben védekezhetünk ellenük, ha nyár végén, a szüretet követően, a letermett vesszők eltávolításával egy menetben mind az előzőekben említett beteg, kórokozókkal erősen fertőzött fásodó sarjakat, mind pedig a gubacsos szárakat tőből eltávolítjuk és megsemmisítjük. Az utóbbi művelet hangsúlyozása azért különösen fontos, mertha elmarad, a károsítók egy része a kivágott szárakban áttelelve a következő évben visszafertőzik a málnát. Ne halogassuk a károsodott, illetve erősen fertőzött sarjak megsemmisítését, mert a kimetszést követően pl. a málnavessző-szúnyog lárvák - a zavaró hatásokat érzékelve - hamar a talajra vetik magukat, így a szárak elégetésével már csak a kártevő-népességet szabályozó, hasznos fürkészek lárváit semmisítjük meg, amelyek a szárakon maradó elpusztult szúnyoglárvák testében fejlődnek ki! (Vétek Gábor-Növényvédelmi mérnök)

A málnasodrómoly: a rügyfakadás idején kezdik el károsításukat, mikor könnyen behatolhatnak és megrághatják a termést. A hernyók egy ideig a virággal táplálkoznak, majd meghúzódnak a bütykökben és téli álmot alusznak. Védekezésképpen tisztítsák le a bokrot az elöregedett ágaktól, majd permetezzék rovarírtószerekkel. Leghatásosabb a szulfátanabazinnal (0,15%) kevert szappan (0,4%) vagy mész (1%).