Virágok a mitológiában - Történetek, jelentések

A virágok története és jelentéseik

Az anemóna (szellőrózsa)

A görög mitológia a piros anemónát, amelyet gyakran szellőrózsának is neveznek, Adónisz halálához kapcsolja. Ezt a jóképű fiatalembert két istennő is szerette, Perszephoné az alvilág- és Aphrodité a szerelem istennője. Adóniszt vadászat közben halálosan megsebesítette agyaraival egy vadkan. Az ifjú vére nyomán vörös szellőrózsák fakadtak a földből. A történet egy másik változata szerint az eredetileg fehér szellőrózsát Adónisz kiomló vére festette vörösre.

A kereszténység szimbólumai közül, a vörös szellőrózsa jelképezte Krisztus kereszten kiontott vérét. Ezek a virágok a keresztre feszítést ábrázoló festményeken is megjelennek.

Fehér szellőrózsa vagy anemóna

A szegfű

A rojtos szirmú fehér, sárga, rózsaszínű, vagy piros szegfűnek változatos a jelentése is. A mexikói indiánok a „halottak virágának" tartották a szegfűt és temetés előtt illatos virághalmokat helyeztek a holttest köré. A koreaiak három szegfűt tesznek a fejtetőre, amelyek hitük szerint megjövendölik majd, hogy az illető személy életének melyik szakasza tartalmaz szenvedést és nehézségeket. Az európai flamand nép hagyományaiban a piros szegfű a szeretet jelképezte, míg a rózsaszínű az esküvők népszerű virága volt.

Alvilág - a holt lelkek világa

• Jövendölés - az elkövetkezendő cselekmények és a jövő előrevetítése
• Diszkosz - nehéz, kör alakú korong, amelyet a diszkoszvetés elnevezésű atlétikai sportágban minél messzebbre kell dobni

Jácint

Neve a görög hyacinthus szóból ered, régebbi besorolás szerint a liliomfélék családjába tartozik. A görög mitológiában Hyachintus egy szép, fiatal spártai királyfi, akibe Apollón napisten szerelmes volt. Egy ízben diszkoszvetésben mérték össze erejüket, de az irányt változtatott diszkosz eltalálta Hyachintos fejét és megölte az ifjút. Egyik változat szerint a féltékeny Zephyrus, a nyugati szél istene térítette el e korongot, mert ő is szerette a királyfit. Hyachintus kiomló vére nyomán nőtt ki a földből a róla elnevezett virág, a jácint. A gyászoló, bánatos Apollón elrendelte, hogy barátja tiszteletére minden évben háromnapos ünnepséget (Hyachinia) rendezzenek Spártában.

Jácint

Liliom

Az ókori Egyiptomban a trombita-alakú liliom az ország déli részén elterülő Felső-Egyiptom jelképe volt. Az ókori közép-keleti népek a termékenység és a teremés szűz istennőjét Istár/Asztarte néven tisztelték. Ezen istenségek megfelelőjét az ókori Rómában Vénusznak nevezték, és liliommal ábrázolták. Liliom a jelképe az istenek királynőjének is, akit a görög mitológiában Hérának, a rómaiban pedig Junonak neveztek.

A későbbi keresztény időkben a liliom Máriának a szimbóluma, aki szűzen lett Jézus anyja. Így jelképezi a virág a tisztaságot és az ártatlanságot. A festők gyakran ábrázolták Gábriel arkangyalt, amint liliomot nyújt át Szűz Máriának. Amellett, hogy Szűz Máriához kapcsolható, a liliom társítható más szűz szentekkel és a szűziességgel.

Szűziesség - tisztaság, erény, szüzesség

Mumifikálás - az egyiptomi halottkultuszban a holttest tartósítása, kiszárítása, amikoris  eltávolították a belső szereveket, csak a szivet hagyták a testben

Lótuszvirág

A lótuszvirág néhány jelentésbeli értelmezésben osztozkodik a liliommal. A vízben virágzó lótusz a termékenység, a nőiesség, a születés és az újjászületés jelképe. A lótuszvirág szirmai közül kiemelkedő Ízisz istennő az újjászületést szimbolizálta, ezért az ókori egyiptomiak lótuszvirágot helyeztek a mumifikált holttestek kezébe, ezzel jelezve a holt lelkek halál utáni spirituális, új életét.

A hindu és a buddhista történetek gyakori szereplője a lótuszvirág. Buddhát gyakran ábrázolják a trónján ülve, lótuszvirágok között.

Fehér lótuszvirág

Az ázsiai népek mitológiájában a lótusz gyakran a női nemi szervet szimbolizálta, amelyből új élet születik. A hindu hit szerint Vishnu isten köldökéből nőtt lótuszvirág szirmai közt ült a „köldökben született" Brahmá isten, aki látta, ahogy a lótusz lassan betölti az egész univerzumot. Ez az jelentette, hogy a köldök szerepét betöltő lótusz a világegyetem központja. Padma istennő jelképe szintén a lótuszvirág, ami úgy tűnik, hogy a hindu és a buddhista hitben a kreatív erőt és a kibomló energiát jelenti.

A virág szent jellegét jól illusztrálja az a történet, mely szerint, amikor Buddha a földön járt lépései nyomán lótuszvirágok fakadtak. Egy másik, Buddha származásáról szóló mítosz elbeszéli, hogy az isten először egy úszó lótuszvirágon volt látható.

Egy japán legenda szerint Nichiren (Nap-lótusz) anyja akkor maradt terhes, amikor egy lótuszon a napsugarakról álmodott. Nichiren japán pap alapította meg az 1200-as években a buddhizmus egyik ágát. Az „Om mani padme hum" (imádság) ismétlése a hinduk és a buddhisták hite szerint áldást hozó erővel bír, jelentése pedig „ékszer a lótuszvirágon"; Buddhára vagy a férfi és női energiák misztikus egyesülésére utal.

<< Előző oldal | Következő oldal >>