Hogyan gondozzuk a dáliákat?

A dália sokhasznú virág: az alacsony, kisvirágú fajták, amelyeket magvetéssel is lehet szaporítani, a balkonládákban vagy virágágyak szegélynövényeként is jól érzik magukat.

A magasra növő dáliák a kertet gazdagítják, de a félig nyílt virágok vázában tartós csokordíszt alkotnak. A dáliák a napos, meleg helyet kedvelik. A pangó talajvizet nem tűrik el, ezért jó vízáteresztő helyre kell ültetni a gumóikat és egész nyáron gondoskodni ki a bőséges öntözésükről. Szeretik a tápanyagokkal bőkezűen ellátott termőhelyet, de a trágyát ültetés előtt tegyük a talajba: nyáron a sok nitrogén a lombozat fejlesztésére ösztönzi, de kevesebb virágot fog hozni. A magasnövésű dálianövényeket feltétlenül karóval kell megtámasztani, mert különben kidőlnek a földből, elfekszenek és a virágaik satnyák, deformáltak lesznek.

Ha igazán szép virágú dáliára van igényünk, akkor az oldalbimbókat ki kell csípni, hogy csak a központi, fő bimbó fejlesszen virágot. Az ilyen virág a tövön és vázában is tartósabb lesz.

Az őszi fagyok közeledtével a dáliagumókat fel kell szedni a földből, mert télen, az átfagyott talajban elpusztulnának.

A gumókat megszikkasztás után tisztogassuk meg, és a zöld szárakat 10-15 cm-es csonk meghagyásával vágjuk le róluk, majd a gumókat a téli hónapokban tároljuk fagymentes helyen, tőzegbe, homokba vagy fűrészporba ágyazva.

A dáliákat gyakran megtámadja a zöld levéltetű, amely a száron és a leveleken jelenik meg tömegesen.

Mostanában a kertben járva gyakran láthatunk fehér lepkéket lengedezni. Ezek a káposztalepkék, amelyek a dáliákra, de főképpen a káposztafélék leveleinek a fonákára rakják le sárga tojáscsomóikat. Az ezekből kikelő, és roppant falánk, zöldszínű hernyók a növények leveleit rágják meg szabálytalan formában.
A kártételük olyan mértékű, hogy gyakran a fejeskáposztát, a karfiolt tarra rágják, csak a száruk marad meg. Ellenük Bancol, Fendona, Karate, Decis, vagy Unifosz kipermetezésével lehet, és kell védekezni.