Miért fontos, hogy legyen boróka a kertünkben? A borókabogyó gyógyhatású!

Közönséges boróka (Juniperus communis)

Észak-Amerika és Európa nagy részén általánosan elterjedt növény. A juniperus nemzetségből ez az egyetlen faj, amely hazánkban vadon is előfordul. Hegyeinken kívül nagyobb kiterjedésű ősborókás található a Kiskunságban és Barcs környékén.

A boróka felépítése:

1-4 m-re megnövő örökzöld fácska vagy cserje. Gyökérzete mélyre hatoló és sűrűn elágazó, nagy termőréteget képes átszőni. Rövid, fiatal hajtásai zöldek, később barna színűek, szívósak. Levelei hármasával szórtan állnak, keskeny háromszög alakúak, merevek, szúrós hegyben végződnek, 1-2 cm hosszúak, szürkések vagy élénkzöldek.

Mikor terem a boróka?

Tavaszi virágzás után csak a második vagy a harmadik évben lesz érett termése. Az idősebb töveken különböző érettségi fokú terméseket találhatunk: vannak egyéves, apró zöld bogyók, kétéves kékesek, illetve hároméves kékesfeketék, hamvasak, ezek átmérője eléri akár az 1 cm-t is.

A boróka hőigénye:

Jól tűri a szélsőséges éghajlatot, meleget és hideget egyaránt. Nálunk bárhol ültethető. A hirtelen hőingadozások hatására az idősebb ágakon hosszanti repedések jelenhetnek meg, de ez nem befolyásolja növekedését. Télen az esetleges hónyomás okozhat gondot, elcsúfíthatja formás alakját, (az oszlopos típusoknál veszélyes).

A boróka fényigénye:

Közepes. Sűrűn ültetve, alul lehullanak a levelek, de ha újra fényhez jut, ismét leveleket hoz a felkopaszodott részeken. A ferde ágállású borókák a szárazságtól, a szétterülő típusúak egy része az erős napsütéstől szenved, gyakran napégési foltok csúfítják el, ez főleg a sárga lombúakra érvényes. Ugyanakkor a szintén kúszó, sötétzöld színű boróka szinte minden éghajlati hatást kibír.

A boróka vízigénye:

Nedvesebb, csapadékosabb erdeinkben éppúgy megtaláljuk, mint az igen száraz alföldi homokon. Jó vízgazdálkodású területeken lombja szép fényes, kékeszöld. Még a tartós vízhiány sem okoz olyan gondot, mint az állandó fényszegénység.

Talaj:

A savanyú erdei talajt a meszes, sekély termőréteget, a laza, homokos talajt és a kötött, agyagosat is jól tűri. Tápanyagigénye közepes. Jó minőségű kertekben különösebb trágyázás nélkül is elültethetjük, átlagos tápanyag-utánpótlásnál nem igényel többet. Az erősen agyagos terület talaját ültetés előtt szerves trágyával, komposzttal vagy tőzeggel ajánlatos lazítani.

A boróka termesztése:

Faiskolákban szaporítják. Árudákban, már többéves, konténeres növények is találhatóak. Magvetéssel is szaporítható, kb. 3 éves nevelés után lehet kiültetni. Praktikus a kertben térelválasztónak.  Ilyenkor 1-1,5 m-es sortávolságot és legalább 60-80 cm-es tőtávolságot válasszunk az ültetéshez..

Mivel a legegyszerűbb, ha konténeres növényt telepítünk, a hagyományos faültetési módszerrel 50-60 cm-es nagyságú és mélységű gödörben helyezzük el, amelyet a kiásáskor már kissé megtrágyáztunk. Az ültetés évében néhányszor célszerű megöntözni, bár ennek elmaradása nem akadályozza fejlődését. Különösebb ápolási igénye nincs. Oszlop formájú változatát időnként össze kell kötni, mert a nagy szél vagy télen a nagyobb mennyiségű hó szétnyomhatja, meggörbítheti. A fiatal fákat érdemes kikarózni. A havasi területen élő törpe változatok igen lassan, évente csak 3-5 cm-t nőnek. A normál növekedésű változatok kevésbé igényesek, dugványozással is könnyen szaporíthatók, néhány változatuk igen jól tűri a szárazságot. A színes változatok, például az ezüstkékek, a fajtára jellemző intenzív színt a savanyú pH-jú talajokon mutatják. Vásárláskor lehetőleg nőivarú egyedet válasszunk, mert akkor a bogyókat is hasznosíthatjuk.

Bogyógyüjtés ősszel

A bogyógyűjtés ideje

Október-november. Ilyenkor a fák köré tegyünk papírt vagy fóliát és enyhe ütögetéssel rázzuk le a terméseket. Majd kiterítve, száraz, szellős helyen szárítsuk meg. A szárítás folyamán - amely akár 1,5 hónap is lehet - gyakran mozgassuk meg a kis bogyókat. Amennyiben sikeresen megszárítottuk, jól záródó edényben tartsuk, mert gyorsan visszaszívja a nedvességet.

A boróka gyógyhatása:

Az érett toboztermések illóolaj-tartalma 0,5-2%, egyes esetekben a 4%-ot is eléri. Az illóolajban főleg monoterpén szénhidrogének (alfa-, béta-pinén, kámfén stb.) vannak, de terpineol és borneol is kimutatható belőle. Kóstolással is meggyőződhetünk arról, hogy jelentős (30% körüli) az invertcukor-tartalma. A flavonglükozidok mellett előfordul még benne katechin cserzőanyag, mintegy 10% gyanta és a friss bogyókban C-vitamin, amelynek nagy része a szárítás alatt lebomlik.

A toboztermések is gyógyhatásúak

A népi gyógyászatban vizelethajtó és emésztést elősegítő hatását régóta felhasználják a különböző eredetű vese- és epemegbetegedéseknél. Illóolaja nagyon jó görcsoldó és szélhajtó, de izzasztónak és nyálkaoldónak is megfelel.

Tél végi, tavaszi influenzás időszakban a hurutos megbetegedések kezelésében is használatos, sőt az asztmára inhalálószerként használják. Külsőleg bedörzsölve enyhíti a reumás panaszokat. A kozmetikai és illatszeripar is nagy mennyiséget használ belőle. Fájából készítik a gyógyászatban ma már ritkábban használt borókakátrányt.

Egyes fajai külföldön igen népszerűek, így Afrikában a „ceruzacédrus" néven ismert J. Fontos bútor- és ceruzaalapanyag. Amerikában a vöröscédrus (J. virginiana) igen fontos alapanyaga a ceruzagyártásnak.

Egyéb ehető borókák

• Virginiai boróka - Juniperus virginiana, American juniper, red cedar, pencil cedar, Eastern redcedar Ehető!
• Spanyol vagy vörös boróka - Juniperus oxycedrus oxicedro, enebro de miera, cedro de Espana; prickly juniper, medlar tree; genévrier cade Ehető! A mediterrán macchia jellegzetes növénye Marokkótól Iránig.