Termeszthetünk fagyöngyöt (Viscum album) saját kertben is

Adalék a fagyöngy történetéhez, kapcsolódó népszokások

A kelta mítoszok szerint a druidák különböző betegségek gyógyítására használták a fagyöngyöt, ismerték mérgező hatását, ugyanakkor azt is tudták, hogy spirituális védelmet biztosít, és elősegíti a termékenységet. A fagyöngyöt arany sarlóval vágták le a fáról és nagyon ügyeltek rá, hogy egyetlen bogyó se essen le, mivel szerintük az a bogyó, amelyik a földet éri, romlottá válik.

A fagyöngy támasztotta fel Baldert, a vikingek istenét. A mítosz szerint Balder anyja, aki kimondhatatlanul örült fia feltámadásának, mindenkit megvéd, aki a lecsüngő fagyöngy alatt átlép.

A kereszténység felvételével rengeteg pogány hagyomány feledésbe merült. A viktoriánus korban került ismét előtérbe a fagyöngy és a csók motívuma, és innen származik az a hagyomány, miszerint a fagyöngy alatti csók szeretetet és jólétet hoz. Számos 1943 után íródott ünnepi dalocska említi ezt  a kedves karácsonyi hagyományt.

Karácsonyi fagyöngycsokor

Fagyöngy: egy népszerű élősködő növény

A fagyöngy egy élősködő növény, amely lágy kérgű fákon telepszik meg. Sokan vámpír-növénynek nevezik, mivel gyökerei bekúsznak a fa kérge alá, és elszívják az erekben keringő vizet és ásványi sókat. Nagyon szívós növény, bárhol megél, ahol a gazdanövény is megtalálható, ezért nem kell különösebb gondot fordítani a termesztésére, elég, ha a gazdanövényről gondoskodunk.

Rövid útmutató arról, hogy hogyan kezdjünk hozzá a fagyöngy termesztéséhez

Először is szükségünk van néhány friss hajtásról szedett bogyóra. Fontos, hogy a hajtás friss legyen, tehát a karácsonyról megmaradt fagyöngycsokor nem a legjobb megoldás. Ha azonban ez az egyetlen „forrás", ami rendelkezésünkre áll, szedjük le a bogyókat, és tároljuk őket Február közepéig védett, száraz helyen (pl. fészerben). Amikor fel szeretnénk használni a bogyókat, áztassuk őket pár órára vízbe.

Ezután ki kell választani a „gazdát". Az alma-, körte-, nyár- és a hársfa a legjobb erre a célra, de a rózsafélék családjába tartozó cserjék is megfelelnek. Ahhoz, hogy a fagyöngy megtelepedjen, elég szétmaszatolni a bogyókat a fa ágain, vagy ejtsünk egy apró bemetszést a fa kérgén és facsarjuk bele a magvakat a bogyókból, úgy, hogy a ragacsos nedvből is csöpögjön bele.

Bármelyik módszert választjuk, a fagyöngyöket legalább másfél méterre kell „ültetni" egymástól, a fa törzsére, az ágakra, vagy az ágak alá. Az ágnak legalább 20 mm vastagnak kell lennie, hogy megtarthassa a fagyöngy bokrot. Ha szeretnénk nyomon követni a bogyók fejődését, szalaggal jelöljük meg az ágakat.

Fagyöngyöcskék

Ültessünk minél több fagyöngyöt, így kevésbé valószínű hogy az állatok megdézsmálják a magvakat. Ha több bogyót szeretnénk, legalább két fagyöngyre lesz szükségünk egy fán.
A magvak nagyon hamar kicsiráznak. Az „ültetés" után nem sokkal megfigyelhetjük a csirát (hipokotil). Ez a fiatal növény első szerve. Megfigyelhetjük, ahogy egyre közelebb nyúlik a faághoz. (Munkálataink után mossuk mindig alaposan kezet, mivel a fagyöngy nedve a szervezetünkbe kerülve súlyos gyomorbántalmakat, hasmenést okozhat.)

Ilyenkor a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy valamilyen állat elpusztítja a fagyöngyöt. Ha a növénynek sikerül „rákapcsolódnia" a gazdaszervezetre, a fagyöngybokor egy év alatt már telesen kifejlődik. Miután a bokrot levágtuk, a gazda kérgében megkapaszkodott élősködő gyökerekből újabb bokor sarjad. Fontos, hogy évente egyszer megnyírjuk a fagyöngybokrot, hogy ne nőjön túl nagyra. Így a fagyöngy és a gazdanövény is egészséges marad, minket pedig évekig ellát fagyönggyel.