Mit érdemes tudni a kecskerágó-pajzstetűről (Unaspis euonymi)?

A kecskerágó-pajzstetű okozta fertőzések kezelése

A fertőzés tünetei

Az enyhe fertőzések foltokat okoznak a levelek felületén. Ezek a pajzstetvek általában a szárakat támadják, és az első levelek ereit. Enyhe fertőzés esetén a növény mintha sóvárogna a víz után, a leveleken sárga foltok jelennek meg, és elhullnak, a kisebb ágak pedig elpusztulhatnak. A nyár közepére a növény levélzet nélkül marad.

A kecskerágó pajzstetvek nagyon kicsik (akár 3 mm-nél is kisebbek), de ha közelebbről megfigyeljük őket, észrevehetjük a hímek fehér, hosszanti gerincszerű csíkjait és a nőstények sötét osztrigahéjszerű burkait. Miután a kecskerágó pajzstetvek felnőnek és elhalnak, a növényen réteges formában továbbra is megmaradnak.

Ezekről a maradványokról állapíthatjuk meg a betegséget, de meg kellene vizsgálni, hogy az élősködők élnek-e vagy sem. Ezt megtudhatjuk, ha az ujjunkat végigsimítjuk rajtuk. Ha a pajzstetvek élnek, szétzúzott testükből előkerülnek a nedvek. Ha elhaltak, akkor üresen hullnak alá.

A kecskerágó-pajzstetű életciklusa

A megtermékenyített, osztrigahék-burkos, és szürkés-barna kecskerágó-pajzstetű nőstények először kitelelnek. A tojásokat kora tavasszal rakják le a burkok alá. Ezek 2-3 hét alatt kikelnek, és a halványsárga nimfák a növény más részeire vándorolnak vagy a szél által a környező növényekre kerülnek. Néhány nap múlva a kis tetvek elveszítik a lábaikat. Ilyenkor már helyhez kötöttek és elkezdik a védő burkok fejlesztését.

A kecskerágó-pajzstetvek szinte egész életükben ugyanazon a helyen maradnak és táplálkoznak, a kemény burkok védelme alatt. Amikor elérik az érettséget , a szárnyas hímek ledobják a védő burkokat és közösülnek a még burok alatt levő nőstényekkel. Általában két generáció alakul ki egy év leforgása alatt.

A kórokozók kiirtására javasolt eljárások

1. Életerős növényre van szükség. A pajzstetvek könnyebben támadnak a száraz, és meggyengült növényekre, így vigyázzunk arra, hogy mindig locsoljuk és gondozzuk növényeinket.
2. Vannak természetes ellenségeik. Ezek jelenléte segíthet az enyhe fertőzések megelőzésében. Különösen hasznosak az éretlen vagy a kifejlett katicabogarak és a kis parazita darazsak. A katicabogarakat könnyen felismerhetjük, de a darazsakat már nem olyan egyszerű észrevenni. A parazita darázs apró kijáratú lyukakat ejt a gazdán. Ezek a lyukak nagyítóval jól láthatók. Vizsgáljuk meg a növényeket és, ha a természetes ellenségek már elkezdték a munkálatokat, akkor gondoljuk át még egyszer a növényvédő szerek használatát.
3. Szabadkézzel szedjük le a tetveket. Ha időben észrevesszük ezeket a kártevőket, akkor akár körömmel is lekaparhatjuk, vagy használjunk egy puha kefét vagy fogkefét. Ha kefével távolítjuk el őket,  megsérülnek, és képtelenek lesznek újra fertőzni.
4. Olajos szerekkel fojtsuk meg a tetveket. Jó minőségű kertészeti olaj sprayt is használhatunk, hogy a szó szoros értelmében megfullasszuk a tetveket. Ezeket a sprayeket az év bármelyik periódusában használhatjuk, de olvassuk el a használati utasításokat, hogy a növénynek ne ártsunk velük. Akkor ajánlott ez a kezelés, amikor a tetvek telelnek. A szezonban többször is megismételhetjük a permetezést, ha a fertőzés súlyos; a spray főleg akkor ajánlott, amikor a tetvek a legaktívabbak.
5. Használjunk rovarölő szereket.
6. Ellenálló fajokat ültessünk. Cseréljük ki a gyengébb kecskerágó fajokat erősebbekkel. Nagyon sok örökzöld kecskerágó (például a japán kecskerágó (Euonymus Japonicus) vagy repkény kecskerágó (Euonymus fourtunei) érzékeny a tetvek támadására. Kivételt képez talán az ellenállóbb Kiautschovicus kecskerágó faj. A lombhullató kecskerágók is meglehetősen ellenállók.
7. Metsszünk. Ha súlyos fertőzésekről van szó, a japán kecskerágót és a kúszó kecskerágót egészen tövig lemetszhetjük tavasz közepén. A fertőzött részeket pusztítsuk el.