Nyár végén pihenésre vágyik a koszorúfutóka

A koszorúfutóka (Stephanotis floribunda)

Aki szereti a nemes virágot, azt ez a kellemes megjelenésű, porceláncsillogású kis növény biztosan elbűvöli. A koszorúfutóka (Stephanotis floribunda) Madagaszkárról származó kúszónövény. A "Stephanotis" nemzetség név görög eredetű, két szóból tevődik össze: "stephonos", azaz korona és az "otos", azaz fül.

Erős, jázminillatú, viaszosan hófehér virágai és fényes, ovális levelei nagyon mutatósak. Dúsan virágzó szobanövény. Csöves virágai májustól októberig nyílnak. Erős, kúszó szárait támasztékra kell felfuttatni, majd elvirágzás után visszavágni. Nemes virágai gyakran feltűnnek eskövői csokrokban is.

Ahhoz hogy virágzásra bírjuk télen nyugalomban kell tartanunk!

Nyár végén helyezzük hűvös helyre, de talaját továbbra is tartsuk nedvesen. A következő év elején hajtásait vágjuk vissza, mivel a virágok az új hajtásokon fejlődnek. Tavasszal helyezzük világos, de a tűző naptól védett helyre (akár a szabadba is) és vízadagját fokozatosan emeljük (de pangó vizet ne hagyjunk a tálkájában). A bimbók megjelenése után a cserepet már ne bolygassuk.

A koszorúfutóka nagyra növő termése nem ehető, mivel valójában egy magokat tartalmazó tok, tehát emberi fogyasztásra nem alkalmas. A beérési ideje kb. 1 év, amikor is a tok megreped (megtörténhet, hogy mi kell felhasítsuk). Ajánlott, hogy a tok felnyitását követő 1 napon belül a magokat elvessük, mivel minden egyes nappal csiraképességük romlik. A koszorúfutóka termésének megjelenése nem túl gyakori, viszont ha szerencsénk van, akkor a növényt ily módon is szaporíthatjuk a dugványozás mellett.

A koszorúfutóka gondozása

• Hőigény: Átlagos meleg, télen legalább 15 °C.
• Fényigény: Nagyon világos hely, de nyáron a tűző naptól védeni kell.
• Vízigény: A földjét tartsuk mindig nedvesen, télen mérsékelten öntözzük.
• Páratartalom: Időnként permetezzük a levelét.
• Kártevők: pajzstetvek, száraz helyen takácsatkák