Hogyan védekezzünk a lisztharmat ellen?

5
Hogyan védekezzünk a lisztharmat ellen?
A lisztharmat a növények egyik leggyakoribb és legkönnyebben felismerhető betegsége. Bár egyetlen növény sem immunis erre a gombára, egyesek könnyebben megfertőződhetnek. Az orgona, a vadalma, a lángvirág, a méhbalzsam, a rózsák, a szőlő, a tök és az uborka a lisztharmat könnyű célpontjai lehetnek.

Miért káros a lisztharmat?

Ahogy azt a neve is mutatja, a lisztharmat fehér vagy szürke porfoltnak néz ki, amely a növények leveleit és szárát támadja meg. Valójában a lisztharmat gomba több típusa ismert, azonban alapvetően mindegyik ugyanúgy néz ki. Előfordulhat, hogy egészen addig nem észleljük a problémát, amíg a levelek felülete poros kinézetű nem lesz, pedig a lisztharmat a levél alját, a szárakat, a virágokat, a rügyeket, sőt még a gyümölcsöt is megtámadhatja.

Annak ellenére, hogy a lisztharmat nem szép, ritka esetben okozza a növény elhalását. Mindamellett káros hatással van a növényre, és a súlyos vagy ismétlődő fertőzés legyengítheti azt. Ha a levélfelület eléggé nagy részét beborítja a lisztharmat, akkor a fotoszintézis már nem fog megfelelően működni. A fertőzött levelek gyakran idejekorán lehullanak. Ez különös problémát jelenthet a fogyasztásra alkalmas termések esetében, mivel az elégtelen fotoszintézis a gyümölcs vagy zöldség zamatának gyengülését okozhatja. A rügyek fertőzése esetén előfordulhat, hogy azok egyáltalán nem nyílnak és fejlődnek ki.

 

lisztharmat

 

Minden egyes gazdanövénynek megvan a jellegzetes lisztharmat gombája, ami azt jelenti, hogy a különböző lisztharmat más-más növényeket támad meg. Az orgonafán élősködő lisztharmat nem fog átterjedni a szőlőre vagy a rózsákra. Ugyanakkor minden lisztharmat ugyanazokat a körülményeket kedveli.

 

Milyen károkat okoz a lisztharmat gomba?

A lisztharmat bárhol feltűnhet. A gomba áttelel a növényi hulladékban, majd tavasszal spórákat kezd termelni. Ezeket a spórákat a szél, a rovarok és a vízcseppek eljuttatják a növényekre.

A lisztharmat elterjedését elősegítő feltételek a következők:

  • nedvesség vagy magas páratartalom (nem megszokott az esős évszakokban vagy rendkívüli meleg esetén)
  • dús növényzet
  • gyenge légmozgás

 

lisztharmat-kezelese

 


A lisztharmat elleni védekezés

  • Válassz egészséges növényeket, és őrizd meg egészséges állapotukat a termesztés során is.
  • Próbálj a lisztharmattal szemben ellenálló növényfajtát választani, ha a régióban fennáll a fertőzés veszélye.
  • A lisztharmattal szemben nem ellenálló növényeket ne ültesd árnyékos helyre.

 

Mi a teendő, ha a növény már fertőzött a gomba által?

  • Távolítsd el, és semmisítsd meg a növények minden fertőzött részét.
  • A növényzet ritkításával és metszéssel segítsd elő a légmozgást.
  • Ne alkalmazz műtrágyát a probléma megszüntetéséig. A lisztharmat a fiatal, lédús növényeket kedveli.
  • Kerüld a növények túlzott mértékű öntözését.
  • Permetezd le a növényt kontakt (kén tartalmú) és felszívódó gombaölő szerekkel

 

Használj gombaölő szert a gombás fertőzés kezelésére!

Számos lisztharmat-gombaölő szer áll rendelkezésre. Ellenőrizd a címkét, megbizonyosodva arról, hogy a választott termék biztonságos, és megfelel a fertőzött növénytípus védelmére. A gombaölő összetevői között keresd a következő anyagokat: kálium-bikarbonát, neem olaj, kén. Dísznövények kezeléséhez olyan vegyi gombaölő szerek is használhatók, mint a triforin. Otthon szódabikarbónából készíthető hatékony ellenszer.

A folyamatos védelem érdekében a legtöbb gombaölő szert 7-14 naponta újra használni kell. Az alkalmazást és a betakarítás előtti várakozási időszakot illetően mindig tartsd be a címként szereplő utasításokat.

Liszthamrat ellen használható hatóanyagok:

  • Felszívódó hatóanyagok: penkonazol(Agria), fluzilazol, difenokonazol (pl. Alfa Solo), tebukonazol (Folicur), azoxistrobin (Amistar), propineb,
  • Kontakt hatóanyag: kén
értékelés