Brüsszeli ecseri - avagy egy délelőtt intra muros

Másrészt a libafos mindent ellep rajta. És akkor megint váltásruha. Itt éjszaka rókák futkosnak a brüsszeli természetvédő mozgalom áldásos munkája nyomán, reggelente pedig német, litván, flamand, olasz, spanyol, japán, lengyel, togoi, brazil, finn, és persze belga dámák és urak nyargalnak, hogy aztán az olyan belvárosi negyedek irodái felé induljanak mint Etterbeek, Molenbeek, Schaerbeek és a belváros szíve, a középkorból ránkmaradt Bruxelles Ville kerülete felé. A «beek» flamandul folyót jelent, s ezek a kerületek Bruxelles Ville, a városközpont körött helyezkednek el. Itt, Brüsszelben, a mocsarak kápolnájában, a latin és germán világ Moszkva terén adnak egymásnak randevút a belgák már évszázadok óta - csak nem mindig hívták belgának magukat. Kis provinciális létem 10 perc alatt az autórallyra csábító alagutakkal tűzdelt sugárutakon hajt a belvárosba.

Brüsszel dimbes-dombos, nehéz a biciklista élete benne. Ezért mazochista az, aki kizárólag autó nélkül jár. Alsó és felsővárosra lehet osztani. Nevezzük a felsőt hídnak, az alsót mocsárnak. A hídról úgy lehet letekinteni a mocsárra legjobban ha az irdatlan tömegű Igazságügyi Palota mellett járunk. A magasságbeli különbség itt a legszemléletesebb. Kültéri üveglift közlekedik Brüsszel leghírhedtebb hajdani zsiványnegyede, a Marolle és a legfőbb igazságosztás épülete között. A pokolból gyorsan a mennybe vagy fordítva juthat az ember. A palotát nem véletlenül építették annak idején éppen a Marolle mellé-fölé. Manapság azonban nyugodtan sétálhatunk nappal és este is a Marolle mocsarában, délelőtt a bolhapiac ami vonz, este akár alternatív színházi előadás vár lepusztult, graffitizett homlokzatok mögött.

A bolhapiacon sokszor hallani ANÖRO kiáltásokat, olyankor érdemes odamenni, ennél olcsóbban az euró bevezetése óta kevés dolgot lehet vásárolni. A legtöbb árus ponyvára terít, nem annyira bútorokat mint inkább csetreszeket, könyveket, ruhaneműket, esetleg kardokat, kisplasztikákat, afrikai maszkokat, ékszereket, de a szép lakásfelújtáshoz itt bizony elengedhetetlen szecessziós vagy arra hajazó kilincsekre, vasalatokra is lelhet a szerencsés háztulajdonos. Kik árulnak? Leginkább arab vagy afrikai bevándorlók, kizárólag férfiak, értelemszerűen. Feleségük ha van, és ha kilép az utcára, még egész elvétve sem joggingban teszi.

Az ánörós halomból kiveszem a Disney-féle Dzsungel Könyve rajzfilm olasz kiadású képes albumát. Az eredeti filmkockák rajzait látom viszont, nem a hamisított Disney rajzokat. A hetvenes évek magyar kalózkiadásai óta nem láttam hasonlót: a filmből kireprózott gyönyörűen komponált illusztrációk vagy a drága jogdíjat megfizetve vagy anélkül készültek, mindegy is, hiszen itt és most az árusnak erről nincs tudomása és ez nekünk is biznisz. ANÖRO. A maszkárus kedves fekete ember, Félix fiam duzzogását nagyon finom lélektannal kezeli és nem tudja hol van Magyarország, de tudja, hogy Picasso óta maszkjait nem kótyavetyélheti el. Eredmény: munkanélküli magyar asszonyként tovább várok, hátha férjem megint ki kell utazzon Afrikába és hátha hoz megint maszkokat onnan és nem veszek a kedves fekete embertől semmit. Oszkár matchbox-okat nézeget. Aztán kirántana a hüvelyéből valami óriási szablyát, az öreg arab rámordul, hogy az veszélyes, látom is már hogy az illető kard eleve akkora mint az én kincsem-Oszkárom, utoljára az egri csillagokban láttam hasonlót.

Éhesek lettünk nagyon. Kérem szépen, Brüsszelben jól lehet enni. Általában Belgiumban jól lehet enni. Anyósom nem kevés elfogultsággal, hiszen belga, de sok tapasztalattal állítja, hogy nagyobb eséllyel lehet jót enni hirtelen felindultságból bárhol Belgiumban mint Franciaországban.

Ez alól a Marolle étkezdéi sem kivételek. Csirkeragut rendelünk, melyet a Waterzooi flamand nevén ismer még a frankofon belga is, a szó jelentése «forrásban levő víz». Remek gezemicék úszkálnak benne, kiadóssá meg a krumpli teszi: ez alapja a belga konyhának, amely a sült krumplit feltalálta!

Más belga specialitásként a szokásos borult ég fogad, ilyenkor lehet csak igazán belefeledkezni a forró csokik, illatos gofrik Brüsszelébe, mi ezúttal hazamegyünk, negyedóra sem kell és lakótelepünk jól ismert világa vesz körül. Oszkár belga-koreai barátjával, Emmanuel-lel játszik, Félix pedig csak rajzol és rajzol... a rajz szeretetével von haus fertőzött gyermek mást hogy is tehetne Tintin hazájában?

Intra-muros 17 óra: a Saint Catherine sarkán hájlerakódásoktól nem mentes kis kurva előtt terepjáró lassít... a Marolle-ban művészek medvének öltöztetnek egy disc jockey-t.

Extra-muros 17 óra: a Saint Pierre-i villalakásban embercsempészet ellen harcoló hervadó szépségű belga arisztokrata hölgyek pezsgős fogadást készítenek elő. Kint csecsemők, totyogók és már «nagy» gyermekek anyukái, illetve ekvádori, kolumbiai, portugál nörszök sietnek elhozni a napi kilenc -tíz órája intézményekbe zárt lurkókat.

Falon innen és onnan megnyílnak az ég csatornái.

Belgium, Brüsszel november 3-án délután hat órakor. Bármikor.