A HR reorganizációja elkerülhetetlen

A HR reorganizációja elkerülhetetlen
A munkáltatók és a munkavállalók viszonya az utóbbi időkben sokat változott. Míg néhány évvel ezelőtt az állást keresők voltak kiszolgáltatottabb helyzetben, addig napjainkra fordult a kocka: ma már egyes pozíciók esetén gyakorlatilag „vadászni” kell a jó szakembereket, ami azt is jelenti, hogy nem elég egy álláshirdetést feladni. Vagyis a HR szakma teljesen új kihívások előtt áll, a kérdés pedig az, hogyan felel meg ezeknek.

Reorganizáció nélkül nem lehetnek versenyképesek a cégek

Egyre több vállalkozás ismeri fel, hogy a mostani gazdasági környezetben csak úgy lehet sikeres, ha képes a megújulásra, a reorganizációra. Bizonyos szempontból a HR 2015-ig kényelmes helyzetből élvezhette a munkaerő-kínálat előnyeit, hiszen nem kellett különösebb erőfeszítés ahhoz, hogy megszerezzen egy kiváló szakembert. Pár éve azonban minden megváltozott, és a szakmának azzal kellett szembesülnie, hogy egyrészt nem áll rendelkezésre a szükséges munkaerő, másrészt a jelentkezők igényei is megváltoztak.

Már nem egyszerűen egy munkahelyet keresnek, ahonnan majd nyugdíjba mennek, ha eljön az ideje, hanem olyan cégnél szeretnének dolgozni, aminek presztízse van. Azok a vállalatok, amik ezt időben felismerték, és elkezdték az employer brandinget, vagyis a céges márkaépítést, némileg jobb helyzetbe kerültek a többiekkel szemben, de önmagában ez a lépés még nem oldja meg a HR nehézségeit.Általánosan igaz, hogy azok a cégek „élnek túl”, amelyek képesek válaszokat – és jó válaszokat – adni az előttük álló kihívásokra. És ez igaz a HR-re is: hogy ez a terület sikeres legyen, ahhoz arra van szükség, hogy értéket teremtsen, illetve végrehajtsa a szükséges átszervezéseket. Ehhez viszont már nem elég néhány „szépségtapasz”, pár kisebb változtatás.

 

A HR-nek gyökeres átalakulásra van szüksége

Amikor a cégek szembesültek a munkaerőpiaci változásokkal, akkor természetesen minden tőlük telhetőt megtettek, hogy válaszokat adjanak a problémára. Ekkor indult el a már említett employer branding, de a HR-nek olyan, eddig ismeretlen területeken is meg kellett vetnie a lábát, mint például a kommunikáció menedzsment, illetve a generációelmélet.

Mivel ezeket az új eszközöket a legtöbben menet közben tanulták, a konfliktusok gyakorlatilag bele voltak kódolva a rendszerbe. Gyakran születtek nem kellőképpen átgondolt és nem eléggé bátor megoldások, amik nem bizonyultak elégségesnek sem a toborzás, sem pedig a munkaerő elvándorlásának megállítása területén. Sőt, az sem volt ritka, hogy a szükséges ismeretek hiányában külsős cégeket vontak be a vállalati márkaépítésbe, a nagy kapkodás pedig nem hozta meg a várt eredményt.

 

A HR-en a világ szeme

A HR mára eljutott arra a pontra, ahol elkerülhetetlenek a mélyreható változások, a teljes újjászervezés. Arra fel kell készülni, hogy a reorganizáció nem lesz sétagalopp, de hosszabb távon nincs más út a vállalatok előtt. Azaz most vagy soha…

értékelés