A citromfa (Citrus lemon, Rutaceae) 3-6 m magasra megnövő fa. Termesztését megközelítőleg ezer éve kezdték meg Európában. Kolumbusz 1493-ban vitte a gyümölcsöt a tengerentúlra. A citrom ma ismert fajtái csak a XVI-XVII. században jelentek meg, magas színvonalú nemesítés eredményeképpen. Ha magról szeretnénk nevelni, lássuk mit kell tennünk!
Termesszünk citrusfát mi magunk
Az ember korán felfedezte a természetben élő növények önfenntartó mechanizmusának lényegét. A dolgozó emberek számára írt recept: virágzás, megporzás, magérlelés stb. A romantikusabb verzióval folytatva: a beérett magvak a termőtalajra hullanak, majd a nedvesség, meleg és fény hatására új élet sarkad bennük. A magvakkal történő szaporodást szakszóval generatívnak nevezzük.
Nem tévedünk nagyot, ha a citromok és narancsok kiköpött magvait egyszerűen a földbe nyomjuk, és várunk, amíg valami történik.
Bár a legfinomabb gyümölcsű citrusokkal gondban lennénk, ugyanis ezek magvatlanok.

A citruskedvelők módszere a következő

A jó kertész minden nap felemeli a cserépre fektetett üveglapot, és szellőzteti a növényeket, hogy azok lassan megszokják a páraszegény környezetet. Később akár el is távolíthatjuk az üveget: a 18-20 fok már megfelel arra, hogy citrusainkat megismertessük a rideg valósággal. Nyáron akár a szabad levegőre is költöztethetjük a cserepet. 6-12 hónap elteltével a magonc eléri a fél cm-es törzsátmérőt és a 40-60 cm-es magasságot. Így hamar magasra növő egyenes törzsű fácskát kapunk. 3-4. évben meg kell hoznia az első virágait, melynek elengedhetetlen feltétele a helyes teleltetés.
A citrusfélék betegségei, kártevői
Meleg helyen teleltetéskor pajzstetvek jelenhetnek meg a leveleken és a szárakon.