Májusi cserebogarak

Ezek a 2-3 cm-es, nagyméretű, barna színű kitinpáncéllal fedett bogarak  hazánkban 3 év alatt fejlődnek ki,  3 évenként szoktak nagy tömegben előfordulni, rajzani.

Elsősorban erdők melletti területeken, kertekben gyakoriak. Rajzásuk alkonyati, esti órákban történik. Éjszaka, hajnalban a hidegtől megdermedt bogarak a levelek hátoldalára tapadva mozdulatlanul képesek meghúzódni, észrevétlenül maradni. Mozdulatlanságukat még nappal is gyakran megtartják.

A talajból kibújó cserebogarak (Melolontha melolontha) megjelenését a talajfelszínen látható 6-10 mm-es átmérőjű lyukak jelzik. A cserebogarak mindeféle fás növény levelével táplálkoznak, de különösen kedvelik a gyümölcsfajok közül a szilvát, kajszit és a málnát.

Mákusi cserebogát imágó, azaz a kifejlett bogár

Megjelenésük után azonnal táplálkozni kezdenek, hogy erőre kapjanak, ezt követi a társkeresés, a párosodás. A nőstények a talajba fúrják magukat, hogy tojásaikat csomókban elhelyezzék a talajban, majd ismét kibújnak, tovább táplálkoznak a levelekkel (károsítanak), párosodnak, tojásrakásukat is folytatják. A védekezés akkor hatékony, ha az a tojásrakást megelőzi, azt megakadályozza.

Házikertben begyűjthetjük a bogarakat

Házikertekben a védekezést vegyszermentesen is elvégezhetjük. Rendszeresen a kora reggeli órákban a fák koronáját rázzuk meg lökésszerűen: a lehűlt levegőtől megdermedt bogarak a levelekről lepotyognak, így gyorsan összegyűjthetők. A nap későbbi időszakában is folytathatjuk a cserebogarak lerázását, bár ekkor közülük néhány szárnyra kaphat. A rajzás elhúzódó, a bogarak gyűjtése kitartást igényel.

A lombkárosítást, a szaporodásukat, a tojásrakást kémiai úton is meg lehet akadályozni: ahol szükséges védekezés, méhkímélő technológiával vagy méhekre nem jelölésköteles (méhekre nem veszélyes) készítményekkel lehetséges.

Rajzáskor vegyszeres védekezés is indokolt

A kezelt falevelek elfogyasztása után a cserebogarak elpusztulnak. Védekezés hiányában a cserebogarak talajba rakott tojásaiból kikelnek a lárvák (pajorok), melyek a talajban lévő növények gyökereit rágják, azok pusztulását okozzák. Fejlődésük során rendkívül sok növényi részt elfogyasztanak, a lárvák nagysága teljes kifejlődésükkor eléri a 2-4 cm-t is. Ilyen méretű lárvák ellen már a kémiai talajkezelések hatástalanok.

A komposzthalomban is nagy számban felhalmozódhatnak, ezért a komposzt szétterítése előtt mindneképp rostáljuk át és szedegessük ki őket.