Dekoratív téli növényvédelem

Mutatós kertek télen is!

Ha viszont nyáron mindig ügyelünk a kertünk szépségére, akkor télre sem érdemes elcsúfítanunk. Főleg, mivel a téli takarást úgy is meg lehet oldani, hogy az a kertünknek éppen egyik dísze legyen!

• A gyümölcsfáink téli védelme

A durva jutaszövet, a szalma, a lomb és a fenyőrőzse mind-mind olyan anyagok, amelyek igen szépen mutatnak, és természetes hatást keltenek. Nemhiába népszerűek a virágkötők körében is, akik festői szépségű alkotásokat tudnak kihozni belőlük. A díszítő kötéshez használjunk háncsot, vastag spárgákat vagy széles díszkötözőket, és díszítsük a kötést kukoricacsővel vagy őszi termésekkel (csipkebogyó, díszalma stb). Aki elkezdi, hamar rájön, hogy gyakorlatilag semmi nem szab határt a képzelőerejének, alkotóképességének. Készíthetünk szép csomagokat, de akár önálló figurákat is. A szükségből így könnyen erényt kovácsolhatunk: az elkerülhetetlen téli takarásból az - amúgy eléggé kopár - téli kert díszeit hozhatjuk létre. Különösen érdekes példákkal járnak elöl a japán kertészek.

A japán kultúrában mélyen gyökerezik a tökéletes formákra való törekvés. Ebből fejlődött ki a híres kertépítészeti hagyományuk is: még a jelentéktelen kerti berendezésből is képesek művészi alkotást készíteni.

Szalma "totemoszlopok"

Japánban előszeretettel használnak bambuszszárakat, rizsszalmát (hasonlóan a mi gyékényszövetünkhöz), kötözőanyagként pedig szintén a rizsszalmát, illetve hasonló anyagokat. A rendkívül jól hajlítható, viszont igen ellenálló bambusz felhasználásával teljes ágyások vagy fák védelmét ellátó tartószerkezeteket barkácsolnak. Még a kötözési pontokon is művészien alakított csomókat találunk náluk. A fatörzset védő gyékényből vagy szalmából is formázható műalkotás, ha az anyagot megfelelően szorosan helyezzük fel és sok helyen átkötjük. Ezek a védőeszközök egyébként a már ismertetett hullámpapírövhöz hasonló feladatot is ellátnak: mivel a kártevő rovarok téli menedéket találnak alatta, az itt elbújt károsítókat tavasszal, a takaróanyag eltávolításakor automatikusan megsemmisíthetjük.

A cserjéket és a nagyobb termetű évelőket indiánsátor-formává alakított bambuszszárakkal vegyük körül. A hó így nem az ágakat terheli, hanem a sátor falán áll meg. Ehhez hasonló eredménnyel jár, ha egy erős központi ágból kiindulva zsinegek sokaságát vezetjük a földig, és így alakul ki a sátorforma. Ha jön a fagy, a zsinegek megkeményednek a felvett nedvességtől.

A kisebb növények köré is építhetünk sátrat. A vázat egymáshoz támasztott szárak sokasága adja, a sátor falát pedig a köréje tekert gyékényszövet.

Bizarr, de tetszetős látványt nyújtanak a növények, ha több szintben kötjük fel rájuk a védő szalmaréteget, és a szinteket egyenletes hosszúságúra vágjuk vissza. Az alkotás azt a benyomást kelti, mintha kis sapkákat tornyoztak volna egymásra. A példákat vég nélkül lehetne tovább sorolni, a japán kertészek fantáziája nem ismer határokat.

Szalmagombák készítése

1. Mindenekelőtt kössük össze csoportokba a fagy ellen védeni kívánt növény gallyait.

2. Alulról kezdjük a munkát: vegyük körül a gallyak csoportját szalmaköteggel, a köteget fent kössük meg, lent pedig ollóval vágjuk egyenletes hosszúságúra.

3. Folytassuk a munkát alulról felfelé haladva, és mindig úgy helyezzük fel a következő réteget, hogy az elfedje az előző  kötözési helyet.

4. Az utolsó köteget hajtsuk vissza a kötözési pont felett.

5. Végül a többihez hasonlóan az utolsó köteget is vágjuk egyenesre.

6. A kész alkotásnak szabályosan egymás fölé halmozott sapkák benyomását kell keltenie.

Forrás: Növények teleltetése