Ismerjük meg a kamillát!

A kamilla növény (Chamomilla) bemutatása

Kétféle kamilla növény ismert, az angol kamilla (római kamilla, whig növény) és a német kamilla (kék kamilla, magyar kamilla, orvosi székfű). Ezek közül az utóbbinak tulajdonítanak erősebb gyógyhatást. Lássunk néhány fontos tudnivalót a kamillanövényről:

A kamilla (Chamomilla) elnevezését a görög eredetű chamos (föld) és milos (alma) szavak összetételéből kapta, ami alacsonynövésű, almaillatú cserjét jelent. A növény elterjedt úgy Európában, mint Ázsiában és Észak-Afrika egyes részein. Az angol kamilla (Antemis nobilis) és a német kamilla (Matricaria chamomilla/Chamomilla recutita) is gyakran használatos gyógyászati célokra.

Bár mindketten majdnem hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, a német kamillából készült illóolaj, amely erős gyulladásgátló, hatásosabb, mint az angol kamilláé. Mindkét fajta virágait megszárítják és gyógyteát, kenőcsöket, gyógynövény-párnákat, potpourrit, samponokat és kozmetikumokat készítenek belőlük.

A kamilla jellemzői

A kamilla a fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozik. Az angol kamilla dús lombozatú, 18-20 cm magasra növő bokor. A sárga fészket körülveszik a virág fehér szirmai. A német kamilla 30 cm-re is megnőhet. A sárga vacok kupola alakú, virágzáskor megnyúlik és üregessé válik, a murvalevelek hosszúak és keskenyek.

A kamilla története

A kamilla ősi gyógynövény. Már az ókori egyiptomiak is ismerték, a Napisten ajándékának tekintették, mely sok betegség gyógyszere. A növény a mumifikálásnál használt balzsamozó olaj egyik összetevője volt. Ezen kívül kozmetikai célokra is használták az ókori Egyiptomban.

A régi rómaiak a kamillát tömjén és italok készítésére használták. Hippokrátesz, ókori görög orvos, úgy vélte, hogy a gyógynövény enyhíti a menstruációs görcsöket, és alkalmas a vértolulás kezelésére. A középkorban az angolszászok a kilenc szent gyógynövény egyikének tekintették a kamillát. A szerzetesek kísérletezés útján szereztek tapasztalatokat a növény gyógyító hatásáról. Ebben az időszakban, Európában az alkimisták a gyógynövény lepárlásával állítottak elő illóolajat. Az évszázadok során fokozódott a kamilla népszerűsége és elterjedése. Ma már vállalkozásszerűen termesztik ezt a növényt, gyógyászati és kozmetikai célokra.

A kamilla felhasználása

A kamilla gyógyító ereje már a régmúltban is ismert volt. Akkor is használták különféle betegségek kezelésére, amikor még nem folytak tudományos kutatások hatóanyagai kiderítésének céljából. Egyesek arról számoltak be, hogy jó eredmények érhetőek el vele az allergiás bőrkiütések kezelésében.

A növény hasznos szorongás, álmatlanság, emésztési zavarok, gyomorhurut, fekélyes vastagbélgyulladás, hasmenés, menstruációs zavarok, migrén, bőrbetegségek, ekcéma, sebek és égési sérülések, kötőhártya-gyulladás, fogzási panaszok (kisgyermekeknél) és még egyéb betegségek esetében is.

A kamilla használható gyomor- és bélgörcsök, bőr- és bélgyulladások esetében. A kamilla görcsoldó, antiallergén, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, fájdalomcsillapító és nyugtató hatása számtalan betegség esetében nyújt enyhülést.

A kamillát a növények doktorának is nevezik. Ha kertünkben egy beteg növény mellé ültetjük, akkor annak állapota szemmel láthatóan javulni kezd. Feltétlenül ültessünk kamillanövényt kertünkbe, de gyógyászati célokra való felhasználásakor kérjük ki szakorvos véleményét!