Az intenzív cseresznyeültetvények hamar termőre fordulnak

Az intenzív ültetvények előnyei sok termesztő fantáziáját megmozgatják.

A cseresznye az almához hasonlóan, bár eltérő technológiát alkalmazva, alkalmas gyümölcsfa a sűrű telepítésű, intenzív ültetvények kialakítására.

Cél a jó minőségű, korai gyümölcs.

Kanadai intenzív cseresznyeültetvény

A 3,6 m sortávolságú és 1,2 m tőtávolságú cseresznyés Kanadában már bevált. Előnyös lenne törpésítő alanyt használni, de a Colt, Mazzard és a Mahaleb is megfelelő az intenzív gyümölcsöshöz. A Colt alanyfajtát tekintik a leginkább törpésítőnek, ugyanakkor sokat tartanak a fajta csonthéj-keményedéskori gyümölcshullásától.

A Mazzardon teremnek a legnagyobb gyümölcsök. Kanadában a Sweetheart, a Staccato és a Lapins cseresznyefajták elterjedtnek tekinthetők. A koronaforma karcsú orsó.

Mazzard Észak-Amerikában több, mint 250 éve használatos, erős növekedésű, szárazságtűrő cseresznyealany. Fitoftóra- és nematódarezisztens és mérsékelten áll ellen a gyűrűs tölcsérgomba támadásainak (Armillaria mellea). Középkötött talajokon fejlődik legjobban, de a nehezebb talajokat is tolerálja. Érzékeny az agrobaktériumos gyökérgolyvára és a baktériumos ágrákosodásra. Lapins Kanadában nemesített (Stella fajtából, Dr. K.O. Lapin által, 1984), öntermékenyülő, sötét héjú és húsú, nagy gyümölcsű cseresznyefajta. Törpe növekedésű (2,5-4 m) kiváló intenzív ültetvényekbe. Késő júniusi érésű (az észak-amerikai időjárás kb. 2-3 héttel követi a magyarországit). Staccato Szinten Kanadában nemesített (Dr. K.O. Lapin által), az egyik legújabb fajta, egyelőre üzemi tesztelés alatt áll. Nagyon késői érésű, nagy gyümölcsű (átlagosan 11 g), kiváló tulajdonságokkal rendelkező, öntermékenyülő fajta. (Prunus avium L., vadcseresznye)

Az intenzív cseresznyeültetvény egyik legnagyobb előnye a korai termőre fordulás.

Az ültetvény már az első évben is hoz némi gyümölcsöt, de a második évtől már 4,5 tonnára, a harmadiktól 6,8-ra, a hatodiktól pedig akár 18 tonnára is számíthatunk hektáronként. Sajnos minél sűrűbb az ültetvény, annál gyakrabban fordul elő, hogy az alsóbb ágak árnyékban maradnak (a cseresznye érzékenyebb erre, mint az alma), így a megvilágítási problémák miatt nem érdemes a végletekig fokozni az intenzitást.

Az elágazódás ösztönzésére Promalin nevű vegyszert használnak (infó: http://www.agrobiologicals.com/products/P70.htm ), fekete festékkel keverve. A fekete festéket a kezelt terület megjelölésére használják, ami akkor célszerű, ha nem az egész fát kezelik. A Promalin vegyszert a virágfejlődés korai szakaszában alkalmazzák, de hatását megkérdőjelezi, hogy csak meleg időjárás esetén hatékony, hidegben alig mutatkozott hatása. A vegyszerrel "kikényszerített" hajtások és ágak a megfigyelések szerint általában vékonyabbak és gyengébbek, mint a természetes úton fejlődöttek, ezért kérdéses, hogy néhány év elteltével, a gyümölcsök terhe alatt helytállnak-e majd.

Vegyszer helyett más módszer a cseresznyének

A vegyszer helyett más módszer is ajánlható. Az első év után, a vezérvesszőt vízszintesig lehajlítják, majd hat hónap elteltével, a virágzás idején elengedik őket. Ez a módszer is sok oldalhajtást eredményez. A felesleges hajtások törése vagy tépése nem célszerű, mivel az így okozott sebek megfelelő behatolási pontok a baktériumos ágrák kórokozójának, ami a kanadai cseresznyetermesztők legfőbb gondja mostanában.

További elágazódásokat serkent, ha a vezérvessző felsőbb régióiban lecsípkedik a rügyeket. Ugyanakkor ez a módszer rendkívül munkaigényes. A helyi gazdák igyekeznek folyamatos metszéssel ifjítani az állományt, valamint a termést is csak a két-, három- és négyéves ágakról szednek, az idősebbekről nem. A metszésre hagyományosan a nyugalmi időszakban kerül sor, de egyre inkább terjed a szüret utáni metszés eredményes gyakorlata is. A nagy méretű, prémium minőségű gyümölcs feltétele az erős metszés és a folyamatosan fiatal termőrészek. A kiváló minőségről pedig senki nem mondhat le a versenyben, túltermelés idején.

Geraldine Warner, a Good fruit grower-ben megjelent cikkét összefoglalta: