A maracujatermesztés fortélyai - 1. rész

A maracuja (Passiflora edulis) termesztése

Lelombozó lehet a negatívumokat hallgatni, mert tudjuk, hogy Ausztráliában például rém egyszerű maracuját termeszteni. Az igaz, hogy nagy kihívást jelenthet az éghajlat és a talaj, de végül meg lehet találni a sikeres maracujatermesztés módját.

Mi a maracuja? Hogyan néz ki?

A maracuja (golgotavirág) egy kúszónövény, pontosabban egy nagyon eleven és gyorsan növő kúszónövény. A maracujának nagy, háromkaréjos levelei vannak, kis kacsaik segítségével mindenre felkúsznak vagy felfutnak, ami a közelükben van, és elbűvölő virágai vannak.

Maracuja - egzotikus kinézet és íz

A gyümölcs vagy sárga, vagy lila színű (fajtától függően), kerek, és kb. 5-8 cm átmérőjű. Sima, tömör, szárbeles héja van, amiben édes, ízletes hús, zamat és mag van.

A maracuja mindenre felfut, gyorsan és válogatás nélkül, és olyan magasra, amennyire csak lehetséges.

Maracuja változatok

Két fő maracuja változat van (meg még egy csomó kevésbé ismert).

A Passiflora edulis a lila színű maracuja, míg az arany passiógyümölcs (passiflora edulis f. flavicarpa) az aranyszínű változata, amit még trópusi maracujának is neveznek.

A lila maracuja Brazíliában őshonos, az arany passiógyümölcsről viszont senki sem tudja, hogy honnan származik. Az aranyszínű változat kissé nagyobb és savasabb, míg a lila maracuja édesebb.

A nagy termelők a hidegebb éghajlatokon gyakran hibrid változatokat termesztenek, amelyek a lila és a sárga változat keverékei. Így olyan növényeket kapnak, amelyek elviselik a hidegebb éghajlatot is.

A Panama maracujafajta összezavarja az embereket, mert néha lila színe van. Ennek ellenére a Panama egy eredeti trópusi maracuja a flavicarpa fajtából, ami általában sárga. Még lila flavicarpa-nak és˝Vörös Panamának˝ is nevezik. Jóllehet keveréknek látszik, nem az!

Amennyiben trópusi vidéken élünk, a legjobb választás egy flavicarpa változat. Az olyan helyeken, ahol hidegebbek a telek a lila maracuja (P.edulis) vagy egy hibrid kultúrnövény-változat jobban megél.

Mit szeretnek, és mit nem szeretnek a maracuják?

Akárcsak az összes gyorsan növő növénynek, a maracujáknak is sok tápanyagra van szükségük. Az a buja zöld levélzet nem a semmiből nő. Tehát, a maracujáknak termékeny talajra, trágyára és sok komposztra és mulcsra van szükségük.

Ezen kívül szükségük van még teljes fényre, meleg éghajlatra és szél elleni védelemre. Számukra a napos, védett és fagymentes hely az ideális. Van egy pár lila változat, amelyek megbirkóznak az enyhe faggyal. Jóllehet néha az indák végeit megöli a fagy, de a gyökereiből új hajtások nőnek, viszont minél melegebb van, annál könnyebb maracuját termeszteni.

A maracujának szüksége van valamire, amire felfuthat: egy kerítés, egy víztartály, egy lugas, bármi megteszi. Válasszuk ki gondosan számára a helyet, mert még mielőtt észbe kaphatnánk, már a legmagasabb fánk tetjére kúszott fel.

A maracujának érzékeny gyökérrendszere van. Az egészséges talajt szereti, tele nyüzsgő férgekkel és mikrobákkal és sok szerves anyaggal. Ha szegényes talajba vetettük, gondunk lesz a hervadásos betegségekkel, a gyökérrothadással és a fonalférgekkel. A tömör, agyagos talaj szintén előmozdítja a rothadásos betegségeket.

A maracuja vízigénye

A maracuja gyökérrendszere kicsi, ahhoz képest, hogy milyen nagy növényt kell fenntartania. Különösen a termési időszakban van nagy szüksége vízre. Rendszeres öntözést igényel, viszont nem bírja a túlságosan vizes talajt, ezért győződjünk meg róla, hogy a talaj jó vízelvezetésű.