Mangó nevelése

Szeretném kérdezni,hogy a magról nevelt mangó fáim nagyon szépen nőnek, ki lehet-e ültetni a szabadba, és mire ügyeljek? Köszönöm a választ!

A mangó szaporítása és nevelése

A szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó növény. Latin neve — Mangifera indica — származását és ősi nevét idézi. Családjába tartozó haszonnövények a kesu és pisztácia. Gyakori díszfa parkjainkban az ősszel csodálatos lomb-színeződésű ecetfa (Rhus hirta), hazai rokonnövény a tájaink jellegzetes őszi színpompáját kiváltó cserszömörce is.

A több száz évesre becsült példányok elérhetik a 40 m-es magasságot is. Különösen a magból fejlődő példányok válnak óriássá. Ritkábbak a „törpe" változatok. Ezek 5—6 m-esre nőnek. Örökzöld levele 35—40 cm hosszú, lándzsa alakú, sötétzöld, enyhén fényes, bőrszerű tapintású. Fiatalon vörösek vagy rézszínűek, puhák — csak később zöldülnek ki és lesznek kemények.

Szakaszos növekedésű, előfordulhat, hogy csak a fa egyik részén fejlődnek új hajtások, a többi része nyugalmi állapotban marad. Apró, rózsaszínes-fehér virágai nagy virágzatba tömörülnek, ezek a hajtások végén helyezkednek el. A virágok száma elérheti a 4000-et. Egy virágzatban hímnős és nővirágok találhatók. Sok száz hímvirág jut egy-egy nővirágra. A termős virágok könnyen felismerhetők zöldessárga bibéjükről és a mellettük álló, legtöbbször egyetlen bíborvörös porzószálról.

Egy virág 6—8 mm-es. Terméseinek mérete a típustól és világrészektől függően nagy eltérést mutat — a néhány dekás szilva mérettől a 2—8 kg-ig terjed. Lehet ovális, szív, vese alakú, kerek, hosszúkás, hengeres és lapos. Terméshéja sima, vékony, általában sárga színű, de előfordulnak narancssárga, zöld vagy karmazsinvörös változatok is.

A századfordulóig főleg magról szaporították. A módszer sikerében nagy szerepe volt annak, hogy az ilyen típus magjából sok csíranövény fejlődött, és ezek egy része örökölte az anyanövény jó tulajdonságait mintha dugvány vagy oltvány lenne. Napjaink fajtáit szemzéssel, oltással szaporítják. Ezekre a típusokra az egycsírás mag jellemző. A magcsemeték már erősen eltérhetnek szülőiktől. Ha vetésünkből több csíra fejlődik, számíthatunk minőségi termésre, de biztosabb, ha jó minőségű fáról szedett szemeket vagy hajtásdarabokat használunk szaporításra. Ezek beszerzése azonban nagy nehézséget jelent. Az oltott, szemzett növények — amellett, hogy biztosan jó minőségűek — gyengébb növekedésűek, ami megkönnyíti edényes nevelésüket.

Alanynak bármilyen mangó magcsemete megfelel. Vetés előtt a kemény, kagylószerű maghéjat el kell távolítani. Ezek a magok laza, tőzeges földben, 2—3 cm mélyre vetve, 30—35 °C-os melegben 2—4 hét alatt csíráznak. Több csíra esetén, ha alanynak neveljük, csak egy hajtást kell meghagyni. A 25—30 cm-es növényeket ültessük át egyenként cserépbe.

Leggyakoribb szaporításmód a T szemzés. A citromfélékhez hasonlóan végezhetjük. Tavasszal a növekedésben levő alanyokat szemezzük be az utolsó előtti növekedési zónából származó érett szemekkel. Az anyanövény, amelyről a szemeket szedjük, nyugalmi állapotban legyen, és lehetőleg levél nélküli szemeket válasszunk. 3—4 hét múlva az alany csúcsát visszametsszük, majd a szemzés kihajtása után a szemzésig vágjuk vissza azokat.

Érett hajtáscsúcsok vagy vessződarabok (2—3 szemmel) héj alá oltásával gyorsabban kaphatunk szép növényeket. Ezt a műveletet is a citromfélékhez hasonlóan végezzük.

Érdekes, ritka szaporításmód az oblaktálás. A krónikák alapján feltehető, hogy már évszázadokkal az európaiak megjelenése előtt a hinduk ismerték és alkalmazták ezt a módszert. Nem igényel kézügyességet, féléves magcsemetékkel már elvégezhető.

A mangó trópusi növény, fagyérzékeny. Az idős, jól fejlett példányok átvészelhetik az 1—2 °C-os fagyokat, tartós hidegben azonban elpusztulnak. Edényben, télen 10 °C körüli hőmérsékleten teleltetve, vagy fűtött, világos helyen nevelhetünk szép növényeket. Az avokadónál melegigényesebb. A legkülönbözőbb talajokon jól fejlődik. A jó vízáteresztő képességű, középkötött vagy laza vályogos talajokon érzi jól magát. A nagy humusztartalom kedvező fejlődéséhez. Különösen nem tápanyagigényes, igénytelenebb a citromféléknél.

Edényes neveléshez a gyengébb növekedésű, „törpe" változatok alkalmasak. Hazájában a száraz nyári időszak a termésfejlődés, -érés idejére esik, ami növeli a termőképességet. Ezt a feltételt mérsékelt öntözéssel biztosíthatjuk. Máskor sem vízigényes. A hűvös (10 °C körüli) vagy meleg helyiségben (20—22 °C) teleltetett növényeket májusban vihetjük ki a szabadba. Először árnyékolással 1—2 hétig szoktatni kell a természetes fényhez, majd magas fák árnyékában vagy a délutáni égető napsütéstől védve tartsuk őket.

A magcsemeték 6—10 éves korban, az oltványok 4—5 éves korban kezdenek virágozni és teremni. Tavasz végén, nyár elején nyílnak virágai. A virágzás egy hónapig is elhúzódhat. Rovarok porozzák más fajták virágporával, de egyetlen növény is teremhet, mivel az öntermékenyülés is eredményes.

Betegségei és kártevői nálunk nem ismertek. Számítani lehet a pajzstetvek megtelepedésére.

Termései nyár végén, ősszel érnek. Éretten könnyen leválaszthatók a növényekről. Az érett termés szobahőmérsékleten 4—5 napig, hűvösben 2—3 hétig tárolható. Egyes típusai utóérnek, így féléretten szedve 2 hónapig is elállnak. Húsa sárga vagy narancssárga, lédús, olvadékony, de a magról fejlődött növényeknél rostos is lehet. Íze a sárgabarack és ananász ötvözete, nagyon édes, enyhe savtartalommal, gyakran fűszeres illatú. Magja nagy, kagyló alakú, fehéresdrapp, rostos, felszínű. A hús sok értékes anyagot tartalmaz.

Apró, éretlen terméseiből saláta és savanyúság készíthető. Főzve tejes turmixok és krémek alapanyaga. Fiatal terméséből Indiában egzotikus befőtteket, zselét és fűszert — keleti fűszermártást — csinálnak. Jó lekvárnak és pástétomnak is. Az érett gyümölcsök frissen és feldolgozva egyaránt a legfinomabb csemegék közé tartoznak: préselik, szárítják, befőzik — az őszibarackhoz hasonlóan. Közkedvelt ital a rostos mangónektár.

A hinduk a gyógyításban is sokféle módon használták a mangót. Az elégetett levelek füstjével a légcsőbántalmakat gyógyították. A virágzat, a mag és a kéreg, az éretlen termés, a termés héja és rostja összehúzó hatású szer volt, megállította a hasmenést. A félig érett gyümölcsöket meghámozva, napon szárítva készül egy közkedvelt indiai étel. Nagy C-vitamin-tartalma a skorbut ellen hatásos. A pestis- és kolerajárványok idején az éretlen, megsütött, cukrozott terméseket fogyasztották, és testüket is ezzel kenegették.

A levelek főerének hamujából szemgyógyszerek készültek. Kiválóan gyógyította a gyulladásokat. Az érett gyümölcs értékét élénkítő, frissítő, hizlaló és vízhajtó hatása növeli.