Mit kell tudnunk a sugáraráliáról?

A Schefflera Ausztráliából származik, ahol 20-30 méteresre növő fa.

A szubtrópusi kertekben "polipfának" nevezett növény feltűnő, polipkarok módjára szétálló hosszú, keskeny virágzatáról kapta a nevét.

Szobai körülmények között nem virágzik, így levéldísznövényként szülőhazáján kívül az "esernyőfa" nevet ragasztották rá.

Levelei szárnyaltan osztottak, szinte az emberi kézre emlékeztet minket, színül sötétzöld, vagy fehér cirmos. Gondozása egyszerű, ha megfelelő körülményeket biztosítjuk számára hálás szobanövény válik belőle. Nem csak azt dönthetjük el, hogy milyen színű fajtát szeretnénk zöldet, vagy a világos levelű változatát, de akár azt is, hogy milyen formát öltsön növényünk.

A fiatal növényeket nevelhetjük oszlopszerűen, ilyenkor nem is kell hozzányúlni, vagy nevelhetjük bokros formára, vagy épp gömbformára, ilyenkor kis korától fogva metszeni kell a hajtásokat. Ha visszavágjuk a főhajtást a növény bokrosodni fog és az oldalhajtások törnek ki. De ha a hajtásokat folyamatosan vágjuk, formáljuk akár egy hatalmas két méter átmérőjű gömbformát is ki tudunk alakítani. Így nem növi ki a lakást és egy igen egyedi dísznövénye lesz otthonunknak.

Pajzstetű-érzékeny, különösen az új hajtásokra kell figyelni.

A sugárarália hőigénye:
Viszonylag állandó körülményeket igényel; 16-18 °C-os, világos vagy félárnyékos, nyáron levegős, naptól és széltől védett helyet. Nyáron szabadban is tartható. A zöld lombszín egészen alacsony, mindössze 12-16 °C-os hőigénnyel jár együtt, míg a tarka levelűek némileg magasabb, legalább 18 °C-os hőmérsékleten érzik jól magukat, de a 22-24 fokot is elviselik.

A sugárarália fényigénye:
Világos, közvetlen napsütéstől mentes hely. Egy kis árnyékhoz is alkalmazkodik.

A sugárarália vízigénye:
Vízigénye télen egészen alacsony. Hűvös telelőhelyen csak nagyon keveset kell öntözni, sőt a túlöntözésre nagyon is érzékeny. Tulajdonképpen csak egy folyamatos nedvesen tartást igényel, de azért véletlenül se száradjon ki. Melegben nagyon kedveli a gyakori vízpermetezést, és leveleinek a letörölgetését nedves, puha szivaccsal. Így a rájuk rakodó port is eltávolítjuk.

Tápanyagigényét jól kielégíti a kéthetenkénti tápoldatozás, legfeljebb másfél százalékos töménységű tápoldattal.
Túl magasra felnyúlását metszéssel, visszavágással előzhetjük meg. A hajtáscsúcsok kicsípése különösen szép tömött termetet eredményez. Metszés nélkül hamar felnyurgul. Ha viszont éppen magasra kívánjuk növeszteni, akkor mohaborítású rúdtámra kötözve neveljük úgy, hogy az idővel kifejlődő léggyökereit belenöveszthesse a mohába. Fiatal korban évente át kell ültetni, később ezt két három évente is elegendő elvégeznünk. Az átültetéshez közepesen kötött, közel semleges kémhatású föld, földkeverék a legmegfelelőbb; pl. Florasca B típusföld.