A hálaadás napjának eredete és története

Mi is a hálaadás napja?

Hálaadásnapi pulyka

A hálaadás egy olyan időszak az emberek életében, amikor mindent félretesznek, és pár napot hálaadással és ünnepléssel töltenek. Ezeket a napokat hálaadási tevékenységek jellemzik. Hogy megértsük eredetét és történetét, közel 400 évet kell visszalépnünk az időben, az 1620-as évig.

Ez volt az az év, amikor több, mint száz ember, akik megkérdőjelezték az anglikán egyház hitének alapelveit, áthajózott az Atlanti-óceánon, hogy letelepedjen az Újvilágban. Ezek a kivándorlók, akik az Új Világban találtak jövőt maguknak (mai nevén Massachusettsben), nagyon nehéznek találták az ottani életet, mert már túl későn érkeztek, és nem tudtak elegendő növényt termeszteni túlélésük biztosítására.

A katasztrófa lesújtott rájuk! A kolónia fele megbetegedett és meghalt! Az indiánok csupán az elkövetkező tavasszal tanították meg őket, hogyan kell kukoricát termeszteni, ami valódi kinyilatkoztatás volt a telepesek számára. Megtanították őket, hogyan kell egyéb növényeket is termeszteni az idegen talajban. Ugyanakkor bevezették őket a halászat és a vadászat rejtelmeibe is.

Az idő eltelt és 1621 őszén bőséges kukorica, bab, és sütőtök termésben volt részük. Volt miért hálát adni a telepeseknek, éppen ezért ünnepséget szerveztek, amelyre 90 indián őslakost és a helyi vezetőket is meghívták. A meghívottak szarvast, pulykát és egyéb vadakat vittek magukkal, amit majd együtt megsütöttek. Ugyanakkor különböző kukoricafélék, pépes ételek, és pattogatott kukorica gazdagította az ünnepi étlapot.

Ez az ünnepet az elkövetkező években is megtartották. Csak az Egyesült Államok függetlenségének kihirdetését követően történt, hogy a kongresszus javasolt egy napot minden évben, amikor az egész nemzet megünnepelheti a Hálaadás napját. George Washington a november 26-át javasolta. Amikor végül, 1863-ban véget ért a véres polgárháború, Abraham Lincoln arra kérte az amerikaiakat, hogy november hónap utolsó csütörtökén tegyenek mindent félre és ünnepeljék meg a hálaadást.

Hálaadás napi pite

Hálaadásnapi érdekességek

• Az Egyesült Államokban, a Hálaadás napját november hónap 4. (nem utolsó) csütörtökjén ünneplik.
• Kanadában, ezt október hónap 2. hétfőjén teszik.
• Mayflower volt annak a hajónak a neve, amellyel a zarándokok átszelték az óceánt.
• A puritán hajó fedélzetén megtalálható ital a sör volt.
• Az első hálaadási ünnepség 3 napig tartott.
• Az első nemzeti Hálaadás Napját George Washington elnök hirdette ki, 1789-ben. 1795-ben megismételte.
• 1863 október 3-án volt az a nap, amikor Abraham Lincoln kihirdette, hogy a Hálaadás Napját hivatalosan, minden év novemberének utolsó csütörtöki napján ünnepeljék.
• 1827-ben, Sarah Josepha Hale, egy akkori magazin szerkesztője, hálaadásnapi kampányt indított. Az ő erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a hálaadásra, nemzeti hálaadás napjaként és imádságként tekintettek.

Hálaadásnapi hagyományok

A hagyományok elválaszthatatlan részét képezik az ünnepeknek. Mivel e csodálatos alkalom megünneplésére különböző családok gyűlnek össze, több hagyománnyal is kiegészítették, hogy biztosítsák az ünnepség jobb kimenetelét.

1. Hálaadásnapi imák

Ezt a hagyományt sok család bevezette, és Hálaadás napjának reggelén imát mondanak. A legtöbb családban minden évben ugyanaz a tag mondja el az imát, ám vannak családok, ahol ezt minden évben másvalaki teszi. Néhány családban minden egyes tag hangosan elmondja az ő személyes imáját.

Hálaadásnapi ima

2. Hálaadásnapi vacsora

A legtöbb család vacsorával ünnepli a Hálaadás napját, amikor burgonyapüré, olajbogyó, áfonya, pulyka, különböző töltelékekkelé és sok más finomság kerül az ünnepi asztalra. A legtöbb helyen az ezüst étkészlet, az asztalterítő, és a felszolgált ételek elengedhetetlen részét képezik a hálaadásnapi vacsorának.

• Hálaadásnapi asztali dekorációk
• Könnyen elkészíthető hálaadásnapi vacsora két személy részére

A Hálaadás napja a gyászra való emlékezés

Egyesek szerint a Hálaadás napjának eredete korántsem ennyire idillikus. Abban mindenki egyetért, hogy az amerikai bennszülöttek élelemmel látták el az éhező kolónia tagjait, és megtanították őket, hogyan boldoguljanak a számukra vadidegen vidéken. A következő évek bőséges aratását pedig közösen ünnepelték meg (telepesek és indiánok), megemlékezve a korábbi nehézségekre és megpróbáltatásokra.

Többen viszont úgy vélik, hogy a Hálaadás napjának megtartása nem más, mint a több millió indián lemészárlásának megünneplése.

"Az első hivatalos Hálaadás Napja nem egy ünnepélyes összejövetel volt indiánok és Zarándokok között, hanem 700 pequot indián férfi, nő és gyerek lemészárlásának megünneplése", mondja egy antropológus (embertanász). Kora és betegsége miatt hangja remeg, amint az ünnepről beszél, de a 84 éves William B. Newell erőteljesen beszél a Hálaadás Napjáról. Newell, egy penobscot indián, két egyetemi diploma birtokosa és a Connecticut Állami Egyetem (University of Connecticut) antropológiai (embertani) tanszékének korábbi vezetője volt. "A Hálaadás Napját először hivatalosan a Massachusetts-öböli Gyarmat (Massachusetts Bay Colony) kormányzója hirdette ki 1637-ben, hogy megemlékezzenek 700 férfi, nő és gyerek lemészárlásáról, akik éves zöldkukoricatáncukat ünnepelték - nekik (az indiánoknak) volt tehát ez a hálaadás napja (nem a fehéreknek) - saját házukban", mondta Newell.

"Ezen a találkozóhelyen ősszegyűlve megtámadták őket a zsoldosok, a hollandok és az angolok. Az indiánokat kiparancsolták az épületből és amint előjöttek, lelőtték őket. A többit pedig élve felégették az épülettel együtt", mondta.