Védekezzünk az almafalisztharmat ellen!

Az almafalisztharmat tünetei

Fehér lisztszerű bevonat a sarjhajtásokon, a leveleken, a virágokon és a fiatal terméseken. A bevonatot a micélium alkotja, melynek konídiumtartóin differenciálódnak a konídiumok.

A fertőzött virágok megváltoznak, a szirom és csészelevelek megvastagodnak, a sziromlevelek zöldesekké válnak, a porzók összenőnek, a virágok elszáradnak és lehullanak. A fertőzött terméseken feltűnő, hálószerű rozsdásodás jelentkezik, amely a szüretig megmarad. A levelek másodlagos fertőzése során világoszöld behatárolatlan foltok keletkeznek, rendszerint alig észrevehető micéliummal. A levelek mérsékelten torzulnak.

A fogékony fajtáknál a lisztharmat nagyon súlyos károkat okoz. A betegség főleg a védelem hosszan tartó hiányakor jelentkezik, amikor a sarjhajtások és a levelek az erős fertőzéstől elszáradnak. A fertőzött fák levelei kicsik, hajtásai rövide és gyengék, a termései kicsik és foozatosan sárgulnak.

A lisztharmat gazdanövényei:

Nemes alma, az almanemzetség egyéb fajai, nemes körte, és a körtenemzetség egyéb fajai. Az egyes almafajták között a betegség iránti hajlamban jelentős eltérések vannak. Az Idared és a Jonathán fogékony fajták.

Hogyan alakul ki a lisztharmat?

A micélium áttelel a rügyekben. A rügyek már június végétől és főleg júliusban fertőződnek.  Tavasszal a fiatal növényi részeket fehér micélium vonja be, ahol a konídiumtartókon konídiumok (nyári szaporító szervek) képződnek, amelyek a másodlagos fertőzés forrásai. A másodlagos terjedés már egy-két héttel a virágzás előtt bekövetkezik.

A betegség károsítása főleg júniusig, a fák kezdeti intenzív növekedési fázisában a jelentős.

Az almafalisztharmat főleg meleg időben és magasabb, vagy változó légnedvesség esetén terjed. A terjedés szempontjából a 10-32 C közötti hőmérsékletek alkalmasak  (az optimum 22-24 C). A lisztharmat terjedésének kedvez a záporeső, a harmat és a köd, amely a szükséges nagyobb páratartalmat biztosítja.

Védekezés a kertben a lisztharmat ellen

Fontosak a kiegyensúlyozott tápanyagellátás, a nitrogén visszafogott adagolása. A veszélyeztetett területen korlátozni kell a a fogékony fajták termesztését. Fontos, hogy az elsődlegesen fertőzött növényi részeket folyamatosan eltávolítsuk a fákról. Az eltávolítást kb 1-2 héttel a virágzás előtt, majd pedig szükség szerint kell végezni.

Ott, ahol a fertőzés rendszeresen előfordul, a vegyszeres védelme szinte elkerülhetetlen. A kezelést lemosó permetezéssel kezdjük az áttelelt gombaspórák ellen, kén tartalmú lemosó permetlével. Kihajtás után kontakt és felszívódó szerek kombinációjával folytatjuk a védekezést. Az egyes permetezések közötti szünetek a permetezőszer szerinti előírásoktól függnek.

A lisztharmat elleni védekezés alapját általában a kén készítmények jelentik, azonban nem mindegy, milyen kén kerül alkalmazásra. Fontos a kénkészítmények keverhetőségét figyelembe venni a többi anyaggal, amelyeket a permetezésekkor használni lehet. A kén meleg időben perzselhet, nagy mennyiségben pedig pusztítja a ragadozó atkákat, ezért célszerű a kén mellett más anyagokat is használni. Erre több növénykondícionáló készítmény áll rendelkezésre az ökológiai szőlőtermesztésben.

Ilyenek a szilícium tartalmú (kovasav) anyagok, amelyek mechanikai védelmet alakítanak ki a levél és bogyó felületén a bőrszövet megerősítésével: a megkeményített, vastagított bőrszöveten a kórókozó gombafonalai nem tudnak áthatolni. Ilyen anyagok a zsúrlóból készített tea (Equisetum).

Jó hatékonysággal használható a lisztharmat ellen az édeskömény kivonat is, mely jelenleg engedélyezés alatt áll hazánkban HF Mycol néven. A növénykondícionáló anyag a benne lévő növényi kivonatok segítségével beindítja a növény polifenol bioszintézisét, és ezzel rezisztenciát indukál a növényben a kórokozók ellen. A korán kialakított rezisztencia képes lassítani, vagy megakadályozni a betegségek elterjedését a szőlőben.

Emellett az édeskömény kivonat és a benne lévő szaponinok kiszárítják a lisztharmat gombafonalait. Az új növénykondícionálók között jó még a kálium-bikarbonát hatóanyagú VITISAN. A készítmény erős lúgos kémhatásával lemosó hatást ér el a lisztharmat és a Botrytis ellen, emellett a benne lévő kálium a növény ellenálló képességét fokozza.