Beporzó projekt és vízvédelmi program a Syngentával

Beporzó projekt és vízvédelmi program a Syngentával
2008-as szinten teljesített a Syngenta - nyilvánosságra hozták a vállalat 2009-es pénzügyi eredményeit. Egy küzdelmekkel teli mezőgazdasági év után a 2008-as teljesítményével közel megegyező eredménnyel zárt a világ egyik vezető agrárvállalata, a Syngenta. A gazdasági válság okozta nehézségek a hazai eredményekben az időjárásnak köszönhetően még fokozottabban tükröződtek, így a vállalat nettó árbevétele 4 százalékkal maradt el az előző évitől.

Syngenta és a fenntartható mezőgazdaság

 

Napjainkban a mezőgazdaságra vár az az óriási feladat, hogy a fokozódó élelmiszerigény és a növekvő mezőgazdasági eredetű energia-alapanyag kereslet miatt növelje a világ mezőgazdasági termelését. Ez a termelés intenzitásának további fokozását vonja maga után, amelyet azonban úgy kell megvalósítani, hogy közben a természet és környezet értékeit fenntartsuk, s lehetőleg teret adjunk a biodiverzitás fejlődésének.

A Syngentának több olyan környezetvédelmi programja is folyik, amelyek keresik a lehetőségeket, hogy a mezőgazdálkodás során az olyan természeti erőforrások, mint a talaj, a víz, vagy a természetes növénytársulások és állatvilág fennmaradjanak. Ilyen programok a SOWAP, a MARGINS, valamint a Beporzó projekt.

 

A programok célja nemcsak példát mutatni a közép-kelet európai térségben, hanem egyben új műveléstechnológiák fejlesztése a gazdálkodók számára.

 

 

SOWAP, Talaj- és vízvédelmi program

A 2003 és 2008 között folyó SOWAP (Soil and Water Protection) EU Life keretében megvalósuló program az egyes talajművelési módok a talajpusztulásra, a talaj vízmegtartó képességére, valamint a megművelt terület növény- és állatvilágának sokszínűségére (diverzitására) gyakorolt hatását vizsgálta.

A hagyományos gazdálkodás általánosan elterjedt tapasztalatai szerint Európa éghajlati és talajtani viszonyai között a kultúrnövények igényeit legjobban kielégítő „vezér-művelés" az évente legalább egyszer elvégzett talajforgatással, azaz szántással, és az azt követő kiegészítő művelésekkel biztosítható. Ezzel a mélyreható, jelentős mértékű és költséges beavatkozással azonban már szinte a megszületése óta versenyben áll egy kevésbé látványos, ám olcsóbb művelést eredményező agronómiai megoldási lehetőség: a talajkímélő-művelés. A tengerentúlon és Nyugat-Európában ma már széles körben alkalmazzák ezt a technológiát, nálunk azonban még mindig csak kevesen használják.

A SOWAP kísérlet során a két technológiát összehasonlító üzemi termesztési kísérletet (107 ha-on), és a felszíni lefolyást és talajpusztulást is követő modell-kísérletet (4×1200 m²-en) állították be. A kialakított parcella-párokon belül kísérleti kezelésként a talajkímélő (nem forgatásos sekély) művelést (TK), kontrollként pedig a hagyományos szántásos művelést (H) szerepeltették. A művelések környezetre gyakorolt hatásának meghatározása érdekében a hazai általános (főleg búza-kukorica) vetésváltás gyakorlatát követték.

A kísérlet eredményeként a talajkímélő művelés a talajpusztulás mértékét harmincad részére csökkentette: 2003 és 2006 között a szántásos művelés következményeként a csapadék 11 tonna talajt hordott le a kísérleti területről.

Ezzel szemben a minimum művelésű kísérleti parcellákon ez a talajpusztulás 0,3 t/ha-ra csökkent a forgatás nélküli művelés, a talajfelszínen hagyott mulcsréteg és a növényápolási munkák eredményeként. A talajkímélő művelés csökkentette a talaj tápanyag-veszteségét, megakadályozva ezzel, hogy ezek szennyezőanyagként a környezetbe és a vízfolyásokba kerüljenek. További pozitív eredmény, hogy a talajkímélő művelésben a csapadékvíz beszivárgott a talajba és növelte a növények vízellátását.

 

A SOWAP kísérlet eredményei bebizonyították, hogy az intenzív mezőgazdálkodási gyakorlatban is van lehetőség a talaj védelmére és a biodiverzitás megőrzésére, a szintvonalas műveléssel, sekély talajmunka alkalmazásával, a szármaradványok bedolgozásával és részben a talajfelszínen hagyásával. A kísérlet során másodvetésű védőnövényként vetett repce téli talajtakarása szintén kedvező volt.

 

Gazdaságossági megtérülés: a kímélő talajművelésre való átállás után a 2. és 3. évben 10-20 százalékos terméscsökkenés jelentkezett búzában és kukoricában. A negyedik évtől a terméseredmények a kétféle talajművelés módban már nem tértek el. A 2007-es rendkívül aszályos évben a kukorica termése a talajkímélő művelésben már 10 százalékkal meghaladta a hagyományos művelésű hozamot. 2008-ban a búzatermés 4 százalékkal, a repcetermés 10 százalékkal adott magasabb termést a kímélő művelésben.

 

A mezőgazdálkodás jövedelmezősége a két művelésben ugyanakkora volt, elsősorban a kímélő művelés alacsonyabb üzemanyag-ráfordításának eredményeképpen. A kímélő művelés pozitív hatással van a területek állatvilágára is - a földigiliszták száma megháromszorozódott. Ez a több szervesanyag jelenlétének, a kisebb mértékű bolygatásnak és a kedvezőbb talajnedvesség viszonyoknak köszönhető. A giliszták jelenléte fontos, mert amellett, hogy javítják a talaj szerkezetét, egyben növelik a pusztulásnak való ellenállását is. A kímélő művelésű parcellák kedveztek a kistestű énekesmadarak táplálkozásának és felszaporodásának is. Elsősorban téli időszakban volt biztosítható a nagyobb táplálékbázis a madaraknak, mert ezeken a parcellákon nagyobb számban találtak magvakat és rovarokat.

A program fontos gyakorlati eredménye, hogy a kísérletnek helyet adó és abban aktívan résztvevő mezőgazdasági vállalkozó, Plótár István és családja, nagy területen tért át a kímélő talajművelésre az elmúlt években.

 

 

MARGIN PROJEKT - Mezőgazdasági területek talaj- és vízlefolyásának csökkentése a felszíni vizek védelmében.

A 2009-ben elindított MARGIN (Managing Agricultural Runoff Generation into Surface Water) projekt a SOWAP kísérletre épül. A kísérletet Prof. Dr. Kertész Ádám, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének tudományos osztályvezetője vezeti.

A program célkitűzése,

hogy megválaszolja milyen talajműveléssel lehet a heves csapadékok okozta talajfelszíni víz- és talajlefolyást csökkenteni, ezáltal elkerülni a felszíni vizek szennyezését. A program együttesen vizsgálja a talajeróziót, a vízlefolyást, a felszíni vizek tisztaságát, a biodiverzitás változását és az egyes mezőgazdálkodási gyakorlatokat. Emellett egyben célkitűzés az is, hogy jó mezőgazdálkodási gyakorlatokat mutasson be a hazai gazdáknak.

A kísérleti terület Szentgyörgyváron, 1 hektár nagyságú, lejtős területen van. A kísérleti parcellákon a hagyományos talajművelési (talajforgatásos, szántásos) és a talajkímélő művelési (forgatás nélküli) módszereket hasonlítják össze. A parcellák szélére, a beporzó rovarok táplálására, szegély-növényzetet vetettek el. Kísérleti mérések a talajpusztulás mértékét, vízlefolyás mennyiségét, valamint a talajba szivárgó vizek mennyiségét vizsgálják. Emellett kutatják a talajművelés módjának és a szegélyterületeknek szerepét a vízelfolyás csökkentésében, az elfolyó víz növényvédőszer-szállítását, illetve a mezőgazdasági szegélyterületek biodiverzitásának változását. A növényvédő szerek precíz kijuttatását talajvizsgálatok segítségével visszaellenőrzik.

A vizsgálat első eredményei 2010-től várhatóak.

 

BEPORZÓ PROJEKT

 

méh a virágon

 

A Syngenta 2009-ben indított útjára egy 1 millió euró költségvetésű ötéves programot, amelynek célja a növényeket beporzó rovarok számára elengedhetetlen élőhelyek és táplálékszerzési területek kialakítása Európában. A „Beporzó Projekt" célja a közönséges beporzó rovarok számának nagyarányú növelése hét európai országban, melyek: Spanyolország, Franciaország, Németország, Olaszország, az Egyesült Királyság, Portugália és Magyarország.

 

 

A Beporzó Projekt segíti a gazdákat a beporzó rovarok által kedvelt vadvirágok termesztésében a mezőgazdasági területek szegélyein. A mezőgazdasági gazdálkodók számára olyan magkeveréket, innovatív növényvédelmi gyakorlatokat és mezőgazdasági tanácsadást biztosít, melyek előnyösek a beporzó rovarok számára. A program független szakmai kutatásokon alapul, az előrehaladás értékelését pedig évről-évre egy független szakértő végzi. A nektár- és virágpor-gyűjtési területek és az élőhelyek csökkenése miatt a beporzó rovarok száma jelentősen visszaesett az elmúlt években Európa-szerte. A Syngenta célja ezen tendencia megfordítása azzal, hogy a beporzó rovarok számára további 10.000 hektár nagyságú élőhelyet hoz létre. Ennek segítségével a vállalat azt is szeretné bizonyítani, hogy a fenntartható környezet és a modern gazdálkodás egyáltalán nem zárják ki egymást, ami viszont ahhoz elengedhetetlen, hogy az élelmiszer  előállítás 2050-ig világszinten megduplázódjon.

 

A Beporzó Projekt az Egyesült Királyságban futó Poszméh Projekt sikerére alapoz. Ennek a Syngenta projektnek köszönhetően a méhpopulációk száma hatszorosára növekedett három év alatt, elősegítve az olyan ritka fajok fennmaradását, mint például a Bombus ruderatus, amelyet korábban kipusztulás fenyegetett. A lepkepopulációk száma tizenkétszeresére nőtt, illetve egyéb beporzó rovarok esetében a populációnövekedés akár a tízszeresét is elérte. A beporzó rovarok létfontosságúak a természetes élőhelyeken és a mezőgazdasági növénytermesztés számára. Az európai növénytermesztés több mint 80%-a közvetlenül függ tőlük. Becslések szerint a beporzók éves szinten kb. 5 milliárd eurós értéket képviselnek az európai gazdálkodók számára, miközben a globális ökoszisztémához való hozzájárulásuk értéke évente kb. 150 milliárd euróban fejezhető ki.

 

értékelés