Hogyan ürítsük a medencénket?

A medence ürítése különböző problémákhoz vezethet

Nem kellene ezzel kísérleteznünk, hacsak nem feltétlenül szükséges, illetve, ha alaposan ismerjük a művelet biztonságos elvégzéséhez szükséges lépéseket. A medence kiürítése komoly károkat okozhat annak szerkezetében.

Medencetípusok

Miért annyira veszélyes a medence ürítése? Megmagyarázzuk a medence típusának és az előfordulandó károk függvényében.

Felszíni medencék

Kiürítésüket követően a vízcsövek összezsugorodhatnak, feltöltés esetén pedig, megrepedhetnek. Minél régebbi csővel van dolgunk, annál kevésbé fog megnyúlni feltöltéskor. Hidegben semmiképpen ne végezzünk medenceürítést, hiszen az is csökkenti a csövek nyúlóképességét. Az ürítést követően fejezzük be a szükséges javításokat, és a lehető leggyorsabban töltsük fel újra. Lehet, hogy az újratöltési folyamat közben mozdítanunk kell a csöveken, hogy egyenes vonalba hozzuk őket. Ezt addig kell elvégezni, amíg három centiméternél nem magasabb a víz, mert annak súlya hamar megakadályoz bennünket a feladat teljesítésében.

Földbe fektetett, vinil csőszerkezetű medencék

Ezt a medencetípust a legveszélyesebb leüríteni és jobb, ha kizárólag szakemberre bízzuk. A régebbi medencék szerkezetileg nem úgy épültek, hogy ürítés közben visszatartsa a hulladékokat. Ez a falak leomlásához vezethet. A vízszint növekedésével a medencék újratöltődtek a hulladékokkal, kiegyenlítve a töltés közben fellépett nyomást. A modern vinil medencék úgy lettek megtervezve és felépítve, hogy víz nélkül is ellensúlyozzák a szennyeződést.

A következő felmerülendő probléma a talajvíz. A csövek ellebegnek a faltól, amint a medencében található víz szintje egyenlővé vagy alacsonyabbá válik a talajvíz szintjénél. A talajvizet úgy kell a medence feneke alá csökkenteni, hogy leszivattyúzzuk az építése során beszerelt csöveken keresztül.

Nem rendelkezünk ilyen csövekkel? Akkor szereljünk legalább kettőt (a mélyvíz mindkét oldalára), hogy le tudjuk szivattyúzni a vizet. Ha nem is volt semmilyen talajvíz, amikor a medence épült, ez az állapot idővel változhat.

Az esőzésekre is ügyelnünk kell. Általában a legtöbb esővíz lefolyik a felszínről, és nem kerül a talajba (kivéve a nagyon homokos talajokat). Azonban a medence épülésének idején meglazíthatta a talajt, így sokkal több víz aláfolyhatott, megtöltve a kiásott árkot, ezáltal a csövek lebegését okozva. Történetesen egy vízzel telített medencénél is láthattunk már ilyet. Ez az oka annak, hogy heves esőzések és viharok után a csövek úszkálnak és/vagy összezsugorodnak.

Földbe fektetett beton, illetve üvegszálas medencék

Ezeknél a medencéknél ugyanazok a talajvízzel kapcsolatos problémák merülnek fel, mint a vinil medencék esetében. A legtöbb földbe fektetett üvegszálas, illetve beton medencét szerkezetileg úgy építették, hogy ellensúlyozzák a szennyeződés nyomását. Ha azonban a talajvíz szintje elég magas, képes az egész medencét kinyomni a földből. A medence alja úgy viselkedik, mint egy hajó, a talajvíz felszínén lebeg.

Mi a helyzet a hidrosztatikus szelepekkel?

Amikor a fent említett aggályainkról beszélünk a medence tulajdonosoknak, gyakran kérdeznek rá a hidrosztatikai szelepekre, hogy ezek miért nem nyújtanak védelmet a medencének. A hidrosztatikus szelep csak annyi vizet enged átfolyni, amennyit a gravitációs erő lehetővé tesz. Medenceürítés közben a víz sokkal gyorsabban áramlik, mint amennyit a szelep képes átengedni. Ezt úgy tervezték, hogy egyenlővé tegye a medencében található vízszintet a talajvízzel, a kisebb szivárgások, illetve vízveszteségek ellensúlyozása végett.