Mi a magyar? Ki a magyar?
A ki a magyar? - kérdés megválaszolása attól függ, hogy társadalmi, vagy biolódiai szempontból nézzük-e a magyarságot. A genetika, antropológia, de hasonlóképp a kultúra és nyelv is elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy valós képet kapjunk egy nép jellemzőiről. Cikksorozatunkban bemutatjuk a magyarság eredetét, a kutatók nézeteit, és a kutatásokat rólunk egészen napjainkig.

A ki a magyar? - kérdés megválaszolása attól függ, hogy társadalmi, vagy biolódiai szempontból nézzük-e a magyarságot. Társadalmilag az állampolgárságot, a nemzetiséget és az anyanyelvet érdemes elkülöníteni, ugyanis a hazánkban élő, magyar állampolgárságú, de más anyanyelvű nemzetiségek nyilvánvalóan nem tekinthetők a magyarság részének. A határainkon túl élő, ősi telephelyeiken nemzeti kisebbségben élő magyar anyanyelvű és magukat magyarnak valló állampolgárok magyarsága nem vitatható. Már bonyolultabb a helyzet a a határainkon kívül élő, magyar származású, de magukat nem magyarnak valló és a más országokba kivándorló ott állampolgárságot kapott kisebbség megítélésével. A kérdés azért is bonyolult, mert függ a lakóhelytől és a családi helyzettől is. A magyarság biológiai megítélése ennél már sokkal szilárdabb és mélyebb lehet. Sokan ezért éppen ettől a megközelítéstől remélték a magyarság kritériumainak meghatározását, a „magyar" egyértelmű felismerhetőségét, és több oldalról is próbálták megadni a választ a kérdésre. A probléma ma is napirenden van. Tudományos kutatások folynak, többek között a genetika területén értek el értékes és fontos eredményeket magyarságunk titkának kiderítésében.

Sokáig élt a remény a szakemberekben, hogy majd felbukkan egy olyan antropológiai lelet, amelynek a segítségével az emberek származása megállapítható. Sajnos ez nem történhetett meg, mert az öröklődés, a környezeti hatások, a nagyrasszokon (Az antropológia tudománya több száz éve csoportosítja a különféle jellemző embertípusokat. Ezeket a típusokat nevezik rassznak) belüli keveredés az idő folyamán olyan jelentős volt, hogy lehetetlenné teszi a speciális fizikai jellegek meghatározását, amelyek alapján az egyének és a népek biológiai származása egyértelműen tisztázható lenne.

 

Nagyrasszok
Nagyrassz példák

 

A kutatók vizsgálták a magyar népesség szem és hajszínének eloszlását, a testmagasság adatait, a koponyaméreteket, az arc általános alakját, és egyes részleteit is többen elemezték az elmúlt évtizedekben. Ismert már a bőrlécrajzolat, (A tenyér-bõrlécrajzolat már az embrionális élet második, harmadik hónapjában kialakul, és az egész élet soránváltozatlan marad. Miután ez egy öröklött sajátosság, állandósága és egyedisége miatt szívesen alkalmazza a genetikaés az antropológia) -minták és az összbőrlécszám eloszlása is. (Osztovics és mtsai) Ezek a fizikai antropológiai jellegek azonban nem mutatták meg sajnos a magyarság „ specifikusságát". Antropológiailag a magyar népesség harmonikusan illeszkedik az európai, de különösen a közép- és kelet-európai népek családjába. Az egyes jellegek elemzésénél a rassztípusok eloszlásának vizsgálata azonban már megmutatja az élő magyarság főbb rassztípusait.

„ Nem tsak természeti állapotjára... hanem népességére nézve is Magyar ország Európa kicsinyben."(Csaplovics János - 1822)

Magyarországról az első hiteles honfoglalás kori ásatási csontvázanyag 1834-ben került elő a Kecskemét melletti Benepusztáról, azóta a 895-1000 közötti időből közel száz lelőhelyről mintegy 700 "hiteles" csontváz származik. Ha ebben a korban a Kárpát-medence lakosságát 1 millió körülire becsüljük, (895-1000 között közel 3 milliónyi ember élt a Kárpát-medencében) akkor a rendelkezésünkre álló csontvázanyag az akkori lakosságnak 0,0323%-a. Annyi, mintha ma 4522 ember alapján ítélnénk meg a Kárpát-medence mai lakosságát. Ez a mennyiség nyilván nem elegendő ahhoz, hogy végérvényesen kimondhassuk azt, hogy milyen volt a honfoglaló magyarság, de ahhoz elegendő, hogy megítélhessük, hogy az előtte itt élt őslakossághoz képest kik jöttek be és ez alapján "visszakereshessük" származásunkat.

A magyarság antropológiája

A honfoglaló magyar férfiak átlagos testmagassága 169,m, a nőké 158 cm volt. Az átlagos életkor a honfoglalás idején 34 év volt, ami nem azt jelenti, hogy az emberek nem értek meg idős életkort, hanem azt, hogy az életképtelen fiatalok 60%-a 16 év alatt meghalt, aki azonban megmaradt, az a természetes kiválogatódás elve alapján igen idős életkort ért meg. Mivel azonban az újszülöttek nagyrészét nem temették sírba, a szakemberek pedig az igen idős életkorú egyént a csontvázak alapján nem tudják meghatározni, ezért az "átlagos életkor" meghatározása honfoglalóink esetében irreális. A magyarságra legjellemzőbb embertani típusok a honfoglalás-, majd az Árpádok korában közel azonos százalékos előfordulást mutatnak a XX. századi előfordulásokkal. Ennek - a magyarságra egyedülálló jelenségnek - az oka részben a magyarság "keleti vitalitásában", részben pedig abban rejlik, hogy a besenyők, a jászok és a kunok révén az ország "keleti" utánpótlással bővült. Ezért a magyarság fizikai antropológiai jellemzésekor a fokozott arányú keveredést kell kiemelni.

Jellemző tiszta típusokat - az említett állandó keveredések miatt - ritkán lehet találni. Ez magyarázza, hogy az antropológusok általában mindenkit a kevert típusként adnak meg, és az is, hogy a rassztípusok hazai eloszlására vonatkozó becslések is több tanulmányban eltérőek.

Egy biztos: az előkerült csontvázak és az élők összehasonlítása alpján a magyarság típusösszetétele a honfoglalás és a mohácsi vész között jelentősen nem változott. A történelmi ismeretek alapján azt is megállapították, hogy a magyarság antropológiailag kevert népesség, amelyre a keveredésnek magas aránya a jellemző. A keveredés összetételéből lehet a magyarságra jellemző típusra visszakövetkeztetni. Ez ugyanis eltér a környező országokétól. A turáni típus magas aránya emelhető ki, bár ezek nem tekinthetők népünk specifikumának, de együttesük mégis jellemzi a népünket.

Turáni vagy turanid típus (dél-szibériai vagy alföldi típus)



 

A férfiak átlagos testmagassága 165-167 cm körüli, a nőké ennél alacsonyabb, a testalkat kissé zömök. Mind az európai, mind a kelet -ázsiai nagyrassz jellegeit magán viseli:

Az arc széles, lapos, a szemrés kicsi és keskeny- ezek utalnak a keleti-ázsiai eredetre. Viszont az arc síkjából kiálló és fejlett cimpákkal rendelkező mérsékelt nagyságú orr és a mongolredőtől mentes szemek az európai nagyrasszhoz tartozást mutatják. A száj aránylag kicsi, az ajkak keskenyek. A szem-és hajszín sötét, a testszőrzet kevéssé dús. (Bartucz szerint ez felel meg a türkös-magyar típusnak.)

 

 

A magyarság tehát jellemző, de nem specifikus antropológiai jelenség. A mi a magyar? - kérdésre a választ ezért inkább a történelem során kialakult személyiségünk, pszichikumunk, kollektív tudatunk
(magyar lélek) , temperamentum- és jellembéli képességeink és magatartásunk elemzése alapján kell megközelíteni. Folytatjuk...

 

 

Képek a turáni típusról: Boros Gábor: A magyarság életereje (Turul kiadás, 1944) könyvéből

Felhasznált irodalom és részletek: Czeizel Endre: Az érték bennünk van; Kiszely István: A magyar nép őstörténete

 

 

 

 

 

értékelés