Készítsünk otthon Csabait!

A csabai kolbász nem olyan régen kialakult élelmiszer, mindössze az 1890-es évektől számíthatjuk első megjelenését. Egyszerűen azért, mert addig olyan kevés sertést tartottak a csabaiak, ami elégtelen mennyiség volt a disznóvágásokhoz. Csupán a századforduló után találkozunk már a leírásával, mikor is elkezdett híressé válni, terjedni. Ehhez szükségesek voltak a kedvező természeti adottságok, az állattartás kedvező lehetőségei, illetve az itt élő magyar és tót parasztok szokásai. Az első világháború után nyíltak meg az új lehetőségek, mikortól is általánossá vált a hússertés tartása az addigi egyeduralkodó mangalica helyett. A két világháború közt élte első reneszánszát, ebben a korban tett szert országos hírére.

A házi csabai kolbászhoz szükséges hozzávalók:

3 kg kolbászhús, 80 dkg hátszalonna, fűszerek

A húst 3-4 cm-es kockákra vágjuk és egy tálcán széterítve 2 napig egy hideg helyen, hogy szikkadjon. Így a nedvesség elpárolog belőle. Ezután ledaráljuk. De ne túl apróra.

A fűszerezése a következő:

1 kg húshoz 3dkg édespaprika, ½ dkg erőspaprika, ½ dkg darált feketebors, ½ darált köménymag és 3 kilónként ½ dkg salétrom só (Kálium-nitrát) szükséges. Ezekkel jól összegyúrjuk és összedolgozzuk. Ezután keverjük hozzá az apró kockára vágott szalonnát. Miután ez is megvan, nem túl vastag marhabélbe töltjük. Ügyeljünk, hogy szorosan, keményre legyen töltve. A végeket spárgával alaposan kössük el, és fonjuk be vle végig a kolbászt, úgy, mint a szalámit. Kétnapi ismét hagyjuk szikkadni. Aztán hideg füstön megfüstöljük és egy hideg, száraz helyen rúdra aggatjuk.

Pár hét múlva fogyasztható. Ha van száraz fahamunk, szitáljuk át és ha elég szikkadt már a kolbász, soronként ládába rakva jó bőven takargassuk hamuba, így nem szárad tovább. A ládát is érdemes száraz helyen, polcon, vagy asztalon elhelyezni a spájzban, és időnként názzük meg, nehogy penészesedni kezdjen.