Esővíz a pincében - de nem gond!

További előny, hogy a tárolót a felhasználás helyével összekötő csővezeték sokkal rövidebb. A pincében az egész berendezés karbantartása könnyebb, valamennyi részegység könnyebben hozzáférhető. Hátrány viszont, hogy a tároló és a többi részegység a házban foglal el másra is használható helyet, és nem zárható ki teljesen a pince elöntése sem, ha valami miatt eldugul a csatornalefolyó. (Az esővíz szűrése >>)

Egy esővíztároló sok helyet elvehet az udvarból

A tartályok méretét a pincében az igényeken és a műszaki szempontokon kívül a rendelkezésre álló hely és a megközelíthetőség is meghatározza. A helykihasználást azonban javítani lehet azzal, ha több kisebb tartályt kapcsolunk össze egymással. A pincében elhelyezhető tárolók jó része a korábbi olajtartályokhoz hasonlít, azok továbbfejlesztett változata. Jellemzően polietilénből készülnek, és sötét színűek, hogy a bennük tárolt vizet védjék a fénytől. A be- és elvezető csővezetékek, valamint a szabályozó és ellenőrző műszerek kábeleinek csatlakozása már ki van alakítva rajtuk. Valamennyinek a tetején van egy nagyobb mérető tisztítónyílás is, amelyen keresztül belülről is ki lehet takarítani a tartályt. Ha további csőcsatlakozásra van szükség, a műanyagot könnyű átfúrni vagy szúrófűrésszel megfelelő nyílást vágni rajta, és a csövet egy csavarmenetes csatlakozó-szigetelő szerelvény segítségével csatlakoztatni.

Pincében elhelyezett, egymással összekötött műanyag tartályok

A tartályok, tárolók gyártója többnyire komplett berendezést kínál, azaz a szükséges szerelvényeket is beszerzi más gyártóktól. A teljes rendszer elemeit ennek ellenére jellemzően több helyen kell megvásárolni. A berendezés általában nem túl bonyolult, áttekinthető, az egyéni igényeknek megfelelően tervezhető és állítható össze.

Modulrendszerű esővíztároló

A pincében elhelyezett tárolóhoz nem szükséges külön alapot építeni, tökéletesen megfelel a pince padlója, ha az sima és szilárd. A kereskedelemben kapható tartályok szélessége 720-780 mm szokott lenni, azaz átfér az általában használt pinceajtókon. Egy 1000 L-es tartály tömege kb. 30 kg. Az össztérfogatot azzal növelhetjük, ha több ilyen tartályt helyezünk el egymás mellett. Praktikus, ha négyszögletes keresztmetszetű tartályokat választunk, mert azokkal jól ki lehet használni a rendelkezésünkre álló alapterületet.

A műanyag tartályok szélessége némileg változik azzal, ha leürítjük vagy feltöltjük őket, ezért hagyjunk a tartályok között, illetve a tartályok és a fal között néhány cm helyet. A szerelvényezés viszonylag egyszerű művelet, mert a csatlakozási helyek előre ki vannak alakítva, és a szerelvényeket a tartályokkal együtt, készletben vásárolhatjuk meg. Ha több, egymással összekötött tartály alkotja a rendszert, alsó leeresztőnyílásukat is közös csővezetékbe köthetjük.

Az esővíz bevezetése a tárolóba

Az esővizet úgy kell bevezetni a tárolóba, hogy:

• ne keltsen csobogó hangot;
• az oxigéndús víz a tároló alsó részébe kerüljön;
• ne kavarja fel a tároló aljáról az üledéket.

A bevezetőcső végén T-idomból és könyökidomokból alakíthatjuk ki az áramlást, sodrást csillapító szerkezetet, amely megakadályozza a tároló fenekén összegyűlt üledék felkeveredését

Hogy mindezt elérjük, az esővizet bevezető csövet a tároló közepéig vagy inkább az alsó harmadáig kell leengedni. Az üledék felkavarodása azzal előzhető meg, ha a cső végére egy visszakanyarodó elemet vagy egy oldalt nyitott csőtalpat erősítünk. A különböző áramláscsillapító, elterelő elemeket a rajzolt ábrákon láthatjuk.

Az esővizet a tárolóba bevezető cső kialakítása. A T-idomon át időről időre ki lehet öblíteni a csőből az úszó, lebegő szennyeződéseket

Az idom harmadik (üzem közben lezárt) nyílásán át időről időre ki tudjuk öblíteni a csőből a feszínen úszó szennyeződéseket.

Forrás: Az esővíz hasznosítása

A könyv itt megtekinthető és megvásárolható >>