Késő őszi kertészeti teendők - 2. rész

A pázsit és a kert öntözése

Jó, ha megfogadunk két öntözéssel kapcsolatos tanácsot. Az egyik az, hogy a növényeknek heti 2,5 cm vízre van szükségük, akár csapadék, akár öntözés formájában. A másik pedig az, hogy kertünk személyes megfigyelése az egyetlen mód arra, hogy eldöntsük, mennyi víz szükséges.

Egy tény, mellyel sokan egyetértenek: az állandó nedvesség fenntartása az ideális módszer, nem a ciklikus (hogy egyszer nedves, máskor száraz legyen a talaj).

Bár a túlöntözés épp olyan nagy probléma, mint a szárazság, a legtöbb kertész a túl kevés oldalán tévelyeg. Az év folyamán a kert vízszükséglete változik az evapotranszpiráció arányában is. Az evapotranszpiráció kifejezés utal a növények vízvesztésének két módjára:

• Az egyik az evaporáció, azaz párolgás, ez az a nedvesség, ami elpárolog a talajból és más felületekről.
• A másik a transzpiráció, ez az a víz, mely elsősorban a növények leveleiből és száraiból párolog ki. Az evapotranszpirációs arány értékét megkaphatjuk a helyi vízügyi- és más szervektől. Grafikus ábrázolást kapunk arról, miként változik növényeink vízigénye a vegetációs időszak folyamán.

A lent látható képen a műanyag zacskóba kevesebb, mint két óra alatt gyülemlett fel a nedvesség.

 

Öntözéskor tartsuk szem előtt az alábbi mutatókat:

1. Szükség szerint öntözzünk, ne a naptár szerint. Vizsgáljuk meg a talajt 15 cm mélységig. Ha száraz, és könnyen szétesik, öntözésre van szüksége. A hervadt, felkunkorodó, barna levelek nem megfelelő vízellátásra utalnak. Közben vegyük figyelembe, hogy a túlöntözés oxigénhiányt okoz a növényekben, mely szintén hasonló szimptómákkal jár.
2. Öntözzünk lassan, ne folyjon 2,5-4 cm-nél több víz, óránként. A túl sok víz elfolyik, nem ivódik a talajba. Ez az oka annak, hogy a kézi öntözőkannák, vagy kézi tömlők csak kis területek öntözésére alkalmasak.
3. Öntözzünk mélyen. A megtelepedett zöldségek és virágok esetében legalább 15 cm mélységig kell nedvesnek lennie a talajnak, fák és bokrok esetében pedig 30-60 cm-ig, vagy mélyebben. A sekély öntözés többet árt, mint használ, mert akadályozza a növények hosszú gyökereinek növekedését, melyeknek segítségével nagyobb mélységben is megtalálják a vizet. A palánták öntözését kivéve, nem elég csupán a felső réteget meglocsoni.

A vezetékes víz fokozott használata és az öntözőfejek feltalálása a mechanikai öntözést a leggyakrabban használt módszerré tették, különösen pázsitok és nagy területek esetében. Az öntözőfejes módszer a jó vízelvezetésű talaj és a sekély gyökerű növények esetében hasznos, vagy ha hűtő hatás szükséges. De az öntözőfejes módszernek számos hátránya is van. Sok vizet pazaronak, hiszen a víz nemcsak a növények gyökereihez jut el, hanem szétszóródik.

Mivel sok víz magasan a levegőbe szóródik, jelentős a párolgás miatti vízveszteség is. Az öntözőfejes locsolás elősegíti a gombás megbetegedéseket is, és más problémákat is okozhat, például a rózsánál, mely nem szereti a nedves levélzetet. Az öntözőfejek megfelelő víznyomást igényelnek, és csak olyan növények esetében használhatóak, amelyek nem virágzanak.