Szőlőmetszés egyszerűen: az első 3 év

Könnyen meglehet, hogy szőlőnk csak az ereszcsatorna magasságában kezdene el oldalirányban is terjedni, és gyümölcsöt érlelni. A természetben legalábbis így viselkedik a szőlő, immáron 80 millió éve, és ezt a tulajdonságát fordítjuk a hasznunkra, amikor metszéssel befolyásoljuk a tőkék növekedési irányát. Ezt egyébként alakító metszésnek nevezzük. A legenda szerint egy szamár tanította meg az embereket a szólómetszés hasznára. Valahol a mai Palesztina területén történt, hogy - a falusiak legnagyobb rémületére - egy szamár nagyban rágcsálni kezdett egy szólótőkét. Amikor azonban később szokatlanul nagy fürtöket hozott a megrágott tőke, úgy döntöttek, hogy a jövőben a tőkéket megmetszik.

Az első év

Az első évben a stabil törzs kinevelése a célunk, ezért egy-három hajtást hagyjunk meg fölfelé növekedni, de a levélhónaljakból növő hónaljhajtásokat rendszeresen távolítsuk el - ugyanúgy, ahogy a paradicsomnál. A szaknyelvben ezt hónaljazásnak nevezik. Az intézkedés célja, hogy a szőlő minden energiáját az erős főszár a későbbi törzs nevelésére tudja összpontosítani. A fiatal szőlőtőkék az első telükön még érzékenyebbek, ezért védjük őket a fagytól. Késő ősszel kupacoljunk fel a tövük köré annyi földet vagy érett, porhanyós komposztot, hogy befedje az oltási helyet, ill. a törzs alsó részét. Ha a feljebb lévő rügyek a túl hideg télben elfagynának, akkor a védett részekről új rügyek hajthatnak ki tavasszal.

Az első évben távolítsuk el az oldalhajtásokat	Egy-két rügyre metsszük

Az alakító metszés

Az első év télutóján vissza kell vágnunk a szőlőt olyan magasságban, ahol a tőke végleges magasságát tervezzük. Mindenképpen még a kihajtás előtt kerítsünk erre sort, azaz legkésőbb február-márciusban, mert ha a nedvkeringés megindulása után metszünk, akkor a szőlő „könnyezik", és túl sok nedvességet veszíthet. Rendszerint 60-100 cm magas törzset szokás hagyni, ez bevált magasságnak számít. A törzsnek szánt vessző 8-10 mm vastag legyen a tervezett visszavágás magasságában. Ha túl vékony vagy túl rövid, akkor ne erőltessük a törzsnevelést abban az évben. Vágjuk vissza a vesszőt az oltási helytől számítva két rügyre, és kezdjük újra a törzsnevelést, azaz hagyjuk a tőkét még egy évig függőlegesen fölfelé nőni.

A második év

A szőlő második évét a vegetatív növekedés határozza meg. Ilyenkor a törzs és a gyökerek nevelésére kell a növénynek összpontosítania, és még nem szabad a fürtérlelésre használnia az energiáit. A második év tehát még mindig a fölfelé növekedésről, és nem a vízszintes terjeszkedésről szól. Hagyjunk meg két-három hajtást azokon a helyeken, ahol később oldalágakat szeretnénk nevelni. Ezek a tőke további alakítása szempontjából lényegesek, mivel ezek adják az alapot a termőkarok első emeletéhez, ha lugasnak neveljük majd a szőlőt. Mivel a szőlő alapvetően mindig felfelé törekszik, ezért mindig a legfelső hajtások a legerőteljesebbek. A legfelső rügyből fejlődő hajtás tulajdonképpen a törzs meghosszabbítása, és függőlegesen vezethetjük fölfelé, majd később ebből ágaztatjuk le a további emeleteket. A fürtöket pedig mindig az előző évi hajtások rügyeiből fejlődött hajtásokon hozza a növény. Tehát a szőlő olyan egyéves hajtásokon terem, amelyek kétéves vesszőkből ágaznak ki.

A következő évben ismét visszavágjuk, mert kihajtásra számítunk, és új, egyéves terméshozó hajtásokat várunk

A harmadik év

A harmadik évben már rögzíthetjük a támrendszeren vízszintesen az előző évben meghagyott három-négy vesszőt. A későbbi években pedig ugyanígy járjunk el a többi emelettel is - egészen addig, amíg teljesen befedi a lugast a szőlő. A törzs meghosszabbításának számító vesszőt a harmadik évben ugyanazon elvek szerint metsszük, ahogy a legelején a törzset, és így tovább, a következő években.

Metszési elvek a rá következő évben

Nem kell félni

A kezdőknek sem kell megijedniük a bonyolultnak tűnő szőlőmetszéstől! A gyakorlatban nem annyira bonyolult, mint amilyennek hangzik; ráadásul a szőlő szinte minden hibát megbocsát, hiszen nemcsak életképes, de kimondottan tűróképes növényről van szó. A metszés alapvető célja, hogy egyensúlyt teremtsünk a szőlő vegetatív növekedése, ill. termőképessége között. Minél erőteljesebb a visszametszés, annál jobban serkentjük a hajtások, és általában a zöld részek növekedését, ill. annál kevesebb termésre számíthatunk; azok viszont annál nagyobbak és szebbek lesznek.

Tulajdonképpen két dolgot kell szem előtt tartanunk: magasságában korlátozni kell a szőlő növekedését, valamint emlékezetünkben kell tartani, hogy a termések olyan egyéves hajtásokon nőnek, amelyek a kétéves vesszőkből ágaznak ki. Aki ezeket az alapelveket megszívleli, az sok hibát már nem követhet el. Sőt, tulajdonképpen csak egyetlen, valóban végzetes hiba létezik: ha tövestől kivágjuk a tőkét.

Forrás: Szőlő a kiskertben