Gesztenyeaknázó-moly

Évszázados vadgesztenyesorok előbb senyvedését, a levelek idő előtti lehullását, később a fa lassú pusztulását okozzák a Magyarországon újonnan érkezettnek számító vadgesztenye-aknázómolyok (Cameraria ohridella). A fák leveleit vékonyító, korai lehullást okozó molykártevő vélhetően Észak-Amerikából érkezett Európába. Szerencse a bajban, hogy a molynak különleges az étvágya, és főként a fehérvirágú vadgesztenyét (Aesculus hippocastanum) károsítja, ezért ajánlható, hogy helyette inkább a rokonait telepítsük, ha már e szép fákat szeretnénk környezetünkben látni. Ilyen a hússzínű vadgesztenye (Aesculus x carnea), az észak-amerikai kisebb termetű sárga vadgesztenye (Aesculus flava) és a még kisebb pirosló vadgesztenye (Aesculus pavia). A vörös (Aesculus pavia) és a közönséges vadgesztenyét Franciaországban keresztezték.

A kártevő

A vadgesztenyeaknázó-moly ( Cameraria ohridella) 1985-ben jelent meg Macedóniában, 1989-ben már Ausztriában is megtalálták, 2000-ben pedig már Közép- és Kelet-Európában általánosan is elterjedt.

De mit lehet tenni a meglévő, minden tavasszal szépen kihajtó, majd leveleit idő előtt elhullató vadgesztenyefával? A védekezéshez meg kell ismerni az amúgy csodás kis jószágnak számító aknázómoly életvitelét.

Egy szezonban három nemzedéke is károsít. A sikeres áttelelés után az első generáció, a fél centi hosszú, fehér lábú moly, mely fémes szárnyain április végén, május elején repül a vadgesztenyefák körül. Az ártatlannak tűnő, apró lepkék a hatalmas fák törzsén szinte észrevehetetlenül pihennek a kora reggeli órákban. Pedig gonosz dologra készülődnek, mert a párzás után a nőstények a levelekre szállva rakják le tojásaikat. A tojásokból előbújó lárvák ügyesen a levél bőrszövete alá fúrják magukat, ahol részben védetten élnek és falják a köztes bőrszövetet. A folyamatosan növekvő foltokat - talán a fa szerencséjére - a levélerek határolják, mert a lárvák a vastagabb szöveteken nem tudják átrágni magukat. A foltos levelek a nyár derekán lepottyannak. Mivel a vadgesztenye újat nem nevel, csökken az asszimilációs felülete, és kvázi étel nélkül maradva évről évre gyengül.

Az apró lárvák feneketlen étvágyuknak megfelelően, egyre növekvő foltot hagyva, előbb-utóbb bebábozódnak. Ezzel elszabadul a pokol, mert a második molynemzedék lepkéi júniusban, a harmadik pedig júliusban-augusztusban kirajzik, s kezdik elölről. A nagy kárt okozó moly a talajra lehullott levelekben báb alakban telel át.

A vadgesztenyéért aggódók azért nem esélytelenek a harcban: elsőként össze kell szedni a lehullott leveleket, hiszen ezekben bújnak meg az áttelelő bábok. A melegedő komposzthalom legyilkolássza őket, de még biztosabb halált halnak a tűzben. Ezzel a fa környezetében élő molyokat lehet gyéríteni, de ettől még nem lehet nyugodtan hátradőlni. Ez az aknázómoly ugyanis rendkívül mozgékony, amit bizonyít az is, hogy az albán-makedón határon lévő Ohridi-tótól, ahol Európában először azonosították, hét év alatt ért Magyarországra, és itt már csak három évre volt szüksége az ország vadgesztenyesorainak elfoglalására. A szívós kis jószág 1986-1993 közötti balkáni szárnyalását az sem zavarta, hogy közben javában folyt a délszláv háború. Az egyszerű számolásból kiderül, hogy különösebb megerőltetés nélkül évente 100 kilométeres sebességgel képes terjedni a három generációs faj.

Mindebből az következik, hogy a fák védelmében a levélégetésen kívül másra is szükség van. Először is lesni kell a molyokat, be lehet vetni a vadgesztenye-aknázómoly elleni szexferomoncsapdát. A csapda ragadós lapjára rátapadt lepkék száma jelzi, ha a kártevő tömegesen megjelent, és ekkor kezdődhet a védekezés kitinszintézist gátló rovarölő szerek valamelyikével. Ezek megakadályozzák, hogy a lárvákból szaporodásképes lepkék fejlődjenek ki. Ha az első generációt sikerült elkapni, akkor a többiek már nem okoznak akkora kárt. A szereket lehet permetezni, vagy a fák törzsébe injektálni. Mindehhez valószínűleg szakembert kell hívni, mert a hatalmas lombfelület vegyszerezéséhez egy hobbikertészénél komolyabb felszerelés kell, ahogy a fainjektáláshoz is. Bonyolítja a védekezést az aknázómoly mobilitása is, ezért a siker érdekében a gesztenyeszomszédoknak össze kell fogni. Érdemes az önkormányzatnál is érdeklődni, mert vannak olyan települések, ahol anyagilag is támogatják az akciót.