A lisztharmat vezeti a kórokozók sorát

Varasodást láthatunk almán és körtén, gyümölcsön és a lombon. A peronoszpóra levéltünetei is jelen vannak szőlőben, bármikor berobbanhat.

A körterozsdára és a szilvalevelek vörösfoltosságára is oda kell figyelni, még ezek esetében nem permeteznék.

Az idei év nagy kihívása, hogy továbbra is terjed a dió baktériumos betegsége. Sok fánál, már a diótermés nagyrésze elpusztult. Megújult erővel támadnak a levéltetvek is, amint azt a tarka dió-levéltetű kolónia fotója is bizonyítja.

Megérkeztek az amerikai lepkekabócák is. Osztrák kollégák több mint 250 növényfajon írták le a kártételét, én ma reggel kajszin fényképeztem. Tehát gyakorlatilag mindenhol megtalálható és a nemsokára kifejlődőszárnyas imágók gyorsan terjednek, újra megjelennek a lepermetezett növényeken. További nehézséget jelent, hogy a lárvák fehér viaszszálakkal védik magukat, melyeken nehezen hatolnak át a permetcseppek. Ezért fontos a tapadásfokozó készítmények felső dózisát használni. Debreceni kollégám csupán a Vektafid A háromszori kezelésével is szép eredményeket ért el. A rovarölők közül a Dimilin 25 WP + olajos adalék a fiatal, kicsi lárvákellen jó hatású. Későbbiekben a Mospilan 20 SG + piretroid + valamelyik olajos lemosószer nyári hígítását javaslom.

A körte levélbolha „nyálkás” lárvái ellen bevált a szárító hatású mészkénlé, mely ennél a kártevőnél is hatásos lehet. Ez olajos változatban illetve Tiosol lombtrágyaként kerül forgalomba. Az aláhúzott készítmények közül közterületi engedéllyel is rendelkezik néhány. A levéltetvekhez hasonlóan a párás, meleg időjárást szeretik. A száraz kánikulai napok megállíthatják a terjedésüket.

A talajban telel át a cseresznyelégy mindkét faja és a mogyoróormányos bogár is. A fán maradt cseresznye és meggytermésben a nyüvek akadálytalanul befejezhetik a fejlődésüket és a talajra hullva felkészülhetnek a télre. A lehullott mogyorószemekben is lejátszódik ugyanez a folyamat. A kukacok kényelmesen kifejlődhetnek, majd kifurakodva, a talajban várhatják a tavaszt. Ezért ha lehetséges az összes termést szüreteljék le, illetve folyamatosan szedjék fel a lehullott mogyorót. (Abban is hasonlítanak, hogy akár 2 vagy 3 évig is meghúzhatják magukat a talajtakaró alatt és csak ezután kelnek ki a bábjaikból.) Nyugatról kaptuk, de már az ország közepén is csapdázták a dió buroklégy egyedeit. A cseresznyelegyekhez hasonló a fejlődése, áttelelése. A lehullott termés felszedésének ugyanolyan nagy jelentősége lesz.