Hogyan és mivel ültessük be sziklakertünket?

A talaj ülepedése és egy gyomlálás után nekivághatunk az évelők ültetésének a sziklakertünkbe. Gondos kezeléssel, ápolással a száraz, meleg nyári idő beköszöntéig kellően megerősödhetnek a növényeink. Másik lehetőség az őszi ültetés, ennek az ideje augusztus vége, szeptember közepe, így a téli fagyok beállta előtt szintén begyökeresednek a növények. Ültetéskor vigyázzunk, hogy ne kerüljenek mélyre a gyökerek, és a gyökérnyak szabadon maradjon.

Néhány jó tanács az ültetéshez:

• Ültetés után húzzunk tiszta murvát a tövek mellé, hogy a növényeket megvédjük az öntözés beiszapoló hatásától.
• A kőrepedésekbe, a száraz falak réseibe leghelyesebb kora tavasszal telepíteni a növényeket. A cserépben előnevelt, erős gyökérzetű évelők gyökerét előbb elhelyezzük a sziklarésben, aztán sziklakerti földdel óvatosan betömködjük, vigyázva, hogy épen maradjon.
• A hagymás, gumós növényeket ősszel ültessük ki
• Amelyik igényli, annak téli takarásáról gondoskodjunk, de a takaróanyagot tavasszal gondosan távolítsuk el.
• Gyakori hiba a sziklakertek betelepítésénél a túlültetés. A sok növény gyakran azt a látszatot kelti, mintha kertünk már készen volna, pedig a növények növekedésük során elültetéskori méreteik többszörösére fognak nőni.

A leggyakoribb sziklakerti növények:

Varjúhájak (Sedum sp.) és kövirózsák (Sempervivum sp.)

Nincs sziklakert varjúháj és kövirózsa nélkül. Rengeteg nemesített fajuk/fajtájuk létezik, melyek közös jellmezője - a pozsgás felépítésüknek köszönhetően - a nagy szárazságtűrés. Egyik csoportjuk talajtakarónak alkalmas, terjedő tövő, alacsony, örökzöld szinte gyepet vagy párnát alkotó fajok:

Deres varjúháj (S. hispanicum), Kis-ázsiai varjúhháj (S. lydium), Fehér varjúháj (S. album), borsos varjúháj (S, acre,) kövi varjúháj (S, rupestre)

Magasabb, bokros termetű fajok: 45-50 cm magasra növő, felálló szárú évelők, további előnyük, hogy nyár végén augusztustól nyílnak.

Pompás varjúháj (S. spectabile), S. 'Herbstfreude', 'Matrona'

Párnát alkotó virágos évelők:

Kötörőfüvek - Saxifraga

Ugyancsak párnás gyepet alkotó és kora tavaszi bájos virágaival hóditó sziklakerti évelők a kőtörőfüvek. Kevésbé bírja a szárazságot, mint a varjúhájak, meghálálja a kis locsolást, esetleg a nyári forróságban egy kis árnyékolást.

Pázsitviola (Aubrieta sp.), gyepes szappanfű (Saponaria ocymoides) és szegfű fajok (Dianthus): 10-15 cm magas, szőnyegalkotó fajok, fehéres-rózsás színfoltot alakíthatunk ki velük a kertben

Párnát alkotó díszfüvek

Deres csenkesz (Festuca pallens) Medveszőrcsenkesz (F. gauteri), évelő tollborzfű (Pennisetum alopecuroides) Deres fényperje (Koeleria glauca)

Korán virágzó díszek:

Tél végén virágzó fajokkal már kora tavasztól színes, vidám foltokkal tarkíthatjuk a sziklakertet:

Kökörcsinek (Pulsatilla), kankalinok (Primula) sokfél szín- és alakgazdag változatban elérhetők, csak tudjunk ellenállni a sokféleségnek.

Tavaszi fehér és sárga színfolt:

Fehér virágú, 30-40 cm-es félcserje az örökzöld tatárvirág (Iberis sempervirens) és élénksárga kissé illatos heverő, néhol legyökeresedő szárú évelő a  hegyi ternye (Alyssum montanum). Mindkettő kiváló sziklakerti növény.

Nyáron virító fajok:

Hegyi len (Linum austriacum), dekoratív kék virágú 30-60 cm magas évelő, május-júniusban virágzik.

Havasi őszirózsa (Aster alpinus) ugyancsak május júniusban bontja rövid, 20-30- cm szárom ülő fészekvirágzatát világoskék, rózsaszín vagy fehér árnyalatban.

Madárhúr (Cerastium tomentosum) ezüstszürke gyepet alkotó és fehér virágaival díszítő évelő.

Szikalerti cserjék, törpe örökzöldek:

Élethűbb környezetté varázsolhatjuk a sziklakertet néhány cserjével, törpe vagy elterülő habitusú cserjével. Lehetőleg olyan fajtát válasszunk, amelyek szárazságtűrőek és jól bírják a tűző napsütést, mint az alábbi fajok:

Levendula (Lavandula sp.) - déli, mediterrán hangulatot teremthetünk a sziklakertben is egy-ké tő levendulával.

Örökzöld orbáncfű (Hypericum calycinum) Viszonlag alacsony, 30 cm magas elfekvő szárú félcserje, aranysárga virágait nyár közepén hozza. Egy kis öntözést meghálál.

Törpefenyő (Pinus mugo) az örökzöldek közül leginkább elterjedt sziklakerti faj a törpefenyő, nagyon szépen mutat nagyobb sziklák előterében.