Patak építése a kerti tóba

Mire ügyeljünk a patak építésekor?

A gyakorlatban bevált szabály szerint a tó minden 1000 L-ére 200 cm hosszú patakot számolhatunk. Az 5000 liter űrtartalmú tóhoz tehát 10-12 m-es patak járhat, ami első pillantásra elégnek is tűnik. Gondoljunk mindenesetre arra is, hogy a patak kanyargósan tekereg a kerten keresztül, vagy nagy íveket leírva veszi körül a tavat. A tervezéshez használjunk kerti locsolócsöve. A patak egyébként tökéletes megoldás arra is, hogy két vagy több kerti tavat összekössünk egymással. Az alakzatok szabadon tervezhetők, ebben semmi nem szabhat határt a fantáziánknak. A patakmeder szigetelését legegyszerűbben tófóliából készíthetjük el. Érdemes megkérdezni a kereskedőt, hogy nincs-e maradék fóliája, amelyet esetleg olcsóbban oda tud adni. A tófóliákat rendszerint 150-200 cm széles tekercsekben árulják, de kaphatók kifejezetten patakmederhez készülő, homokkal beszórt fóliák is 60, 80 vagy 100 cm szélességben. A márkás fóliáknál előfordul, hogy a kavicsok egy része is eleve bele van építve a fóliába.

Kisebb patak, és a működéséhez szükséges csövek elhelyezése

Természetesen más anyagok is szóba jöhetnek a patakmeder szigeteléseként. Alkalmas az agyag, a beton, de még az üvegszálas poliésztergyanta is, viszont a patakmeder szigetelése velük túl sok munkát jelentene. Meg kell említeni azt is, hogy a kereskedelemben kész patakmederelemeket is kínálnak, de ezek az egyen formáik miatt nagyon mesterkéltnek hatnak, ennek az elfedése pedig rendkívül ügyes munkát kíván a parti növényzet beültetésekor.

A patak nemcsak látványos kertépítő elem, de sok egyéb haszonnal is jár. Magához vonzza az állatokat, például a különféle békafajokat, a gőtéket, a szitakötőket és a pillangókat. Ezenkívül - a hosszától függően - szűrőként ís viselkedik, és oxigént szállít a tóba. Ha feltűnő, érdekes patakmedret szeretnénk, akkor lépcsős elrendezésben gondolkozzunk: az egyes szinteket különböző magasságban, egymástól eltérő távolságokra helyezzük el. A kialakítás nem nehéz, néhány élére állított beton szegélykő vagy kisebb kőlap kell hozzá, esetleg nagyobb, határozott élű kövek. A látvány szempontjából nagyon fontos úgy tervezni a patakot, hogy inkább több apró pocsolyácskából, mint egyetlen, egyenes mederből álljon. Ezek az apró állóvízfelületek akkor ís vízzel teltek maradnak, ha valami miatt éppen nem működik a szivattyú.

Miután megterveztük a patak vonalát, tervezzük meg és mérjük ki a lépcsőzetes kialakítású meder lépcsőinek a helyét. Az egyes szintek között ne legyen 20-30 cm-nél nagyobb különbség, egymástól pedig 1-2 m távolságra helyezzük el őket. Megesik, hogy teljesen sík a kert - ilyenkor a tómeder ásásakor kitermelt földből építsünk lejtőt, amelyen lefolyhat a patak.

Vízmozgatás patak segítségével

A következő lépés a patakmeder kiásása. Bár elsőre nehéz feladatnak tűnik, ne ijedjünk meg tőle. 20-30 cm-es mélységről van szó, ennyi bőven elég. A szintek alatti területet kell aztán mini tavacskáknak, tócsáknak kimélyíteni, megformázni. Terítsünk ezekre a helyekre 5 cm vastagságban mosott homokot, ebben aztán egyszerűen kialakíthatjuk a kis kerek medencéket.

A patak vízellátásához közvetlenül a meder mellett végigvezetett locsolócső, ill. szivattyú szükséges, amelyet 30-50 cm mélyen helyezünk el a tóban. A csövet úgy ássuk le a földbe, hogy bármikor hozzáférjünk a tómeder megbontása nélkül. A szivattyú inkább legyen egy kicsit erősebb alig van olyan kertitó tulajdonos, aki félig kiszáradt patakmederről álmodna.

Ha nagyon kanyargós a patakmeder, akkor ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy közvetlenül mellette haladjon a cső, inkább vezessük a legrövidebb úton közvetlenül a patak forrásához. A túl sok kanyar miatt erősen lecsökkenne a nyomás, azaz a szivattyú által szállított vízmennyiség. A patak eredhet akár egy kisebb, kifúrt sziklából is, de jóval látványosabbak a kisebb kőrakások, amelyekből mintegy forrásként bugyog elő a víz. Az előkészített felületről már csak a szigetelőanyag hiányzik. Ha tófóliát használunk, akkor az a legegyszerűbb, ha kirakjuk a medret fóliadarabokkal, és a lekerekítésekhez, kanyarokhoz igazodva hegesztjük egymáshoz őket. A túl hosszú egyenes darabokat nehéz lenne beilleszteni a kanyargós patakmederbe, és túl sok ránccal, gyűrődéssel kellene bajlódnunk. A fólia széleinek a leásására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a tómeder esetében. Tanácsos itt is útját állni a kapillárishatásnak, mert különben túlságosan nagy vízveszteséggel kellene számolnunk. Ha ezzel elkészültünk, nekiláthatunk a meder díszítésének.

Legelőször is terítsünk vékony réteg kavicsot (7-25 mm szemcseméretű kavicsból) a fóliára, hogy elfedjük azt. Következő díszítő elemként erre kerülhetnek a nagyobb, 50-125 mm átmérőjű kavicsok. A legszebben itt is színes kavicsok mutatnak. Befejezésként nagyobb köveket, ill. patakmederbe való, 30-35 cm-es sziklákat használjunk. A patakparton helyezzük el őket balról-jobbról, ill. a meder közepén is jól mutat néhány kisebb csoport és az általuk keltett apró örvények. Az éles, sarkos kövek a patakmederben túl mesterséges látszatot keltenének, ráadásul a szigetelőfóliát is megsérthetnék. A nagyobb kövek és a patakpart közötti rész növényzeteként a mocsári növények - például a mocsári gólyahír, a rózsakankalin, a kardlevelű szittyó, a pénzlevelű lizinka -, ill. a díszfüvek és a páfrányok mutatnak a legjobban.

A folyamatosan nedves környezet és az ezzel járó mikroklíma a növények sokaságának teremt kedvező életfeltételeket. Akár egyetlen év tavasztól őszig tartó időszaka is elég hozzá, hogy tökéletesen benőjék a növények a partot. A mohák és a zuzmók pedig gondoskodnak arról, hogy minden tekintetben természetes környezetet varázsoljanak.

• A kerti tó vízének mozgatása
• 5 jótanács a kerti tó építéséhez

Forrás: Kerti tavak